Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Erős bá­to­rí­tá­sunk van ne­künk: lel­künk­nek biz­tos és erős hor­go­nya, Jé­zus. Zsid 6,18–19 (1Sám 2,2; Mt 25,14–30; Fil 3,7–11/12–14/; Zsolt 42) Uram, a vi­ha­ros ten­ge­ren hány­kó­dó ha­jó ... >>

Élő víz

Az imád­ság ké­pe
„Mo­za­ik: kü­lön­bö­ző szí­nű ap­ró da­rab­kák­ból össze­ál­lí­tott áb­rá­zo­lás vagy dí­szít­mény” – ol­va­som az egyéb­ként is­mert, hasz­nált szó ma­gya­rá­za­tát az ide­gen sza­vak szó­tá­rá­ból. Meg­fog ben­ne a „kü­lön­bö­ző szín” és a „da­rab­kák” ki­fe­je­zés. Igen, szí­nek­ből és da­ra­bok­ból áll össze a kép, az áb­rá­zo­lás. Ma­do­csai Mik­lós szor­gal­mas és ugyan­ak­kor hí­vő szív­vel össze­ál­lí­tott mun­ká­já­ban va­ló­ban ke­ve­red­nek a kü­lön­bö­ző szí­nek, és ap­ró da­rab­kák­ból áll össze az imád­ság ké­pe. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Aki­nek so­kat ad­tak, at­tól so­kat kí­ván­nak, és aki­re so­kat bíz­tak, at­tól töb­bet kér­nek szá­mon.” (Lk 12,48b) >>

A si­ker csa­pat­mun­ka ered­mé­nye
Mi jut eszed­be, ami­kor a si­ker­re gon­dolsz? Mi­lyen de­fi­ní­ci­ót hasz­nál­nál? Van, aki­nek a si­ker azt je­len­ti, hogy na­gyon jól fi­ze­tő mun­ká­ja van, amely hoz­zá­se­gí­ti egy bi­zo­nyos stá­tus­hoz vagy va­la­mi­lyen ha­ta­lom­hoz. Má­sok­nak a si­ker a vár­va várt elő­lép­te­tést je­len­ti, el­is­me­rést egy cég­nél vagy egy kö­zös­ség­ben. Megint má­sok úgy néz­nek a si­ker­re, hogy vég­re el­ér­het­tek egy olyan célt, amely­re már ré­gen vágy­tak. >>

Egyházunk egy-két hete

Szé­les­re tárt aj­tó – személyre szabott áldás
Ir­ga­lom, bol­dog­ság, bé­kes­ség – töb­bek kö­zött eze­ket a vá­gyott lel­ki aján­dé­ko­kat hor­gász­hat­ták ki múlt pén­te­ken Pusz­ta­föld­vá­ron az evan­gé­li­kus temp­lom­ba ér­ke­zők. Az al­kal­mi­lag tó­vá át­mi­nő­sült la­vór a nyi­tott temp­lom éj­sza­ká­já­ra be­té­rő­ket fo­gad­ta a Nyu­gat-bé­ké­si Egy­ház­me­gye egyik leg­ki­sebb gyü­le­ke­ze­té­ben. Im­már a har­ma­dik ilyen al­ka­lom volt az idei a szer­ve­ző há­zi­gaz­dák – Lász­ló­né Há­zi Mag­dol­na lel­kész és fia, Lász­ló Je­nő Csa­ba – jó­vol­tá­ból. Az éj­sza­ka sok­szí­nű prog­ram­kí­ná­la­tá­ból kö­zel száz ér­dek­lő­dő vá­lo­ga­tott. >>

Golf a ci­gány­misszi­ó­ért
Az aján­dé­ko­zó sze­mé­vel A szű­kös évek gyak­ran he­lyes lá­tás­ra ta­ní­ta­nak. Fel­fe­dik, hol pa­zar­ló to­vább­ra is az éle­tünk, ahol még­is­csak ér­vé­nye­sí­te­ni le­het­ne azt a bű­vös ön­kor­lá­to­zást, amely má­sok­nak ... >>

