A hét témája

Be­lép­ve az üdü­lő­te­rü­let fa­há­zas ré­szé­re ro­mán szó ütöt­te meg a fü­le­met. Az­tán ízes ma­gyar be­széd. Ak­kor már tud­tam, hogy jó he­lyen já­rok, itt van az er­dé­lyi­ek szál­lá­sa. A ve­ze­tőt, Si­mon Lász­ló­né Nagy Ilo­nát sem kel­lett so­ká­ig ke­res­nem, épp el­iga­zí­tott, szer­ve­zett, mint itt-tar­tóz­ko­dá­suk alatt annyi­szor.

Kell is, hi­szen a cso­por­to­san ér­ke­zet­tek kö­zött az er­dé­lyi­e­ké volt a leg­né­pe­sebb tár­sa­ság a Szél­ró­zsán. Az apá­cai lel­kész­nő el­mon­dá­sa sze­rint száz­har­minc­nyolc­an ér­kez­tek a Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus If­jú­sá­gi Szö­vet­ség (Re­visz) szí­ne­i­ben. Több­sé­gük bar­ca­sá­gi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek­ből, de Ko­lozs­vár­ról és Nagy­vá­rad­ról is. Mind ti­zen­négy év fö­löt­ti­ek, hi­szen az if­jú­sá­gi tag­ság­nak fel­té­te­le a kon­fir­má­ció. Ki­vé­telt csak egy gye­rek­kel tet­tek, aki­nek ez az al­ka­lom ju­ta­lom­ki­rán­du­lás volt, mi­u­tán idén Pi­lis­csa­bán tag­ja volt a hit­tan­ver­senyt nyert csa­pat­nak.

Nagy Ilo­na a kez­de­tek­ről részt vesz a Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zó­kon, az er­dé­lyi­ek – cso­por­to­san – má­sod­szor van­nak je­len. Idén több fi­a­tal volt ve­ze­tő­kép­zé­sen, és te­vé­ke­nyen ki­vet­ték ré­szü­ket a kü­lön­bö­ző mun­ka­ágak fel­ada­ta­i­ból is, a cso­port pe­dig két­szer is fel­lé­pett. Va­ló­já­ban az ide­ve­ze­tő úton állt össze a mint­egy órás éne­kes-tán­cos mű­so­ruk, hi­szen a nagy te­rü­let­ről „össze­ve­rő­dött” fi­a­ta­lok­nak ko­ráb­ban nem volt al­kal­muk együtt pró­bál­ni. A mű­sor vá­zát per­sze az apá­cai if­jak ad­ták, akik más­nap egy he­lyi szo­kást, a ka­kas­lö­vést mu­tat­ták be.

A fi­a­ta­lok szar­va­si nap­ja­i­nak meg­szer­ve­zé­sé­ben a lel­kész­nő fér­je, a szin­tén lel­kész Si­mon Lász­ló és ifj. Do­mo­kos Je­nő hét­fa­lu­si if­jú­sá­gi lel­kész is se­gí­tett. Ő egyéb­ként né­hány éve még Szar­va­son, majd Me­ző­tú­ron és Bé­kés­csa­bán szolgált, de a szí­ve ha­za­húz­ta.

A hét­fa­lu­si fi­a­ta­lok ez­út­tal már nem­csak az egy­há­zat kép­vi­sel­ték, ha­nem újon­nan lé­te­sült if­jú­sá­gi szer­ve­ze­tü­ket, a Hét­fa­lu­si Ma­gyar If­jú­sá­gi Klu­bot (HMIK) is. A nem­rég ala­kult in­téz­mény­nek még fo­lyik a jo­gi be­jegy­zé­se, szék­há­zuk sincs, ám el­szán­tak ar­ra, hogy hal­las­sák hang­ju­kat. Ahogy Do­mo­kos Je­nő mond­ta, ez egy alul­ról jö­vő kez­de­mé­nye­zés, az­az a fi­a­ta­lok ma­guk akar­ták ke­zük­be ven­ni kul­tu­rá­lis éle­tük, il­let­ve szó­ra­ko­zá­suk inté­zé­sét. Rá­adá­sul há­rom kor­osz­tály­ba szer­ve­ződ­nek, amely biz­to­sít­ja a fo­lya­ma­tos után­pót­lást is. Mi­vel a hét­fa­lu­si if­jú­ság zöm­mel evan­gé­li­kus, a szer­ve­zet mag­ját tu­laj­don­kép­pen ugyan­azok a fi­a­ta­lok al­kot­ják, akik egyéb­ként az egy­há­zi if­jú­sá­gi élet­be is be­kap­cso­lód­nak, de van­nak mel­let­tük ka­to­li­ku­sok, re­for­má­tu­sok is.

Pén­te­ken dél­után há­rom apá­cai fi­a­tal­lal is si­ke­rült be­szél­get­nem. Oláh Sza­bolcs, Oláh Zsolt és Bö­lö­ni Im­re szin­tén má­sod­já­ra van Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zón. Bár sze­rin­tük a kő­sze­gi jobb volt, itt is jól ér­zik ma­gu­kat, szí­ne­sek a prog­ra­mok. Ál­ta­lá­ban ugyan együtt van a cso­port, de ma­guk az er­dé­lyi­ek sem is­mer­ték mind egy­mást, így gya­ra­pod­tak a „he­lyi” kap­cso­la­tok is. El­mon­dá­suk sze­rint lel­ki­ek­ben is gaz­da­god­tak, leg­in­kább az áhí­ta­tok so­rán, és úgy ér­zik, hogy megint volt mit ta­nul­ni­uk.

Ezek után kér­dés, hogy si­ke­rül-e a kö­zel­jö­vő­ben Er­dély­ben Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zót szer­vez­ni, úgy, ahogy en­nek öt­le­te már né­hány év­vel ez­előtt fel­ve­tő­dött, és a meg­va­ló­su­lá­sa is kör­vo­na­la­zód­ni lát­szik. Lesz-e mit ta­nul­nia a ha­zai evan­gé­li­kus­ság­nak a ma­rok­nyi és leg­in­kább szór­vány­ban, né­hol a tény­le­ges meg­szű­nés ha­tá­rán ver­gő­dő er­dé­lyi és par­ti­umi evan­gé­li­kus if­jú­ság­tól?

Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér