Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Min­de­nütt szo­ron­gat­nak min­ket, de nem szo­rí­ta­nak be, két­sé­ges­ke­dünk, de nem esünk két­ség­be. 2Kor 4,8 (Jer 16,19a; Lk 5,1–11; 1Kor 1,18–25; Zsolt 73) Van­nak or­szá­gok, ahol ma is ül­dö­zik a ... >>

Élő víz

Ima ár­víz alatt, után
Uram, te szól­tál, és „föl­fa­kadt ezen a na­pon a nagy mély­ség min­den for­rá­sa, és meg­nyíl­tak az ég csa­tor­nái”. Bor­sod­ban tom­bol­tak a vi­zek. El­vit­tek ezer meg ezer tör­té­ne­tet, él­ményt, em­lé­ket. Sír­tak a há­zak, a fák, az utak, nyög­tek a bú­to­rok, az éj lep­le alatt ti­tok­ban rogy­tak össze az ott­ho­nok, s a szom­széd­ban az eme­le­te­ken re­kedt em­be­rek ret­teg­ve zo­kog­tak fel a ki­tö­röl­he­tet­len han­gok sú­lya alatt. Ott jár­tam és ki­ál­tot­tam, „se­gíts meg, Is­te­nem, mert nya­ka­mig ér­nek a vi­zek! Fe­ne­ket­len iszap­ba süllyed­tem, nincs hol meg­áll­nom. Ör­vény­lő vi­zek­be es­tem, el­so­dort az ár.” Be­le kel­lett néz­nem az ot­ta­ni­ak sze­mé­be, és lát­nom kel­lett a te­kin­te­tek­ben, hogy „már-már éle­te­met fe­nye­get­te a víz, mély­ség és ör­vény vett kö­rül, hí­nár fo­nó­dott a fe­jem­re”. >>

Fohász
Nem az a lé­nyeg, hogy mennyit te­szünk, ha­nem hogy mit te­szünk. Jé­zus nem azt mond­ta, hogy sze­res­sé­tek az egész vi­lá­got, ha­nem azt, hogy „sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat”. A fi­zi­kai éh­ség mel­lett na­gyon va­ló­sá­gos a sze­re­tet utá­ni éh­ség, hogy sze­ret­ve le­gyünk és sze­res­sünk. >>

Je­gye­ket, bér­le­te­ket!
Ron­da, esős, jú­ni­u­si őszben uta­zott a zsú­folt he­tes bu­szon. Ki­né­zett az ab­la­kon, a sem­mi­ről gon­dol­ko­dott. Az­tán a ten­ni­va­ló­kat szed­te össze: csekk­be­fi­ze­tés, ebéd­fő­zés, ta­ka­rí­tás, óvo­da. El­mé­lá­zott, be­le­fér-e még az ide­jé­be egy ká­vé, ami­kor ide­gen hang éb­resz­tet­te fel gon­do­la­ta­i­ból: >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek a hit ál­tal, és ez nem tő­le­tek van: Is­ten aján­dé­ka ez.” (Ef 2,8) >>

Egyházunk egy-két hete

Húsz­éves a sió­fo­ki temp­lom
1990 jú­ni­u­sá­nak utol­só szom­bat­ján szen­tel­ték fel a sió­fo­ki evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet temp­lo­mát, ame­lyet Ma­ko­vecz Im­re ter­vei alap­ján nagy össze­fo­gás­sal és Sió­fok finn test­vér­vá­ro­sa, Ou­lu dóm­temp­lo­mi gyü­le­ke­ze­té­nek a se­gít­sé­gé­vel épí­tett meg a ma­rok­nyi, de hit­ben bá­tor kö­zös­ség. Er­re a cso­dá­ra, Is­ten temp­lom­épí­tő sze­re­te­té­re em­lé­kez­tek az ün­ne­pi há­la­adó is­ten­tisz­te­le­ten, jú­ni­us utol­só szom­bat­ján a finn és né­met test­vér­gyü­le­ke­ze­tek­ből ér­ke­zet­tek­kel, valamint a városok meg­hí­vott vendégeivel. >>

