E heti Luther-idézet

„Mert ha a világ a házasságot üd­vös­nek és tisztességesnek tartaná, nem kerülné azt, és nem ra­gasz­kodnék a nőtlenséghez, hanem, mi­ként egyébként is, amit szépnek és jónak ismernek el, azt óhajtják, úgy szíves örömmel lépnének há­zas­ság­ra is, és nem rugódoznának kézzel-lábbal ellene, mint midőn az üldözött vad az ebek ellen védi magát. Midőn ugyanis a világ annyira szegődik-sza­bódik, majd itt, majd ott talál ne­héz­séget, ezzel azt bizonyítja, hogy Is­ten­nek a házasságról szóló igéjét nem ismeri és nem hiszi, mert kü­lön­ben azzal szemben más állás­pon­tot foglalna el. Hogy a világ e vo­na­ko­dá­sá­nak mi az oka, részben már fen­tebb jeleztük; egyik sem köti le ma­gát szívesen, és azon aggódik, hogy rosszul üthet ki a dolog. Szüksé­ges tehát, hogy e részben is vizsgál­juk az okokat, miért dicséri és ma­gasztalja a Szentírás oly fennen a há­zas­ságot. A keresztyének pedig gon­dolkodjanak behatóan ezen okok felett, hogy a világgal szem­be­száll­hassanak, és annak le­ala­cso­nyí­tá­sa ellen a házasságot megvé­del­mez­hes­sék és nagyra becsülhessék.”

Luther Márton prédikációja a házasságról Zsid 13,4 alapján (Zábrák Dénes fordítása)