Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)
Szentháromság ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten küzdelemre hív a kísértésekben, s Jézus Urunk ítélkezés helyett irgalmasságra, megbocsátásra szólítja fel követőit. „Jó az Úr mindenkihez, és irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsolt 145,9; LK) Ezért „boldogok, akiknek útja feddhetetlen, akik az Úr törvénye szerint élnek. (…) Lábam előtt mécses a te igéd, az én ösvényemnek világossága.” (GyLK 752,1.14) Mezei beszédében az Úr Jézus a mindenkori tanítványok szolgálatának jellemző vonásait ismerteti, és ezek között kiemelkedő jelentősége van az Istenhez való hasonlóságunknak. „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) „Miben is van mennyei Atyánk irgalmassága? Abban, hogy mindenféle jót ád; testit, lelkit, ideig- és örökkévalót – ingyen, tiszta jóságból. Kövessük az Atyát, legyünk irgalmasok, ahogy ő az; mert ahol az irgalmasság nincs meg, ott hit sincsen!” (Luther) Ez Pál tanácsa: mivel mindenki önmagáról fog számot adni az Istennek, „többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett” (Róm 14,13). Így tett Jézus: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” És szólt a bénához: „…kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Lk 5,20.24) A pogány fogságból hazatért hitszegő nép vallást tett saját és ősei bűnéről. „Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy.” (Neh 9,31) Péter és Pál, a két oszlopapostol közös névünnepén így tekintünk földi életükre s vértanúhalálukra: „Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig, mint szolgáitokat Jézusért.” (2Kor 4,5; LK) Jézus Urunk a megbocsátásra figyelmeztet: „És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,25) Ellenkező esetben önmagunk ellen imádkozunk (lásd Mt 6,12.14.15). A gyülekezetben összehangoltan kell együttműködniük a Krisztus teste tagjainak, különböző kegyelmi ajándékaik hatékony felhasználása érdekében. Heti igénk szellemében az apostol a teher közös viselésére int: „…kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.” (1Kor 12,25) Egymás terhének hordozása Jézusnál fogolycserét jelentett; Barabbás helyett is meghalt az Úr, mert Pilátus „szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve”. S a cirénei Simon keresztcsere részesévé lett. Megragadták, „és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után” (Lk 23,25.26). Krisztus törvényének betöltésére szólítja fel Pál a gyülekezetet: „…állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre…”, s apostoli áldását küldi: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,11.13) Kérjük is az örök Vagyoktól, aki volt és lesz: „Egy Úristen, Szentháromság, / Egy imádandó valóság, / Ne hagyj tőled eltévednünk, / Maradj mindhalálig velünk!” (EÉ 248,4) Ámen.
Garai András