Az Urat ke­res­sük, és élünk
Tan­év­zá­rás, ju­bi­lá­lók kö­szön­té­se, ok­le­ve­lek át­adá­sa, rek­tor­bú­csúz­ta­tás – rö­vi­den en­nek je­gyé­ben zaj­lott jú­ni­us 25-én dél­után az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem (EHE) tan­év­zá­ró al­kal­ma. Az is­ten­tisz­te­le­ten az egye­tem lel­ké­sze, Zsi­ros And­rás szol­gált ige­hir­de­tés­sel, a li­tur­gus Sza­bó­né Mát­rai Ma­ri­an­na, a Gya­kor­la­ti In­té­zet ve­ze­tő­je volt. >>

Hagyd az Úr­ra uta­dat!
Az érett­sé­gi után az egye­te­men a fi­zi­kus sza­kot meg­kezd­ve még nem sej­tet­te, hogy két év­vel ké­sőbb a teo­ló­gi­á­ra fog je­lent­kez­ni, ti­zen­hét éve­sen sze­mé­lyes­sé vált hi­te még­is eb­be az irány­ba vit­te. Ki­hasz­nál­va a kre­dit­rend­szer ad­ta le­he­tő­sé­ge­ket, pár­hu­za­mo­san vé­gez­te el a Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem Ter­mé­szet­tudományi Karát és az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­­te­met. Ma­lik Pé­ter Ká­rolyt dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök avat­ta lelkésszé jú­ni­us utol­só va­sár­nap­ján a mo­no­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban. >>

Va­la­ki vár a kez­dő­kör­ben
Pa­nasz­kod­nak a szak­em­be­rek, hogy az ed­di­gi hű­vös idő­já­rás mi­att je­len­tős az ide­gen­for­ga­lom vesz­te­sé­ge. Va­ló­ban elég ri­asz­tó, hogy jú­ni­us vé­gén még a húsz fo­kot is alig éri el a ma­gyar ten­ger vi­ze. Egyes szak­ér­tők már azt is tud­ni vé­lik, hogy az idei nyár akár „el is ma­rad­hat”… >>

Ju­bi­lál az Izsóp
Szín­pa­dot ácsol­tak jú­ni­us 27-én, va­sár­nap dél­után a pi­li­si temp­lom­kert­ben. Hang­fa­lak és erő­sí­tők, mik­ro­fo­nok és kot­ta­tar­tók ke­rül­tek a he­lyük­re, a né­ző­tér­re szé­ke­ket hoz­tak az ifi­sek. Köz­ben min­den­ki az eget kém­lel­te, mert a me­te­o­ro­ló­gu­sok sze­rint nyolc­van szá­za­lék volt az esé­lye an­nak, hogy es­ni fog. De el­jött a hat óra, és nem esett, sőt né­ha már a nap is elő­buk­kant. A kon­cer­tet a Szél­ró­zsa Band nyi­tot­ta meg, Hu­szák Zsolt ve­ze­té­sé­vel. A két ének­kar a jú­li­us 14–18. kö­zött Szar­va­son ren­de­zen­dő Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zó zá­ró is­ten­tisz­te­le­tén is együtt fog majd szol­gál­ni. >>

Ju­bi­le­um és bú­csú­zás
A pé­csi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet jú­ni­us 27-én há­la­adó is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben mon­dott kö­szö­ne­tet Var­sá­nyi Fe­renc hu­szon­öt éves szol­gá­la­tá­ért. A lel­készt kö­szön­töt­te Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, ... >>

Móri kertavató
Gyer­mek­ko­rom szín­he­lyén ha­ran­gok ér­ces hang­ja szó­lí­tott az is­ten­tisz­te­let­re. A kör­be­fu­tó kar­zat­tal épí­tett temp­lo­munk igé­re áhí­to­zó em­be­rek­kel volt te­le. Kép­ze­le­tem­ben so­ká­ig így élt az Is­ten há­za. >>

