Kultúrkörök

A hó­nap köny­ve

Az Evan­gé­li­kus Gyűj­te­mé­nyi Ki­ad­vá­nyok el­ső kö­te­te Kos­suth és az egy­há­zak cím­mel 2004-ben lá­tott nap­vi­lá­got Ker­tész Bo­tond szer­kesz­té­sé­ben. A mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti könyv­so­ro­za­tot az az igény hív­ta élet­re – amint a bo­rí­tó hát­lap­ján ol­vas­hat­juk –, hogy az evan­gé­li­kus múlt­tal fog­lal­ko­zó tu­do­má­nyos mun­kák­nak he­lyet ad­jon.

A kö­tet­ben a Kos­suth La­jos szü­le­té­sé­nek két­szá­za­dik év­for­du­ló­ján meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­nak szer­kesz­tett vál­to­za­tát ve­he­ti kéz­be az ol­va­só. A ki­ad­vány ta­nul­má­nyai fő­ként Kos­suth egy­ház­po­li­ti­kai mun­kás­sá­gát tár­gyal­ják, de he­lyet kap­tak vi­lá­gi kér­dé­sek is. A könyv­ben va­ló tá­jé­ko­zó­dást kü­lön sze­mély­név- és hely­ség­név­mu­ta­tó se­gí­ti.

Id. dr. Fa­bi­ny Ti­bor nyi­tó dol­go­za­tá­ban rész­le­tes ké­pet ka­punk Kos­suth pá­lyá­já­ról. Az evan­gé­li­kus Kos­sut­hot szü­lei to­le­ráns ne­ve­lés­ben ré­sze­sí­tet­ték. Is­ko­la­éve­it Sá­tor­al­ja­új­he­lyen, a pi­a­ris­ták­nál kezd­te, majd az eper­je­si evan­gé­li­kus kol­lé­gi­um kö­vet­ke­zett. Jo­gi ta­nul­má­nya­it már a sá­ros­pa­ta­ki re­for­má­tus kol­lé­gi­um­ban foly­tat­ta. Egy­há­zá­nak éle­té­ben te­vé­ke­nyen részt vett. If­jú ügy­véd­ként Sá­tor­al­ja­új­hely evan­gé­li­kus egy­ház­köz­sé­gé­nek jegy­zői, majd ügyé­szi tisz­tét töl­töt­te be. Anya­gi­lag is se­gí­tet­te a sze­ge­di ár­víz súj­tot­ta evan­gé­li­ku­so­kat és a tállyai gyü­le­ke­ze­tet, ahol ke­resz­tel­ték. Kos­suth is­ten­hi­te sa­já­tos volt – ír­ja Fa­bi­ny –, amely el­tért egy­há­za irány­vo­na­lá­tól, és meg­fért erő­tel­jes ha­za­fi­sá­gá­val.

E sa­já­tos egy­ház­po­li­ti­kai né­ze­tet he­lye­zi ta­nul­má­nya kö­zép­pont­já­ba Za­kar Pé­ter. A nem­ze­ti egy­ség ki­ala­kí­tá­sá­nak szer­ves ré­sze volt – ír­ja Za­kar – a fe­le­ke­ze­ti kö­tött­sé­gek­től va­ló el­sza­ka­dás. Kos­suth sze­rint a val­lá­si ho­va­tar­to­zás nem le­het meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző a po­li­ti­kai jo­gok ki­ter­jesz­té­sé­nél.

Ezt a gon­do­la­tot vi­szi to­vább Sar­nyai Csa­ba Má­té, aki a ka­to­li­kus au­to­nó­mia kér­dé­sét tár­gyal­ja. Kos­suth a gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tás aka­dá­lya­it ab­ban lát­ta, hogy a ka­to­li­kus egy­ház Ró­má­tól függ. Ak­kor tá­mo­gat­ta vol­na az au­to­nó­mi­át, ha a Szent­szék ren­del­ke­zé­sei elé he­lye­zik az or­szág­gyű­lés ál­tal ho­zott tör­vé­nye­ket. Más­részt – Kos­suth sze­rint – az egy­ház az egy hi­tet val­lók összes­sé­ge, te­hát a ren­del­ke­zé­si jog a hí­vő­ké is. Kos­suth há­zas­ság­kö­té­se a ka­to­li­kus Mesz­lé­nyi Te­ré­zi­á­val kü­lön he­lyet ka­pott a ta­nul­má­nyok so­rá­ban.

