Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Egy­más ter­hét hor­doz­zá­tok: és így tölt­sé­tek be a Krisz­tus tör­vé­nyét.” (Gal 6,2)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a ne­gye­dik hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igé­i­ben Is­ten küz­de­lem­re hív a kí­sér­té­sek­ben, s Jé­zus Urunk ítél­ke­zés he­lyett ir­gal­mas­ság­ra, meg­bo­csá­tás­ra szó­lít­ja fel kö­ve­tő­it. „Jó az Úr min­den­ki­hez, és ir­gal­mas min­den te­remt­mé­nyé­hez.” (Zsolt 145,9; LK) Ezért „bol­do­gok, akik­nek út­ja fedd­he­tet­len, akik az Úr tör­vé­nye sze­rint él­nek. (…) Lá­bam előtt mé­cses a te igéd, az én ös­vé­nyem­nek vi­lá­gos­sá­ga.” (GyLK 752,1.14) Me­zei be­szé­dé­ben az Úr Jé­zus a min­den­ko­ri ta­nít­vá­nyok szol­gá­la­tá­nak jel­lem­ző vo­ná­sa­it is­mer­te­ti, és ezek kö­zött ki­emel­ke­dő je­len­tő­sé­ge van az Is­ten­hez va­ló ha­son­ló­sá­gunk­nak. „Le­gye­tek ir­gal­ma­sok, amint Atyá­tok is ir­gal­mas.” (Lk 6,36) „Mi­ben is van mennyei Atyánk ir­gal­mas­sá­ga? Ab­ban, hogy min­den­fé­le jót ád; tes­tit, lel­kit, ide­ig- és örök­ké­va­lót – in­gyen, tisz­ta jó­ság­ból. Kö­ves­sük az Atyát, le­gyünk ir­gal­ma­sok, ahogy ő az; mert ahol az ir­gal­mas­ság nincs meg, ott hit sin­csen!” (Lu­ther) Ez Pál ta­ná­csa: mi­vel min­den­ki ön­ma­gá­ról fog szá­mot ad­ni az Is­ten­nek, „töb­bé te­hát ne ítél­kez­zünk egy­más fe­lett” (Róm 14,13). Így tett Jé­zus: „Em­ber, meg­bo­csát­tat­tak a te bű­ne­id.” És szólt a bé­ná­hoz: „…kelj fel, vedd az ágya­dat, és menj ha­za!” (Lk 5,20.24) A po­gány fog­ság­ból ha­za­tért hit­sze­gő nép val­lást tett sa­ját és őse­i bű­né­ről. „Nagy ir­gal­mad­dal még­sem sem­mi­sí­tet­ted meg és nem hagy­tad el őket, mert ke­gyel­mes és ir­gal­mas Is­ten vagy.” (Neh 9,31) Pé­ter és Pál, a két osz­lopapos­tol kö­zös név­ün­ne­pén így te­kin­tünk föl­di éle­tük­re s vér­ta­nú­ha­lá­luk­ra: „Nem ön­ma­gun­kat hir­det­jük, ha­nem Krisz­tus Jé­zust, az Urat, ön­ma­gun­kat pe­dig, mint szol­gá­i­to­kat Jé­zu­sért.” (2Kor 4,5; LK) Jé­zus Urunk a meg­bo­csá­tás­ra fi­gyel­mez­tet: „És ami­kor meg­áll­tok imád­koz­ni, bo­csás­sá­tok meg, ha va­la­ki el­len va­la­mi pa­na­szo­tok van, hogy mennyei Atyá­tok is meg­bo­csás­sa nek­tek vét­ke­i­te­ket.” (Mk 11,25) El­len­ke­ző eset­ben ön­ma­gunk el­len imád­ko­zunk (lásd Mt 6,12.14.15). A gyü­le­ke­zet­ben össze­han­gol­tan kell együtt­mű­köd­ni­ük a Krisz­tus tes­te tag­ja­i­nak, kü­lön­bö­ző ke­gyel­mi aján­dé­ka­ik ha­té­kony fel­hasz­ná­lá­sa ér­de­ké­ben. He­ti igénk szel­le­mé­ben az apos­tol a te­her kö­zös vi­se­lé­sé­re int: „…köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról a ta­gok.” (1Kor 12,25) Egy­más ter­hé­nek hor­do­zá­sa Jé­zus­nál fo­goly­cse­rét je­len­tett; Ba­rabb­ás he­lyett is meg­halt az Úr, mert Pi­lá­tus „sza­ba­don bo­csá­tot­ta azt, akit kér­tek, aki lá­za­dá­sért és gyil­kos­sá­gért volt bör­tön­be vet­ve”. S a ci­ré­nei Si­mon ke­reszt­cse­re ré­sze­sé­vé lett. Meg­ra­gad­ták, „és rá­tet­ték a ke­resz­tet, hogy vi­gye Jé­zus után” (Lk 23,25.26). Krisz­tus tör­vé­nyé­nek be­töl­té­sé­re szó­lít­ja fel Pál a gyü­le­ke­ze­tet: „…ál­lít­sá­tok hely­re a jó ren­det ma­ga­tok kö­zött, fo­gad­já­tok el az in­tést, jus­sa­tok egyet­ér­tés­re…”, s apos­to­li ál­dá­sát kül­di: „Az Úr Jé­zus Krisz­tus ke­gyel­me, az Is­ten sze­re­te­te és a Szent­lé­lek kö­zös­sé­ge le­gyen mind­nyá­ja­tok­kal!” (2Kor 13,11.13) Kér­jük is az örök Va­gyok­tól, aki volt és lesz: „Egy Úr­is­ten, Szent­há­rom­ság, / Egy imá­dan­dó va­ló­ság, / Ne hagyj tő­led el­té­ved­nünk, / Ma­radj mind­ha­lá­lig ve­lünk!” (EÉ 248,4) Ámen.

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::