Keresztutak

Fé­bé-kon­fe­ren­cia Pi­lis­csa­bán
A Fé­bé Evan­gé­li­kus Di­a­ko­nissza­egye­sü­let az 1990-ben tör­tént új­ra­in­du­lá­sa óta éven­te két al­ka­lom­mal ren­dez hit­éb­resz­tő kon­fe­ren­ci­át, nem­csak az egye­sü­let, ha­nem evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te­ink tag­jai szá­má­ra is. Ezek­re a csü­tör­tök dél­után­tól va­sár­nap ebé­dig tar­tó al­kal­mak­ra a Fé­bé egy­ko­ri el­ső anya­há­zá­ban, a pi­lis­csa­bai Bé­thel­ben ke­rül sor, amely most a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház misszi­ói ott­ho­na. >>

Százhetven éve született Bachát Dániel
Szü­lő­fa­lu­já­ból, a szlo­vá­ki­ai Rat­kó­ról (Rat­ko­vá) is ér­kez­tek ven­dé­gek a száz­het­ven év­vel ez­előtt szü­le­tett Bachát Dá­ni­el evan­gé­li­kus lel­kész­re és püs­pök­re em­lé­ke­ző is­ten­tisz­te­let­re múlt va­sár­nap. A bu­da­pes­ti szlo­vák aj­kú evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­tén Dusan P. Hriv­nák hir­det­te Is­ten igé­jét, a li­tur­gi­á­ban részt vett fe­le­sé­ge, Ad­ria­na Hriv­ná­ko­vá, il­let­ve Gu­lá­csi­né Fa­bu­lya Hil­da, a he­lyi gyü­le­ke­zet lel­ké­sze is. >>

Asztali beszélgetések a börtönben
Szvo­rák Ka­ta­lin Liszt-dí­jas nép­dal­éne­kesnek, And­rejszki Ju­dit énekmű­vész­nek és a Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Egye­tem két hall­ga­tó­já­nak kon­cert­jé­re gyü­le­kez­tek össze jú­ni­us 23-án dél­után a fog­va­tar­tott test­vé­rek a Vá­ci Fegy­ház és Bör­tön kul­túr­ter­mé­ben. >>

Bog­rács mel­lett együtt, avagy hol van az egy­ház?
Az Eszt­rád Szín­ház egy ér­zék­le­tes ci­gány me­sét is ma­gá­ba fog­la­ló, a ci­gány­sor­sot be­mu­ta­tó szí­ni je­le­ne­té­vel ért vé­get Sár­szent­lő­rin­cen jú­ni­us 26-án dél­után a Ci­gány éte­lek be­mu­ta­tó­ja cí­mű ha­gyo­má­nyos ren­dez­vény. >>

Ju­ju és voo­doo a vébén
A ter­mé­sze­ti val­lá­sok Af­ri­ká­ban a min­den­na­pi élet ré­szei. Va­rázs­ló­ik min­den­fé­le va­rázs­igé­vel akar­ják az af­ri­kai csa­pa­to­kat a vi­lág­baj­no­ki győ­ze­lem­re se­gí­te­ni. >>

Pusz­tu­ló gyü­le­ke­ze­tek, ked­vet­len lel­ké­szek – épü­lő gyü­le­ke­ze­tek, jó­ked­vű lel­ké­szek
Túl azon, hogy ma­nap­ság na­gyon sok min­den pusz­tul Ma­gyar­or­szá­gon, ér­nek min­ket kü­lö­nö­sen fá­jó hí­rek is. Ne­kem sze­mély sze­rint pél­dá­ul az fá­jó, ami­kor je­len­leg azok az egy­há­zak és gyü­le­ke­ze­te­ik is fosz­la­doz­nak, ame­lye­ket a több év­ti­ze­des kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra nem tu­dott ki­kez­de­ni. >>

