Keresztény szemmel
Nemzeti együttműködés
Napihír: Gyurcsány Ferenc, miután feleségével és kíséretével részt vett a budapesti melegfelvonuláson, a földalattin érvényes jegy nélkül utazott. Vagyis bliccelt az egész társaság. BKV-ellenőr nem járt arra; szívesen befizettem volna az élményre: ugyan milyen intézkedést foganatosítottak volna az éber és gyakran kifogásolt stílusú karszalagosok?
Tegyük föl a kérdést: vajon miért utazott ingyen a volt miniszterelnök? Egyik lehetséges válasz: mert nem szokott hozzá, ugyanis ő éveken át rendőri felvezetéssel, páncélozott autóban közlekedett. És ugyebár abban nincs jegykezelő készülék. A másik lehetőség: megszokta, hogy neki minden csak úgy jár. Mert ugye, az elmúlt nyolc év sok tekintetben erről szólt: az uralkodó osztály tagjai mindent megengedhetnek maguknak, megszerezhetik, amire szemet vetettek. Míg a kiskőrösi vincellért vámosok, adóhivatalnokok és munkaügyi ellenőrök serege hajkurászta a szőlősorok között, addig a főhelyen ülők vastag szeleteket hasítottak ki maguknak a nemzet tortájából. És tették ezt büntetlenül. Eddig.
Mostanában egy másik korszak vette kezdetét. Ennek markáns jele az új parlament gyors és határozott törvényhozási munkája. És itt van a nemzeti együttműködési nyilatkozat, amelyet az országgyűlés június 16-án fogadott el.
„Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – így kezdődik a dokumentum. Rövid történeti nekifutás után közös építő munkára hív fel mindannyiunkat, határon innen és túl. Építsünk közösen egy olyan Magyarországot, ahol az élet alapja a munka, otthon, család, egészség és rend. „Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat” – hangsúlyozza a nyilatkozat.
Sokan nem értik, mi is ez valójában. S egyenesen cinikus megnyilvánulások sokaságát váltotta ki a kormány azon rendelete, hogy a nemzeti együttműködési nyilatkozatot kötelező kifüggeszteni minden közintézményben.
Új erkölcsiség kezdete ez a nyilatkozat, és ezért hatalmas jelentőségű. Mert arról szól: emberek, gyertek velünk, együtt építsük újjá rommá lett hazánkat. És azt üzeni: az építkezést a gazdasági, szociális feladatokon túlmenően a fejekben és a szívekben is el kell végezni. Magyarán az újjáépítés csak a helyreállított erkölcsi értékek mentén lehetséges. Vége hát az össznépi lopkodásnak. Kalákában együtt építkezni csak úgy lehet, ha megbízunk egymásban, és nem kell munka közben a másik kezét lesnünk.
Hát ezért fontos a kifüggesztés is. Hogy tudja a polgár, új korszak kezdődött. Vége a tulajdon és a jogszabályok öncélú kezelésének. Mostantól más szelek fújnak. A nemzet megkárosítói remélhetőleg elnyerik büntetésüket. Újra érdemes lesz tisztességesen dolgozni, a munka lassan, de biztosan visszakapja becsületét.
Amúgy nem példa nélküli a nyilvános kifüggesztés sem. A mai napig látható Finnország templomaiban Mannerheim tábornok napiparancsa a finn édesanyáknak (Mannerheimin päiväkäsky suomen äideille). Mannerheim marsall napiparancsa 1942. május 10-én kelt a finn hadsereg főhadiszállásán. A finnek ekkorra már megvívták külön, úgynevezett „téli” háborújukat a szovjet Vörös Hadsereggel. 1939 telén a nagy keleti szomszéd le akarta rohanni a kis négymilliós népet, amely hősiesen, Karélia és Petsamo elvesztése árán ugyan, de megvédte függetlenségét. A második világháborúba pedig éppen azért léptek be, hogy visszaszerezzék azt, ami elveszett.
A tábornok ebben a helyzetben napiparancsban köszöntötte a finn édesanyákat anyák napja alkalmából. A haza és a hadsereg nevében köszönte meg nekik, hogy hősöket szültek és neveltek a hazának, így járulva hozzá a szabadság megvédéséhez. S a hazafias, szép szavak mellé egy kitüntetés is járt, a „Szabadság-kereszt”. Micsoda ötlet! A válságos helyzetben az összes édesanya kitüntetést kapott.
Nos, ez a tábornoki napiparancs ott látható ma is az evangélikus templomokban.
Ha egy nép vészhelyzetben van, az erkölcsi tartás és az összefogás segíthet. A fanyalgás, a cinizmus soha.
Lupták György