Keresztutak
Népünk és az ökumené jövője
Vendégelőadó az Ökumenikus Tanulmányi Központ közgyűlésén
Az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) június 11-én tartotta idei közgyűlését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában. A program Steinbach József dunántúli református püspök Zsolt 18 alapján tartott áhítatával kezdődött. Meghívottként dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott püspöke tartott előadást A keresztyének egysége és a nemzeti összetartozás címmel.
Trianon kilencvenedik évfordulója, a nemzeti összetartozás napja után egy héttel és a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadása után különösen nagy figyelmet kaptak az előadásban elhangzottak. A püspök elmondta, hogy a szlovákiai református egyházban fordítottak az etnikai arányok, mint az országban: kilencven százalék magyar és tíz százalék szlovák. Mivel a szlovák nyelvű gyülekezetek anyanyelvhasználata korlátozás nélkül biztosítva van, a nyelvtörvénnyel kapcsolatban megértették a magyarok aggodalmait, és melléjük álltak.
Megrázó élménye volt – mondta az előadó –, amikor egyszer a horvát tengerparton egy anyaországi vendég megkérdezte tőle, hogy hol tanult meg ilyen jól magyarul. Ez az elmúlt évtizedek oktatáspolitikájának „gyümölcse”, amelytől minél előbb meg kell szabadulni. Erdélyi Géza és a résztvevők is kifejezték reményüket, hogy a szlovákiai választások után javulni fog a magyar–szlovák viszony. (Azóta – az eredmények ismeretében – ez várható is.)
A korábbi alkalmaktól eltérően a vendégelőadás után került sor a közgyűlés ügyintéző részére. Dr. Tóth Károly nyugalmazott dunamelléki református püspök elnöki beszámolójában elemezte a száz évvel ezelőtt Edinburghban tartott missziói világkonferencia tanulságait. Az akkori nyugat-európai és észak-amerikai protestáns résztvevők őszintén hittek az evangélium, a kereszténység felsőbbrendűségében, továbbá a nyugati tudomány és technika feltartóztathatatlan diadalában. Így szinte elválaszthatatlanul összefüggésben látták a gyarmatosítást és a kereszténységet. Az ökumené ma is kénytelen ennek terhét hordozni.
„Van-e jövője az ökumenizmusnak?” – tette fel a kérdést Tóth Károly, a római katolikus egyház sokszor ellentmondásos megnyilatkozásaira utalva. A válasz csak „igen” lehet. Ehhez azonban az egyes helyi közösségekben, gyülekezetekben tudatosítani kell az eddig elérteket. Ami pedig a vallásközi párbeszédet illeti, a modern demokráciákban a keresztény vallási háttérről gyakran nem akarnak tudomást venni. Ezzel szemben a bevándorlók, különösen a muszlimok számára annál fontosabb vallásuk megőrzése és szabad gyakorlása. Fordítva azonban gyakran nem így van. Ezért minden lehetséges fórumon tiltakozni kell, amikor diszkrimináció vagy üldözés sújtja a keresztény kisebbségeket.
E sorok írója az ÖTK titkáraként számolt be a német protestáns egyházak bensheimi felekezettudományi intézetének éves üléséről (A teológiai karok helye az állami egyetemeken volt a címe), Gimesi Jánosné református lelkész, az ÖTK zarándokútjainak szervezője pedig az elmúlt évi és az idén tervezett utakról, valamint az Európai Protestáns Felekezettudományi Munkaközösségnek a finnországi Turkuban tartott idei üléséről (Egyház és turizmus címmel). Az ÖTK zarándokútjain évente két-háromszázan vesznek részt – immár két évtizede.
Végül a résztvevők elfogadták az elmúlt évi pénzügyi beszámolót és az idei költségvetést. Az alkalom Pataki Albertnek, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnökének imádságával ért véget.
Dr. Szentpétery Péter