Egyházunk egy-két hete

Fér­fi­as sport – sú­lyos acél­go­lyók gu­rít­ga­tá­sa – ko­vá­csol­ta össze a ne­gye­dik evan­gé­li­kus fér­fi­kon­fe­ren­cia részt­ve­vő­it. Az ebé­det kö­ve­tő nyi­tó­prog­ram után az el­ső al­ka­lom­mal meg­je­len­tek is csak­ha­mar úgy érez­het­ték ma­gu­kat, mint akik már rég­óta a kö­zös­ség­hez tar­toz­nak… A jú­ni­us 18–20. kö­zött meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia részt­ve­vői ez­út­tal is a már évek óta meg­szo­kott hely­szí­nen, a pi­lis­csa­bai Bé­thel Evan­gé­li­kus Misszi­ói Ott­hon­ban gyűl­tek össze.

Az ér­de­mi együtt­lét el­ső elő­adó­ja Ba­li­cza Iván bu­da­vá­ri lel­kész volt, aki a fér­fi­misszió gyü­le­ke­zet­épí­tés­ben be­töl­tött sze­re­pé­ről be­szélt. Elő­adá­sát egy köl­tői kér­dés­sel kezd­te: Csak a temp­lo­mok­ban ke­vés a fér­fi? Mint­ha min­de­nütt töb­ben len­né­nek a nők – a cson­kán ma­radt csa­lá­dok­ban több­nyi­re ők ne­ve­lik a gyer­me­ke­ket, egész szak­te­rü­le­tek nő­i­e­sed­tek el. Egy­re több a női ve­ze­tő, ami nem baj, de hol van­nak a fér­fi­ak? Az egész­sé­ges ál­la­pot­hoz az kel­le­ne, hogy a fér­fi­ak is mi­nél több he­lyen ott le­gye­nek. A más­fél éve ala­kult bu­da­vá­ri fér­fi­kör is arra törek­szik, hogy a gyü­le­ke­ze­ti al­kal­ma­kon mi­nél több fér­fi je­len­jen meg, il­let­ve mi­nél töb­ben vál­lal­koz­za­nak kö­zü­lük szol­gá­lat­ra (pél­dá­ul csa­lád­lá­to­ga­tás­ra).

Az es­te fo­lya­mán a sár­bo­gár­di, a ta­ta­bá­nyai és a szom­bat­he­lyi fér­fi­kör kép­vi­se­lői szá­mol­tak be te­vé­keny­sé­gük­ről, majd az Egy csi­pet­nyi menny­or­szág cí­mű svéd fil­met te­kin­tet­ték meg és ér­té­kel­ték a je­len­lé­vők.

A más­na­pi fő elő­adást a pi­lis­csa­bai lel­kész tar­tot­ta Ki­ve­tí­tés és há­rí­tás – A bűn­be­esés­től a He­gyi be­szé­dig cím­mel. Kézdy Pé­ter ér­de­kes pél­dá­kon ke­resz­tül mu­tat­ta meg, ho­gyan igye­kez­tek a Bib­lia is­mert sze­rep­lői el­há­rí­ta­ni (pél­dá­ul Ádám Évá­ra és ma­gá­ra Is­ten­re) a fe­le­lős­sé­get, avagy Dá­vid élet­mód­já­nak meg­vál­to­zá­sa mi­ként ve­ze­tett a Bet­sab­é­vel tör­tén­tek­hez és azon túl fér­jé­nek, Úri­ás­nak a meg­öle­té­sé­hez. Az Új­szö­vet­ség­ben a be­tes­dai gyó­gyí­tás a há­rí­tás jó pél­dá­ja, ami­kor a be­teg nem vá­la­szol Jé­zus kér­dé­sé­re – akar e meg­gyó­gyul­ni –, ha­nem azt mond­ja, hogy nincs, aki se­gít­sen ne­ki.

A bű­nös nő pél­dá­za­ta pe­dig ar­ról szól, hogy az em­be­rek min­dig sze­ret­tek va­la­kit bűn­bak­nak ki­ki­ál­ta­ni, hogy az­után azon ve­zes­sék le in­du­la­ta­i­kat. Jé­zus ar­ról be­szél, hogy a meg­alá­zást mél­tó­ság­gal kell vi­sel­ni, sőt töb­bet kell ten­ni an­nál, amit kö­ve­tel­nek, mert ak­kor a má­sik szé­gye­nül meg. Az elő­adást élénk esz­me­cse­re kö­vet­te.

A dél­előtt to­váb­bi ré­szé­ben Veper­di Zol­tán, a Fé­bé Evan­gé­li­kus Di­a­ko­nissza­egye­sü­let lel­ké­sze is­mer­tet­te a nagy múlt­ra vissza­te­kin­tő egye­sü­let szol­gá­la­tát, amely­ben nem­csak di­a­ko­nisszák, ha­nem fér­fi­ak is je­len­tős sze­re­pet vit­tek. Szép ki­egé­szí­té­se volt elő­adá­sá­nak a Fé­bé kö­ze­li Si­ló Tár­sas La­kó­ott­hon és Ön­ál­ló Élet Köz­pont­já­nak meg­te­kin­té­se, ahol Endre­ffy At­ti­la ügy­ve­ze­tő (képünkön) mu­tat­ta be az in­té­zet te­vé­keny­sé­gét. (Dél­után Kézdy Pé­ter ve­ze­té­sé­vel az Esz­ter­gom­mal szem­köz­ti ol­da­lon lé­vő – már Szlo­vá­ki­á­hoz tar­to­zó – Bur­da hegy­re ve­ze­tett a gya­log­tú­ra, ahon­nan cso­dá­la­tos pa­no­rá­ma nyílt a Du­ná­ra és az esz­ter­go­mi ba­zi­li­ká­ra.)

Va­cso­ra után Welt­ler Re­zső­nek, a győ­ri sze­re­tet­ház nyu­gal­ma­zott igaz­ga­tó­já­nak elő­adá­sa kö­vet­ke­zett Meg­fá­ra­dás és új­ra­kez­dés cím­mel. Az elő­adó az úgy­ne­ve­zett bur­no­ut, a men­tá­lis ki­égés ve­szé­lyé­ről szólt, amely el­ső­sor­ban azo­kat ve­szé­lyez­te­ti, akik em­be­rek­kel fog­lal­koz­nak, így a lel­ké­sze­ket is. En­nek je­lei ide­je­ko­rán meg­mu­tat­koz­nak, pél­dá­ul ha va­la­ki csak a mun­ká­já­nak él, és az élet töb­bi te­rü­le­tét el­ha­nya­gol­ja.

Az est to­váb­bi ré­szé­ben e so­rok író­ja tar­tott ve­tí­tett ké­pes elő­adást a nem­ré­gi­ben Mün­chen­ben le­zaj­lott má­so­dik né­met öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok­ról. A ren­ge­teg prog­ram és ki­ál­lí­tó kö­zül rész­le­te­seb­ben a fér­fi­ak kö­zött mun­kát vég­ző­ket mu­tat­ta be.

A fel­so­rolt elő­adá­so­kon kí­vül Bőj­tös At­ti­la sár­bo­gár­di gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­társ, Scher­mann Gá­bor ta­ta­bá­nyai lel­kész és Veper­di Zol­tán szol­gált áhí­tat­tal. A fér­fi­kon­fe­ren­cia – a ha­gyo­má­nyok­nak meg­fe­le­lő­en – a pi­lis­csa­bai gyü­le­ke­zet is­ten­tisz­te­le­tén va­ló ak­tív rész­vé­tel­lel ért vé­get.

Ko­há­ry Fe­renc