evél&levél

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a má­so­dik va­sár­nap nyolc­an lá­to­ga­tást tet­tünk a vá­ci bör­tön­ben. Hár­man szol­gá­lat­tal ké­szül­tek, öten ér­dek­lő­dő­ként vet­tünk részt a dél­előt­ti is­ten­tisz­te­le­ten. Csu­ka Ta­más­né re­for­má­tus bör­tön­lel­kész ve­ze­té­sé­vel ju­tot­tunk el a kul­túr­te­rem­be, ahol La­jos­sal, egy bent la­kó, ott szol­gá­ló test­vér­rel együtt imád­koz­tunk az al­ka­lo­mért.

A te­rem ha­ma­ro­san meg­telt az ér­ke­ző, ben­nün­ket kéz­fo­gás­sal és „Ál­dás, bé­kes­ség” üd­vöz­lés­sel kö­szön­tő ra­bok­kal, mint­egy öt­ven-hat­van fő­vel. Is­ten di­cső­í­té­sé­vel (öt­ven perc!) kez­dő­dött az al­ka­lom, az ál­ta­luk fo­lya­ma­to­san kért da­lok ének­lé­sé­vel. A tisz­tán zen­gő fér­fi­kó­rus éne­ke be­töl­töt­te a ter­met, le­bon­tot­ta a ben­nün­ket kö­rül­ve­vő rá­cso­kat, fa­la­kat, zárt aj­tó­kat, és nem volt más, mint az Úr Lel­ké­nek je­len­lé­té­ben át­élt sza­bad­ság, öröm, bé­kes­ség. Fan­tasz­ti­kus és egy­ben meg­ha­tó volt át­él­ni az élő gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­ség­be tar­to­zást, füg­get­le­nül at­tól, hogy ki hon­nan ér­ke­zett a te­rem­be – egyek vol­tunk Is­ten Szent­lel­ke ál­tal.

Sze­ve­ré­nyi Já­nos evan­gé­li­kus or­szá­gos misszi­ói lel­kész gi­tár­ral kí­sért éne­ke után Ban­ka Gab­ri­el­la szín­mű­vész ad­ta elő mély át­élés­sel Ba­bits Mi­hály Jó­nás köny­ve cí­mű mű­vét. Köz­ben lét­re­jött az elő­adó és a hall­ga­tó­ság köz­ti kap­cso­lat, a lé­lek­től lé­le­kig ha­tó érin­tés fe­szült­sé­ge.

A misszi­ói lel­kész ve­ze­té­sé­vel két dalt éne­kel­tek kö­zö­sen az egy­be­gyűl­tek, majd Sze­ve­ré­nyi Já­nos ige­szol­gá­la­ta kö­vet­ke­zett Mt 22,1–10 alap­ján. A Szent­lé­lek ve­ze­té­se ál­tal hir­de­tett üze­net a szív mély­sé­gé­ig ha­tol­va hol könnye­ket, hol mo­solyt fa­kasz­tott az ar­co­kon sze­mé­lyes meg­szó­lí­tá­sá­val.

Do­bó Lász­ló, a bu­da­hegy­vi­dé­ki evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet tag­ja Böj­te Csa­ba er­dé­lyi fe­ren­ces szer­ze­tes egy írá­sát ol­vas­ta fel, majd az egyik bent­la­kó tett bi­zony­sá­got Jé­zus Krisz­tus­ról mint Sza­ba­dí­tó­já­ról, Meg­vál­tó­já­ról. Döb­be­ne­tes volt fel­is­mer­ni az élő Úr cse­lek­vé­sét a szí­vek­ben, ta­pasz­tal­ni a min­de­ne­ket át­öle­lő, meg­újí­tó Is­ten sze­re­te­tét. Az ő igé­je „élő és ha­tó”, el­vég­zi a szív­cse­rét, a sza­ba­dítást bű­ne­ink fog­sá­gá­ból, aho­gyan er­ről bi­zony­sá­got tett a bör­tön egyik la­kó­ja, aki alig vár­ja, hogy új éle­tét csa­lád­ja kö­ré­ben is meg­él­hes­se.

A kö­zös bú­csú­zó ének (Ál­dá­sod­dal me­gyünk in­nen el…) után volt le­he­tő­ség az egyé­nen­kén­ti kéz­fo­gás­sal, ál­dás­kí­vá­nás­sal tör­té­nő el­kö­szö­nés­re.

A fog­va­tar­tot­tak­kal va­ló ta­lál­ko­zás után Csu­ka Ta­más­né lel­kész­nő iro­dá­já­ban to­váb­bi tör­té­ne­te­ket hall­hat­tunk a bör­tön­ből hí­vő­ként sza­ba­dul­tak éle­té­ről. Az így meg­sza­ba­dult lé­lek­nek tel­je­sen ter­mé­sze­tes, hogy az ut­cán ta­lált négy­mil­lió (!) fo­rin­tot nem te­szi zseb­re, há­lát ad­va az Úr­nak ér­te, ha­nem imád­ság után vissza­ad­ja jo­gos tu­laj­do­no­sá­nak – ez tör­tént négy hit­re ju­tott ci­gány test­vé­rünk­kel.

Es­te tud­tuk meg, hogy a dél­utá­ni bib­lia­órán egy „ter­ro­ris­ta” ad­ta át éle­tét Meg­vál­tó­já­nak, és nyolc­an tet­tek ta­nú­sá­got Jé­zus Krisz­tus sze­re­te­té­ről.

A vá­ci fegy­ház­ban ré­sze­sei le­het­tünk az éb­re­dés­nek: gyil­ko­sok, be­tö­rők, pe­do­fi­lok, ho­mo­sze­xu­á­li­sok, dro­go­sok tér­nek meg, kap­nak új éle­tet.

Is­ten­nek le­gyen há­la ezért a dél­előt­tért, ami­ért erő­söd­het­tünk hi­tünk­ben a gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­ség hi­te ál­tal, akik kül­ső fog­sá­guk el­le­né­re még­is Is­ten gyer­me­ke­i­nek sza­bad­sá­gá­ban él­nek!

Las­sú Ta­más­né (Várpalota)