Har­ci hely­zet­ben
Or­di­ná­ci­ós ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­re gyűl­tek össze a fel­ne­ve­lő gyü­le­ke­zet tag­jai, a ro­ko­nok, ba­rá­tok, is­me­rő­sök az el­múlt szom­ba­ton dél­után a Fej­ér-Ko­má­ro­mi Egy­ház­me­gye ke­le­ti csücs­ké­ben fek­vő Tor­das temp­lo­má­ban, ahol Itt­zés Já­nos püs­pök lel­késszé szen­tel­te Nagy Gá­bor vég­zett teo­ló­gust. A li­tur­gi­á­ban Sül­ler Zsolt he­lyi lel­kész, il­let­ve – az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem ré­szé­ről – dr. Ko­rá­nyi And­rás egye­te­mi do­cens se­géd­ke­zett. >>

Egye­dül­ál­ló kon­fe­ren­cia
Fel­sza­ba­dult ne­ve­tés töl­töt­te be is­mét az Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont épü­le­tét jú­li­us 18–25. kö­zött. Idén már ti­zen­har­ma­dik al­ka­lom­mal szer­vez­te meg egy­há­zunk női misszi­ói szol­gá­la­ta az egye­dül­ál­ló szü­lők és gyer­me­ke­ik kon­fe­ren­ci­á­ját Rév­fü­lö­pön. >>

Keresztutak

Pa­lesz­tin püs­pö­k az LVSZ új elnöke
Mu­nib You­nan sze­mé­lyé­ben pa­lesz­tin püs­pö­köt vá­lasz­tot­tak a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) élé­re. Stutt­gart­ban, a het­ven­mil­lió hí­vőt össze­fo­gó LVSZ 11. nagy­gyű­lé­sén jú­li­us 24-én vá­lasz­tot­ták meg nagy több­ség­gel Mark Han­son ame­ri­kai püs­pök utód­ját. >>

Fél­mil­li­árd fo­rint­tal se­gí­ti az ár­víz­ká­ro­sul­ta­kat a MÖSZ
Új­já­épí­té­si se­gély­prog­ram­ja ke­re­té­ben fél­mil­li­árd fo­rint­nyi ér­ték­ben nyújt se­gít­sé­get az ár­víz­ká­ro­sul­tak­nak a Ma­gyar Öku­me­ni­kus Se­gély­szer­ve­zet (MÖSZ) – je­len­tet­te be a szer­ve­zet jú­li­us 20-ai saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­ján Le­hel Lász­ló. >>

„A fi­a­ta­lok az egy­ház jele­ne és jö­vő­je”
A Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) tag­egy­há­za­i­nak fi­a­tal kül­döt­tei és a stew­ar­dok (se­gí­tők) jú­li­us 10–17. kö­zött Drez­dá­ban ké­szül­tek fel kö­zö­sen a stutt­gar­ti nagy­gyű­lés­re. Az if­jú­sá­gi elő­ta­lál­ko­zó­ra va­la­mennyi kon­ti­nens­ről ér­kez­tek fi­a­ta­lok – mint­egy negy­ven or­szág­ból kö­zel száz lu­the­rá­nus if­jú. Ma­gyar­or­szá­got stew­ard­ként Hor­váth-He­gyi Dé­nes, if­jú­sá­gi kül­dött­ként pe­dig Ka­lit Esz­ter kép­vi­sel­te. >>

Evangélikusok

Pusz­ta föld és erős vár
Sa­ját be­val­lá­sa sze­rint, ami­kor a bé­kés­csa­bai szár­ma­zá­sú és fris­sen vég­zett lel­kész­ként ott is szol­gá­ló Lász­ló­né Há­zi Mag­dol­ná­nak püs­pö­ke fel­aján­lot­ta Pusz­ta­föld­vá­rat le­en­dő szol­gá­la­ti hely­ként, azt sem tud­ta, mer­re ta­lál­ha­tó a te­le­pü­lés. Az­óta el­telt har­minc év, és nem­csak hogy re­me­kül „be­lak­ta” a fa­lut, de ő ma­ga is lel­kes rek­lá­mo­zó­ja a ké­tez­res lé­lek­szá­mú nyu­gat-bé­ké­si köz­ség­nek. >>

