Élő víz

Ron­da, esős, jú­ni­u­si őszben uta­zott a zsú­folt he­tes bu­szon. Ki­né­zett az ab­la­kon, a sem­mi­ről gon­dol­ko­dott. Az­tán a ten­ni­va­ló­kat szed­te össze: csekk­be­fi­ze­tés, ebéd­fő­zés, ta­ka­rí­tás, óvo­da. El­mé­lá­zott, be­le­fér-e még az ide­jé­be egy ká­vé, ami­kor ide­gen hang éb­resz­tet­te fel gon­do­la­ta­i­ból:

– Je­gye­ket, bér­le­te­ket ké­rem!

Az el­len­őr messzebb állt. Re­mél­te, hát­ha meg­ússza a tás­ká­ban bá­nyá­szást, ha ész­re sem ve­szi a kar­sza­la­gost. De ez­út­tal nem úsz­ta meg, pi­ros eső­ka­bát­ja alól nagy mun­ká­val elő­ke­res­te tás­ká­ját, tár­cá­ját, bér­le­tét. Ez­zel meg­vol­na, vissza a ká­vé­hoz.

Az ab­lak­nál ülő fi­a­tal­em­ber új­ság­ját össze­haj­to­gat­va mu­tat­ta a bér­le­­tét.

– Ez a bér­let le­járt már, uram – fi­gyelt fel új­ra az el­len­őr hang­já­ra.

Va­ló­ban, a fi­a­tal­em­ber el­is­mer­te, hogy ezt el­néz­te. Az el­len­őr tá­jé­koz­tat­ta, mi­lyen le­he­tő­sé­gei van­nak a sza­ba­du­lás­ra, pél­dá­ul be­mu­tat­hat­ja a köz­pont­ban az új bér­le­tet, vagy ha van ná­la egy jegy, ak­kor eset­leg meg­úsz­hat­ja. Lát­ha­tó­lag nem volt je­gye, hi­szen min­dig bér­let­tel jár, csak ép­pen el­mé­lá­zott né­hány nap­ja.

A pi­ros eső­ka­bá­tos jól hal­lot­ta mind­ezt. Tár­cá­já­ban ku­tat­va ta­lált egy je­gyet, és szó nél­kül át­nyúj­tot­ta a baj­ban lé­vő­nek. A fi­a­tal­em­ber ér­tet­le­nül né­zett rá, ez­zel a hely­zet­tel nem tu­dott mit kez­de­ni.

– Most már van je­gye – így a pi­ros ka­bá­tos.

– Ke­zet csó­kol­hat a hölgy­nek – szólt az el­len­őr, és ket­té­tép­te a je­gyet.

– Nincs ná­lam pénz – mond­ta za­var­tan a fér­fi.

– Nem baj, nem szá­mít – vá­la­szol­ta a pi­ros.

A fi­a­tal­em­ber nem tud­ta, mit te­gyen, be­szél­ges­sen-e, há­lát ad­jon-e. Za­var­tan ül­dö­gélt to­vább, de már nem ol­va­sott. A kö­vet­ke­ző meg­ál­ló­nál a pi­ros el­kö­szönt, és to­váb­bi jó utat kí­vánt.

De­rült lé­lek­kel sé­tált ha­za­fe­lé az eső­ben, örült, hogy se­gít­he­tett va­la­ki­nek. Már nem a ká­vé járt a fe­jé­ben, ha­nem ez a fér­fi. A kis há­lát­lan át­ad­hat­ta vol­na a he­lyét. El­mo­so­lyo­dott.

– ma­ma­szek –