Evangélikusok

Vitaindító gon­do­la­tok a gyü­le­ke­ze­ti ének­ről
Cik­kem ak­tu­a­li­tá­sát az ad­ja, hogy né­hány hó­nap­ja egy fó­ru­mon fel­me­rült az Új ének cí­mű gyűj­te­mény is­mé­telt ki­adá­sá­nak, il­let­ve újabb éne­kek gyűj­té­sé­nek (írá­sá­nak) az igé­nye, és idő­ről idő­re fel­éled a vi­ta új ze­nék­nek – el­ső­sor­ban könnyű­ze­né­nek – az is­ten­tisz­te­le­te­ken va­ló hasz­ná­la­tá­ról. Et­től füg­get­le­nül is már hosszabb ide­je fog­lal­koz­tat­nak egy­ház­ze­nénk­kel kap­cso­la­tos kér­dé­sek, kü­lö­nö­sen Klaus Doug­lass köny­vé­nek (Is­ten sze­re­te­té­nek ün­ne­pe) ol­va­sá­sa óta, amely­ben a szer­ző az is­ten­tisz­te­let alap­ele­mei kö­zül el­ső­ként tár­gyal­ja a ze­nét. Úgy lá­tom, hogy je­len­leg elég­gé el­té­rő vé­le­mé­nyek csa­táz­nak egy­más­sal, és né­ha szin­te ka­o­ti­kus el­kép­ze­lé­se­ket le­het ol­vas­ni. (Az írást vi­ta­in­dí­tó­ként kö­zöl­jük. – A szerk.) >>

Szur­ko­ló­nem­zet a ma­gyar
A dél-af­ri­kai vi­lág­baj­nok­sá­gon ugyan nem szur­kol egyik csa­pat­nak sem, de – a több­ség­gel el­len­tét­ben – nem bra­zil–spa­nyol, ha­nem an­gol–ar­gen­tin dön­tőt vár. No­votny Zol­tán sport­ri­por­ter, szer­kesz­tő, a Pro­tes­táns Új­ság­írók Szö­vet­sé­gé­nek el­nö­ke. Jel­leg­ze­tes hang­ját, tisz­ta be­szé­dét bár­ki fel­is­me­ri. Sze­rin­te a ma­gyar sport­ked­ve­lő nép, de ke­ve­sen vé­gez­nek sport­te­vé­keny­sé­get, a több­ség in­kább szur­kol. Arany­tol­las új­ság­író, az idén het­ven­éves. >>

Aki lu­the­rá­nus­ként a pá­pa prog­ra­mját szer­ve­zte
Pres­bi­te­ri ol­da­lun­kon ko­ráb­ban is meg­szó­lal­tat­tuk már egy­há­zunk egy-egy pres­bi­te­rét. Ez al­ka­lom­mal a Győ­ri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség tag­já­val, a ná­dor­vá­ro­si kör­zet jegy­ző­jé­vel, Be­decs Már­tá­val be­szél­get­tünk, aki egy­út­tal – nem is mel­les­leg – a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let Püs­pö­ki Hi­va­ta­lá­nak ve­ze­tő­je is. >>

e-világ

Bur­ka
Gon­do­lom, a bur­ka vi­se­lé­se kö­rü­li vi­ta, amely egyes nyu­gat-eu­ró­pai or­szá­gok köz­vé­le­mé­nyét mos­ta­ná­ban fog­lal­koz­tat­ja, érin­tett­ség hi­á­nyá­ban el sem jut a ma­gyar ol­va­só­hoz, és az egész ügy hi­de­gen hagy ben­nün­ket. Ért­he­tő, hi­szen nem él kis ha­zánk­ban több mil­lió tö­rök és más, az isz­lám val­lást kö­ve­tő ven­dég­mun­kás. Ne­künk itt van­nak a kí­na­i­ak, ők is ke­ve­sen ah­hoz, hogy más­sá­guk­kal át­lép­jék az in­ger­kü­szö­bün­ket. >>

Eu­ró­pa fe­lé fél­úton
A ke­let-eu­ró­pai né­me­tek és ma­gya­rok meg­hur­co­lá­sa kö­zött sok a ha­son­ló vo­nás, ál­ta­lá­ban a vét­le­nek szen­ved­tek és vál­tak a győz­te­sek ál­do­za­tá­vá. Az at­ro­ci­tá­sok ma már fi­no­mab­bak, de a ki­sebb­sé­gi jo­gok a nagy eu­ró­pai ko­hó­ban még el­ol­vad­nak. A Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Pécs-Ba­ra­nyai Nem­ze­ti­sé­gi Kö­re ha­tá­ron tú­li szer­ve­ze­tek­kel kö­zö­sen jó­szol­gá­la­ti utat szer­ve­zett Stras­bourg­ba. Pe­tí­ci­ó­ju­kat át­ad­ták az In­ter­gro­up ki­sebb­ség­vé­del­mi frak­ció­kö­zi mun­ka­cso­port­nak. Az aláb­bi­ak­ban – egy­út­tal fel­idéz­ve a hely szel­le­mét – az el­hang­zott gon­do­la­tok­ból adunk rö­vid íze­lí­tőt. >>