Mi­né­mű vég
Annyi idős, mint Nel­son Man­de­la. Hosszú élet­pá­lyá­já­nak sok ke­reszt­je, ki­té­rő­je volt. Ma­lom­so­kon szü­le­tett, ma Bu­da­ör­sön él. Már sok év­vel ez­előtt ja­va­sol­ta: ve­zes­sük be egy­há­zunk­ban a ket­tős gyü­le­ke­ze­ti tag­sá­got! E moz­gó vi­lág­ban ugyan­is nem ke­vés azok­nak a szá­ma, akik­nek két ott­ho­nuk van. Ha el­in­dul­nak ott­hon­ról a fa­lu­juk­ba, ha­za­men­nek. Ha vissza­tér­nek ott­ho­nuk­ba, ak­kor is ha­za­men­nek. A köl­tő­vel szól­va: „Ha­za­me­gyek a fa­lum­ba”. Így egy gyü­le­ke­ze­ti tag mind­két he­lyen je­len le­het buz­gal­má­val, hi­té­vel, sze­re­te­té­vel, nem utol­só­sor­ban anya­gi se­gí­tő­kész­sé­gé­vel. „Ozo­rai pél­da” – lel­ki ér­te­lem­ben! >>

Dó­ra
Mind­össze ti­zen­hat esz­ten­dős volt. Szü­le­i­nek egyet­len gyer­me­ke. Négy éve kon­fir­mál­tam, jól em­lék­szem rá. Ér­tel­mes, nyi­tott, ér­dek­lő­dő, az is­me­re­te­ket be­fo­ga­dó lány­ként em­lé­ke­zem rá. Sze­re­tett ko­sár­lab­dáz­ni. Ama­tőr szín­ját­szó­ként a he­lyi szí­ni tár­su­lat tag­ja volt. Szí­vé­hez kö­zel állt a fo­tó­zás is. Fő­ként a fel­hő­ket sze­ret­te fény­ké­pez­ni. A mo­son­ma­gyar­óvá­ri Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um­ban ta­nult. >>

Be­mu­tat­ko­zik a Ta­bi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség
– Hol is lak­tok? – kér­de­zik ré­gen lá­tott is­me­rő­sök. – Ta­bon – fe­le­lem. – Hm… és az mer­re is van? – A Du­nán­tú­lon, Sió­fok­tól har­minc ki­lo­mé­ter­re. Vá­la­szom nyo­mán jól ... >>

e-világ

Kor­lát­lan le­he­tő­sé­gek van­nak min­den em­ber­ben
Ta­lá­lós kér­dést is játsz­hat­nánk ez­zel a mon­dat­tal: „Kor­lát­lan le­he­tő­sé­gek van­nak min­den em­ber­ben.” Ki mond­ta? Hol és mi­kor? Azt gon­do­lom, na­gyon ke­ve­sen ta­lál­nák el a he­lyes vá­laszt. Még ha csak a szer­ző fog­lal­ko­zá­sa vol­na a kér­dés, ak­kor sem len­ne könnyű dol­gunk. „Be­csa­pós” kér­dés. Ta­lán so­kan mon­da­nák azt, hogy pszi­cho­ló­gus szá­já­ból hang­zott el. Vagy ta­ná­ré­ból. Vagy va­la­mi­lyen val­lá­si ve­ze­tő­éből. Az is le­het, hogy a jé­zu­si mag­ve­tő­pél­dá­zat ma­gya­rá­za­ta­ként mond­ta va­la­ki an­nak il­luszt­rá­lá­sá­ra, hogy az el­ve­tett mag, ame­lyik a jó föld­be esik, száz­szo­ros ter­mést hoz. De ezek a vá­lasz­kí­sér­le­tek – bár lo­gi­ku­sak – tá­vol áll­nak a va­ló­ság­tól. A fen­ti mon­dat ugyan­is ez év jú­li­us 7-én hang­zott el a bu­da­pes­ti Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­já­nak szín­ház­ter­mé­ben Mu­ham­mad Ju­nusz No­bel-dí­jas bang­la­de­si köz­gaz­dász­pro­fesszor­tól. >>