Fa­ze­kas Csa­ba ta­nul­má­nyá­ban hang­sú­lyoz­za, hogy nem Kos­suth in­dí­tot­ta el azt a la­vi­nát, amely a ve­gyes há­zas­sá­gok kap­csán ke­let­ke­zett. Pest me­gyé­ben több há­zas­pár is be­je­len­tést tett, hogy re­ver­zá­lis nél­kül nem ál­dot­ták meg há­zas­sá­gu­kat. (A re­ver­zá­lis azt je­len­ti, hogy a pro­tes­táns fél nyi­lat­ko­zik ar­ról, gyer­me­ke­it ka­to­li­kus hit sze­rint ne­ve­li.) Pa­rázs vi­ta ke­re­ke­dett – ír­ja Fa­ze­kas –, mely­ben a ka­to­li­ku­sok az­zal vág­tak vissza, hogy az egy­há­zi rend­tar­tás­ba akar­nak be­avat­koz­ni ál­la­mi szin­ten. A pa­pi el­já­rá­so­kat vé­gül 1845-ben tö­röl­te el Pest me­gye tör­vény­szé­ke.

Gá­bor­já­ni Sza­bó Bo­tond cik­ké­ben Deb­re­cen vá­ros Kos­suth-kul­tu­szát mu­tat­ja be. Kos­suth esz­mé­i­nek ter­jesz­té­si köz­pont­ja­ként te­kin­tett a te­le­pü­lés­re. Ezt a mun­kát se­gí­tet­te elő a né­pes di­ák­ság, amely le­gá­tus­ként jár­ta a kör­nyé­ket.

Be­ré­nyi Zsu­zsan­na Ág­nes ta­nul­má­nya a sza­bad­kő­mű­ves­ség és Kos­suth vi­szo­nyát mu­tat­ja be. 1852-ben, ame­ri­kai út­ja so­rán lett Kos­suth pá­holy­tag. Tag­sá­ga vi­ta­tott volt, hi­szen po­li­ti­kus lé­te az el­len szólt. A ta­gok vé­gül tá­mo­gat­ták, mert a sza­bad­sá­gért, az or­szág füg­get­len­sé­gé­ért ví­vott har­ca fe­lül­ír­ta ag­go­dal­ma­i­kat. Ezt a tag­sá­got Kos­suth ar­ra is hasz­nál­ta, hogy a ma­gyar ügy­nek anya­gi­lag is meg­nyer­je a pá­holy­ta­go­kat. A kö­tet má­so­dik, jó­val ki­sebb egy­sé­ge tar­tal­maz­za a Kos­suth vi­lá­gi mun­kás­sá­gát tár­gya­ló cik­ke­ket. Erd­mann Gyu­la a hír­lap­írót áb­rá­zol­ja, aki élet­re hív­ta a mo­dern Pes­ti Hír­la­pot. Zá­vodsz­ky Gé­za a nem­ze­ti­ség ter­mi­no­ló­gi­ai kér­dé­se­i­vel fog­lal­ko­zik Kos­suth egy mun­ká­ja nyo­mán. Sza­bad György a ne­war­ki be­széd bib­li­ai mű­velt­sé­gű szer­ző­jét jel­lem­zi. Zá­rás­ként Mis­kolczy Amb­rus tár­ja elénk Kos­suth sze­mé­lyi­sé­gét egy ed­dig is­me­ret­len nap­ló alap­ján. Író­ja, Gyu­lay La­jos vé­le­mé­nye is sok­szor vál­to­zott, be­nyo­má­sai sze­rint. Mis­kolczy összeg­zé­se sze­rint Kos­suth a sza­bad ma­gya­rok ve­zé­re, aki olyan, mint Ál­mos ve­zér: nem lép­he­tett az ígé­ret föld­jé­re, aho­vá a né­pet ve­zet­te.

Szé­che­nyi Mag­dol­na