Lin­kek és in­ge­rek
Az in­ter­net tet­te is­mert­té a hy­per­text fo­gal­mát, amely lé­nye­gét te­kint­ve olyan do­ku­men­tu­mo­kat je­lent, ame­lye­ket nem kell li­ne­á­ri­san ol­vas­ni, ha­nem a ben­nük lé­vő lin­kek­nek kö­szön­he­tő­en ug­rál­ni le­het az egyes tar­tal­mi egy­sé­gek kö­zött, sőt a vi­lág­há­ló­ra ve­tít­ve a kü­lön­bö­ző hon­la­pok kö­zött is ez a mű­kö­dé­si me­cha­niz­mus ér­vé­nye­sül. >>

evél&levél

„Szó­szék­ről ezt még so­ha nem hal­lot­tam”
Ked­ves Ri­bár Já­nos! A jú­ni­us 20-i Evan­gé­li­kus Élet­ben meg­je­lent cik­két (Va­sár­na­pok ün­nep nél­kül?, 1. o.) el­ol­vas­va alig akar­tam el­hin­ni, hogy va­ló­ban az öné ez az erő­sen ne­ga­tív hang­vé­te­lű írás. Ko­ráb­bi cik­kei nem ilye­nek vol­tak. Va­jon mi le­he­tett a cél­ja ez­zel a de­presszi­ót árasz­tó írás­sal? Le­bi­lin­cse­lő, szel­le­mes stí­lu­sá­val föl­ráz­ni a kö­zöm­bös­ség­be süllyedt ol­va­só­kat? Po­zi­tív szán­dé­kot sze­ret­nék föl­fe­dez­ni ben­ne, egy­elő­re nem si­ke­rül. Ne­ga­tí­vu­mok han­goz­ta­tá­sá­val ho­gyan le­het­ne po­zi­tív ered­ményt el­ér­ni? Köz­ben ke­re­sem azo­kat a mon­da­to­kat, ame­lye­ket el tu­dok fo­gad­ni igaz­nak – de azon­nal mel­lé­jük kí­ván­ko­zik az el­len­ke­ző­jük is. >>

Fog­ság­ban – még­is sza­ba­don!
Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a má­so­dik va­sár­nap nyolc­an lá­to­ga­tást tet­tünk a vá­ci bör­tön­ben. Hár­man szol­gá­lat­tal ké­szül­tek, öten ér­dek­lő­dő­ként vet­tünk részt a dél­előt­ti is­ten­tisz­te­le­ten. Csu­ka Ta­más­né re­for­má­tus bör­tön­lel­kész ve­ze­té­sé­vel ju­tot­tunk el a kul­túr­te­rem­be, ahol La­jos­sal, egy bent la­kó, ott szol­gá­ló test­vér­rel együtt imád­koz­tunk az al­ka­lo­mért. >>

Mí­tosz­kép­zés: az an­ti-Krisz­tus új­ko­ri meg­je­le­né­se – Hoz­zá­szó­lás Sch­midt Jó­zsef­né ol­va­sói le­ve­lé­hez
Teo­ló­gusko­rom­ban, a het­ve­nes évek­ben ér­de­kes új­don­ság­nak szá­mí­tott, hogy szá­mos af­ro­a­me­ri­kai gyü­le­ke­zet­ben a ke­resz­ten füg­gő Jé­zust né­ger­ként áb­rá­zol­ták. Em­lék­szem, hogy vi­szony­lag né­pes év­fo­lya­mom­ban egye­dül én üt­köz­tem meg ezen. Bár meg­ér­tet­tem a pol­gár­jo­gi moz­ga­lom­ban részt ve­vő szí­nes bő­rű ame­ri­ka­i­ak szán­dé­kát, az ilyen áb­rá­zo­lás­sal egyet­ér­te­ni még­sem tud­tam. A Sch­midt Jó­zsef­né le­ve­lé­ben (Meg­ta­pasz­ta­lá­som és ije­del­mem, Evan­gé­li­kus Élet, jú­ni­us 27., 15. o.) le­írt eset – meg­lá­tá­som sze­rint – ak­ko­ri ag­go­dal­ma­i­mat iga­zol­ja. >>