Lu­ther-ró­zsa itt is, ott is
Az éles sze­mű­ek akár az el­ső né­hány perc­ben Lu­ther-ró­zsa-mo­tí­vum­ra buk­kan­hat­nak – füg­get­le­nül at­tól, hogy az óra­mu­ta­tó já­rá­sá­val meg­egye­ző vagy el­len­té­tes irány­ban jár­ják-e kör­be a Ma­gyar kéz­mű­ves­ség 2010 és Kéz­mű­ves­ség az egy­ház­mű­vé­szet­ben cí­mű ket­tős ki­ál­lí­tást. A Ma­gyar Me­ző­gaz­da­sá­gi Mú­ze­um­ban jú­li­us 26. és au­gusz­tus 27. kö­zött lát­ha­tó tár­la­ton ugyan­is két he­lyütt is elő­for­dul e szim­bó­lum – a tu­dó­sí­tó leg­alább­is ennyi­szer fe­dez­te fel a Vaj­da­hu­nyad­vár­ban fel­so­ra­koz­ta­tott több száz al­ko­tás szem­ügy­re vé­te­le köz­ben. >>

Oszd meg és fo­tóz­kodj!
A di­gi­tá­lis fény­ké­pe­ző­gép­pel ké­szí­tett fel­vé­te­le­ket ugyan­úgy elő le­het hí­vat­ni, mint a ha­gyo­má­nyos fil­mes fo­tó­kat, vagy­is ha ott­ho­nun­kat sze­ret­nénk dí­szí­te­ni a nya­ra­lás leg­szebb ké­pe­i­vel, ér­de­mes pa­pír­ké­pe­ket ké­szít­tet­nünk. Ám a tá­vol­ban élő ro­ko­nok­hoz vagy ba­rá­tok­hoz jó­val egy­sze­rűb­ben el­jut­tat­hat­juk a ké­pe­ket, mint ko­ráb­ban. Az in­ter­ne­ten szá­mos olyan in­gye­nes szol­gál­ta­tást ta­lá­lunk, ame­lyek­nek a se­gít­sé­gé­vel meg­oszt­hat­juk fény­ké­pe­in­ket. >>

Keresztény szemmel

Nem­ze­ti együtt­mű­kö­dés
Na­pi­hír: Gyur­csány Fe­renc, mi­u­tán fe­le­sé­gé­vel és kí­sé­re­té­vel részt vett a bu­da­pes­ti me­leg­fel­vo­nu­lá­son, a föld­alat­tin ér­vé­nyes jegy nél­kül uta­zott. Vagy­is blic­celt az egész tár­sa­ság. BKV-el­len­őr nem járt ar­ra; szí­ve­sen be­fi­zet­tem vol­na az él­mény­re: ugyan mi­lyen in­téz­ke­dést fo­ga­na­to­sí­tot­tak vol­na az éber és gyak­ran ki­fo­gá­solt stí­lu­sú kar­sza­la­go­sok? >>

Pa­ul, Ma­ni és a szi­vár­vány
Vé­ge a fo­ci-vi­lág­baj­nok­ság­nak, s vé­ge le­het­ne az em­be­ri jó­zan­ság­ba, ér­tel­mes­ség­be ve­tett em­be­ri bi­zo­dal­munk­nak is. Ele­in­te úgy vél­tem, hogy csak já­ték, tré­fa, s ha ot­rom­bá­nak tar­tot­tam is, nem vél­tem se ko­moly­nak, se hi­he­tő­nek a hírt. Ám egy­re töb­ben, egy­re na­gyobb meg­győ­ző­dés­sel bom­báz­tak. Szólt ró­la a ha­zai – a ke­resz­tény­ség­gel nem túl­zot­tan szim­pa­ti­zá­ló – mé­di­u­mok egész so­ra. Ko­moly hírt köz­lő hang­súllyal és még ko­mo­lyabb arc­cal han­goz­tat­ták a fe­no­me­ná­lis hírt, hogy egy pu­ha­tes­tű, sok­lá­bú po­lip­jó­szág elő­re meg­mond­ja a meccsek vég­ered­mé­nyét. >>

