Élő víz

„Az a meg­győ­ző­dés, hogy Is­ten a Bib­lia se­gít­sé­gé­vel szól hoz­zánk, em­be­rek­hez, és hogy a Bib­lia az üd­vös­sé­günk szem­pont­já­ból fon­tos kér­dé­sek­ben el­iga­zít ben­nün­ket, nem mond el­le­ne a Bib­lia tu­do­má­nyos vizs­gá­la­tá­nak.”

A könyv szer­ző­je, Siegf­ried Zim­mer a Lud­wigs­bur­gi Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la ta­ná­ra. Zim­mert az kész­te­ti írás­ra, hogy ta­pasz­ta­la­tai sze­rint a ke­resz­tény­sé­get meg­oszt­ja a Bib­lia tu­do­má­nyos mód­sze­rek­kel tör­té­nő ku­ta­tá­sa. A tö­rés­vo­nal a fun­da­men­ta­lis­ta bib­lia­szem­lé­le­tű ál­lás­pont és az úgy­ne­ve­zett tör­té­net­kri­ti­kai mód­sze­re­ket al­kal­ma­zó né­zet kö­zött hú­zó­dik.

El­ső­sor­ban a teo­ló­gi­án ta­nu­ló fi­a­ta­lo­kat és a Bib­lia iránt mé­lyeb­ben ér­dek­lő­dő gyü­le­ke­ze­ti ta­go­kat sze­ret­né se­gí­te­ni köny­vé­vel a kü­lön­fé­le ál­lás­pon­tok rész­le­tes be­mu­ta­tá­sá­val. A mű meg­írá­sá­val cél­ja az volt, hogy egy­más né­ze­te­it job­ban meg­is­mer­ve kö­ze­led­je­nek egy­más­hoz a kö­zös­sé­gek.

A szer­ző elő­ször fel­vá­zol­ja, hogy mi­ben ér­te­nek egyet a ke­resz­té­nyek a Bib­li­át il­le­tő­en, majd tisz­táz­za a fun­da­men­ta­liz­mus fo­gal­mát. Ez­után azt az ér­de­kes kér­dést fe­sze­ge­ti, hogy va­jon jo­gos-e a fun­da­men­ta­lis­ta teo­ló­gia ré­szé­ről az Is­ten te­kin­té­lye és a Bib­lia au­to­ri­tá­sa kö­zöt­ti kü­lönb­ség­té­tel el­uta­sí­tá­sa. Ki­fej­ti, hogy egy fél­re­ér­tés­nek va­gyunk ta­núi, ami­kor azt hisszük, a meg­kü­lön­böz­te­tés egy­út­tal el­sza­kít­ja Is­tent a Bib­li­á­tól. A meg­kü­lön­böz­te­tés mo­ti­vá­ci­ó­ja az Is­tent meg­il­le­tő tisz­te­let. Egye­dül ő a te­rem­tőnk és a meg­vál­tónk, ő bo­csát­ja meg bű­ne­in­ket, és nem a Bib­lia. Is­ten a Szent­írás fe­lett áll, bár hoz­zá­kö­ti ma­gát a Szent­írás­hoz, még­sem azo­nos a Bib­lia a Szent­lé­lek­kel vagy Jé­zus Krisz­tus­sal. Eb­ből kö­vet­ke­zik az is, hogy míg Is­ten tö­ké­le­tes, a Bib­lia em­be­ri ol­da­la mi­att nem tö­ké­le­tes, nem a menny­ből szállt alá, ke­let­ke­zett, van­nak írói, egy adott kor szem­lé­le­te, is­me­re­tei raj­ta hagy­ták nyo­mu­kat az írá­so­kon.

A má­so­dik kör­ben Krisz­tus és a Bib­lia kap­cso­la­tát jár­ja kö­rül a szer­ző. Krisz­tus Is­ten ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sa a vi­lág szá­má­ra. Ezért ő a Bib­lia kö­zép­pont­ja és mér­cé­je. Igen jó vá­la­szo­kat ka­punk a könyv­ből gya­ko­ri kér­dé­se­ink­re. Pél­dá­ul: ho­gyan ért­sük he­lye­sen az Ószö­vet­ség bi­zo­nyos sza­ka­sza­it? Mit je­lent Krisz­tus fe­lől ér­tel­mez­ni és ol­vas­ni a Bib­li­át?

Az 5.6. fe­je­zet té­má­ja is so­kak kér­dé­sé­re pró­bál fe­le­le­tet ad­ni: mennyi­ben Is­ten igé­je a Bib­lia? A 6. fe­je­zet az­zal fog­lal­ko­zik, mit je­lent a Szent­írás ins­pi­rált vol­ta. Egy ér­de­kes ki­té­rőt ol­vas­ha­tunk ez­után ar­ról, hogy az or­to­dox zsi­dó­ság és az isz­lám val­lás egy­aránt ab­szo­lút te­kin­télyt tu­laj­do­nít a sa­ját szent ira­ta­i­nak, hi­bát­lan­sá­gu­kat, té­ved­he­tet­len­sé­gü­ket vall­ja. A 8. fe­je­zet­ben jó át­te­kin­tést ka­punk a mo­dern bib­lia­tu­do­mány ki­ala­ku­lá­sá­ról és fej­lő­dé­sé­ről, majd gya­kor­la­ti pél­dá­kon ke­resz­tül mu­tat­ja be a szer­ző sa­ját bib­lia­szem­lé­le­tét. Vé­gül az egye­te­me­ken teo­ló­gi­át ta­nu­ló di­á­kok konf­lik­tu­sa­i­ra tér rá, és ta­ná­cso­kat nyújt ezek fel­ol­dá­sá­ra.

A kö­tet a Bib­li­át nyi­tott szív­vel és ér­te­lem­mel ol­va­sók szá­má­ra ad jó her­me­ne­u­ti­kai ta­ná­cso­kat. Ugyan­ak­kor a szer­ző meg­győ­ző­dé­se, hogy a tu­do­má­nyos teo­ló­gia nem ön­ma­gá­ért van, ha­nem azért, hogy a ke­resz­tény hi­tet erő­sít­se. A kötetet min­den­ki­nek sze­re­tet­tel aján­lom olvasásra.

Gerő­fi­né dr. Bre­bovsz­ky Éva