A közelmúlt krónikája

Tár­nok­ré­ti nyolc­száz éves
Nagy­sza­bá­sú, egész na­pos ren­dez­vény­so­ro­zat­tal em­lé­ke­zett meg a Győr-Mo­so­ni Egy­ház­me­gye te­rü­le­tén fek­vő Tár­nok­ré­ti ar­ról, hogy nyolc­száz év­vel ez­előtt em­lí­tet­ték elő­ször írá­sos for­má­ban a te­le­pü­lés ne­vét. A fa­lu egy­kor vi­rág­zó evan­gé­li­kus köz­ség volt. Az 1914-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint 527 la­ko­sa volt Tár­nok­ré­ti­nek, kö­zü­lük 513 volt evan­gé­li­kus. 1940-ben még en­nél is töb­ben, 540-en lak­tak a fa­lu­ban, szin­te csak evan­gé­li­ku­sok. Je­len­leg már csak 214-en lak­ják a köz­sé­get, kö­zülük a leg­utób­bi nép­szám­lá­lás al­kal­má­val 151-en val­lot­ták ma­gu­kat evan­gé­li­kus­nak. A nyolc­szá­za­dik év­for­du­ló mel­lett egy má­sik ju­bi­le­u­mot is ün­ne­pel­tek, még­pe­dig azt, hogy 225 éve épült fel a fa­lu evan­gé­li­kus temp­lo­ma. Az ün­nep­sé­gen a hely­bé­li­e­ken kí­vül na­gyon sok Tár­nok­ré­ti­ből el­szár­ma­zott ven­dég is részt vett. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Mert ha a világ a házasságot üd­vös­nek és tisztességesnek tartaná, nem kerülné azt, és nem ra­gasz­kodnék a nőtlenséghez, hanem, mi­ként egyébként is, amit szépnek és jónak ismernek el, azt óhajtják, úgy szíves örömmel lépnének ... >>

Kultúrkörök

Az or­szág­ban el­ső­ként in­dul egyház­tör­té­ne­ti mes­ter­szak Sze­ge­den
Ma­gyar­or­szá­gon el­ső­ként a sze­ge­di Gál Fe­renc Hit­tu­do­má­nyi Fő­is­ko­lán in­dul egy­ház­tör­té­ne­ti mes­ter­szak – tá­jé­koz­tat­ta Bar­tucz Ka­ta­lin, a Sze­ged–Csa­ná­di Egy­ház­me­gye saj­tó­re­fe­ren­se a Ma­gyar Táv­ira­ti Iro­dát. >>

Jó­té­kony­sá­gi est a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban
Se­gély­kon­cer­tet hir­de­tett a Ma­gyar Öku­me­ni­kus Se­gély­szer­ve­zet Mága Zol­tán he­ge­dű­mű­vész köz­re­mű­kö­dé­sé­vel jú­ni­us 23-án es­te hét órá­ra a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ba az ár­víz­ká­ro­sul­tak meg­se­gí­té­sé­re. A temp­lom­ban ál­ló­hely is alig ma­radt, annyi­an jöt­tek el, hogy meg­hall­gas­sák a mű­vészt és sztár­ven­dé­ge­it, és hogy ado­má­nya­ik­kal se­gít­se­nek a rá­szo­ru­ló­kon. >>

Hí­vő íjá­szat
Íjász­gya­kor­lat­ra hív­ta össze hí­ve­it egy brit lel­kész­nő egy ré­gi, ám még min­dig ér­vé­nyes tör­vény ad­ta jo­gán. Ma­ry Ed­wards, Col­lingbourne Du­cis fa­lu tisz­te­le­te­se sza­bad­té­ri hús­sü­tés­sel, ital­lal és ze­né­vel ven­dé­gel­te meg a fel­hí­vá­sá­nak en­ge­del­mes­ke­dő, az ősi tör­vényt tisz­te­lő hí­ve­it. A kö­zép­ko­ri „pa­rag­ra­fus” fel­ha­tal­maz­za min­den te­le­pü­lés egy­há­zi elöl­já­ró­ját ar­ra, hogy íjász­gya­kor­lat­ra hív­ja össze a fa­lu fér­fi­ja­it. >>

Kos­suth és az egy­há­zak
Az Evan­gé­li­kus Gyűj­te­mé­nyi Ki­ad­vá­nyok el­ső kö­te­te Kos­suth és az egy­há­zak cím­mel 2004-ben lá­tott nap­vi­lá­got Ker­tész Bo­tond szer­kesz­té­sé­ben. A mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti könyv­so­ro­za­tot az az igény hív­ta élet­re – amint a bo­rí­tó hát­lap­ján ol­vas­hat­juk –, hogy az evan­gé­li­kus múlt­tal fog­lal­ko­zó tu­do­má­nyos mun­kák­nak he­lyet ad­jon. >>

Vil­lám sem­mi­sí­tett meg egy gi­gan­ti­kus Jé­zus-szob­rot
Ha­tal­mas, ti­zen­ki­lenc mé­te­res Jé­zus-szob­rot sem­mi­sí­tett meg egy vil­lám az Egye­sült Ál­la­mok­ban, az Ohio ál­lam­be­li Mon­roe-ban. A ki­tárt ka­rú Jé­zus-alak he­lyén most csu­pán két el­sze­ne­se­dett acél­ge­ren­da me­re­de­zik az ég fe­lé – ad­ta hí­rül jú­ni­us 16-án az ame­ri­kai saj­tó. >>

Há­rom Mi­atyán­kot ér egy ká­vé Zág­ráb­ban
Imád­ság­gal fi­zet­het­nek ita­lu­kért a ven­dé­gek egy zág­rá­bi ká­vé­ház­ban. >>

Jegy­zet­la­pok
„Há­la Is­ten­nek.” Ré­gen a csa­lá­dunk­ban so­kat hal­lot­tam. Apám több­he­tes ne­héz ara­tás után, könnyek kö­zött mond­ta az új ke­nyér meg­sze­gé­se­kor: „Há­la Is­ten­nek! Van mit en­nünk!” Anyám is gyak­ran em­le­get­te, ha hosszú út­ról va­la­ki meg­ér­ke­zett: ha­za­ve­zet­te az Úr… Ma egy­re ke­ve­seb­bet mond­juk. Temp­lo­mon kí­vül ugyan mi­kor hal­lot­tuk: „Is­ten­nek le­gyen há­la”? A mai em­ber úgy gon­dol­ja, amit el­ért, azt ma­ga ér­te el, s a Te­rem­tőt „szid­ja”, ha va­la­mi nem úgy ala­kult, ahogy sze­ret­te vol­na. Egy­re ke­ve­seb­bet ejt­jük ki: „Kö­szö­nöm.” Ha meg­tesszük is, nincs mö­göt­te me­leg­ség és sze­re­tet. Az em­be­ri ér­zel­mek el­apad­tak. Le­ve­lek, te­le­fon­szá­mok asz­ta­lun­kon, de nincs időnk a ked­ves hí­vá­sok­ra vá­la­szol­ni, és nincs idő a ta­lál­ko­zá­sok­ra. A há­la egy­út­tal ál­do­zat is, a leg­ben­sőnk­ből jö­vő őszin­te üze­net. És er­re csak alá­za­tos em­ber ké­pes, a mos­ta­ni, erő­szak­ra épü­lő vi­lág leg­szí­ve­seb­ben el­ti­por­ja a jó­kat. Még­is. Egy nap el­tel­té­vel, hogy új­ra együtt a csa­lád, tá­nyé­runk mel­lett ott a fe­hér ke­nyér, mond­juk ki: Is­ten­nek le­gyen há­la. >>

Me­sé­lő nap­lók
Sok szem­pont­ból kü­lön­le­ges temp­lom a sió­fo­ki – 1985-ben, még a párt­ál­la­mi idők­ben ma­ga a he­lyi ta­nács­el­nök kí­nál­ta fel az evan­gé­li­ku­sok­nak a vá­ro­si ta­nács egyik tel­két, ame­lyen Jó­zsa Már­ton nyug­dí­jas, he­lyet­te­sí­tő lel­kész ve­ze­té­sé­vel, Ma­ko­vecz Im­re ter­vei alap­ján, a finn­or­szá­gi Ou­lu lu­the­rá­nu­sa­i­nak nyolc­ka­mi­onnyi fa­ado­má­nyá­ból épült az 1990. jú­ni­us 30-án fel­szen­telt lel­ki haj­lék. >>

A vasárnap igéje

Fur­csa sze­rep­osz­tás
Is­tent va­la­ki per­be fog­ta, bi­zony­gat­nia kell a ma­ga is­ten­sé­gét, egye­dül­ál­ló­sá­gát, min­de­nek fe­lett va­ló­sá­gát, sza­ba­dí­tá­sát. Is­tent va­la­ki per­be fog­ta, és ta­nú­kat hív, hogy alá­tá­masszák, bi­zo­nyít­sák iga­zát. Fur­csa sze­rep­osz­tás: a te­rem­tő, a ki­vá­lasz­tó, a meg­vál­tó Is­ten a pe­relt – a vá­lasz­tott nép (hív­juk most Em­ber­nek) a ta­nú. Mint­ha Is­ten­nek len­ne szük­sé­ge ar­ra, hogy Em­ber ta­nús­kod­jon mel­let­te, ró­la. Mint­ha az Is­ten vál­na Em­ber le­kö­te­le­zett­jé­vé, ha Em­ber ke­gyes­ke­dik el­vál­lal­ni a ta­nús­ko­dás ter­hét-nyű­gét. Mint­ha a ta­nús­ko­dás szük­sé­ges­sé­ge ele­ve kér­dé­ses­sé ten­né an­nak a hi­te­lét, aki­ről ta­nús­kod­ni kell: ha ön­ma­gá­ban nem meg­győ­ző a pe­relt, ha ta­núk­ra van szük­sé­ge, ak­kor nem nyil­ván­va­ló, nem ön­ma­gá­ban meg­győ­ző az igaz­sá­ga. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
[Lel­kész:] Is­te­nünk, szent Fi­ad a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga, aki ar­ra ta­nít ben­nün­ket, hogy bi­za­lom­mal for­dul­junk hoz­zád ké­ré­se­ink­kel. [Lek­tor:] Kö­szön­jük, hogy apos­to­lo­kat hív­tál el az evan­gé­li­um szol­gá­la­tá­ra. Há­lát ... >>

Cantate

Zi­há­ló tü­dő­vel
Va­la­mi­kor könnye­dén fu­tot­tam föl öt­eme­let­nyit a lép­cső­ház­ban, majd kis szussza­nás után meg sem áll­tam a ki­len­ce­di­kig, ahogy ez a dal­lam is já­té­ko­san sza­lad, szin­te gör­dül fel­fe­lé az ötö­dik, majd a ki­len­ce­dik han­gig. Ma már a má­so­dik­nál zi­hál a tü­dőm, és va­dul ver a szí­vem, s tu­dom, az iga­zi csúcs­ra fel nem ér­he­tek. Ezért be­áll­va a gyü­le­ke­zet kö­zös kö­nyör­gé­sé­be én is ének­lem: „Jöjj le hoz­zánk, jer kö­zénk!”, és az egek ma­ga­sát, Is­ten kö­zel­sé­gé­nek fris­sí­tő fu­val­la­tát hozd el ne­künk. >>

Jöjj le hoz­zánk, jer kö­zénk
He­ti éne­künk, a Jöjj le hoz­zánk, jer kö­zénk (EÉ 284) sok ér­de­kes kér­dést vet fel. Né­met dal­lam­szer­ző, finn vál­to­zat, svéd köl­tő: mi en­nek a ma­gya­rá­za­ta? >>