evél&levél

Vá­lasz Ju­hász­né Sza­bó Er­zsé­bet test­vé­rem le­ve­lé­re
Öröm­mel ol­vas­tam, hogy az Evan­gé­li­kus Élet 2010/27. szá­má­ban kö­zölt, vi­ta­in­dí­tó­nak szánt gon­do­la­ta­im­ra ér­ke­zett már hoz­zá­szó­lás Ju­hász­né Sza­bó Er­zsé­bet test­vé­rem tol­lá­ból – ta­lán nem bán­tom meg az­zal, ha a to­váb­bi­ak­ban csak a ke­vés­bé hi­va­ta­los Er­zsé­bet né­ven fo­gom em­lí­te­ni –; levele a 2010/29. szám­ban olvasható „… ha va­la­kit ezek­kel a da­lok­kal Jé­zus­hoz tu­dunk ve­zet­ni, ak­kor ezek szent éne­kek…” cím­mel. Re­mé­lem, hogy nem ez lesz az egyet­len re­ak­ció. >>

Tisz­telt La­borczi Zol­tán­né!
Ön az Evan­gé­li­kus Élet jú­li­us 4-ei szá­má­ban írt egy kri­ti­kát „Szó­szék­ről ezt még so­ha nem hal­lot­tam” cím­mel es­pe­re­sünk, Ri­bár Já­nos elég­gé pesszi­mis­ta vé­le­mé­nyé­vel kap­cso­lat­ban. Cik­ké­nek cí­me Va­sár­na­pok ün­nep nél­kül? volt (Evan­gé­li­kus Élet, jú­ni­us 20., 1. o.). Meg kell mon­da­nom, sze­rény vé­le­mé­nyem sze­rint, aki lát­ja köz­vet­len kö­zel­ről egy­há­zi éle­tün­ket, saj­nos nagy­mér­ték­ben iga­za van es­pe­res úr­nak. (…) >>

Hi­ány­ér­zet és de­za­vu­ált vi­lág­szer­ve­ze­tek
Hi­ány­ér­zet és de­za­vu­ált vi­lág­szer­ve­ze­tek Még so­ha­sem ír­tam az ol­va­sói le­vél ro­vat­ba. Most még­is lel­ki­is­me­re­tem kény­sze­rít né­hány sor írá­sá­ra. He­tek óta fi­gye­lem az Evan­gé­li­kus Élet meg­je­lent szá­ma­it, és nem ér­tem, hogy mi­ért hall­gat egyet­len evan­gé­li­kus nép­la­punk a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) 11., stutt­gar­ti vi­lág­gyű­lé­sé­ről. A leg­utób­bi, jú­li­us 25-i szám­ban ugyan meg­je­lent, öt nap­pal a vi­lág­gyű­lés kez­de­te után, Gáncs Pé­ter püs­pök úr két so­ra, amely­ben a Szél­ró­zsa ren­dez­vény meg­nyi­tá­sa­kor em­lé­ke­zett a pár­hu­za­mos stutt­gar­ti ese­mény­re. En­nek én is örü­lök, az if­jú­ság­gal együtt, és ab­ban a be­ál­lí­tás­ban, mek­ko­ra je­len­tő­sé­gű mind­ez a Vi­har­sa­rok te­rü­le­tén. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Sőt mi­nél ke­resz­tyé­nebb va­la­ki, an­nál több baj­nak, szen­ve­dés­nek és ha­lá­los ve­sze­de­lem­nek van alá­vet­ve, aho­gyan ezt a fe­je­del­mi el­ső­szü­lött­nél, Krisz­tus­nál és va­la­mennyi szent test­vé­ré­nél lát­juk. ... >>

Kultúrkörök

Ho­mo eu­cha­ris­ti­cus
A Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) hét­éven­kén­ti nagy­gyű­lé­sei egy­faj­ta irány­tűt, „ég­tá­jo­lót” kí­nál­nak a vi­lág evan­gé­li­kus­sá­gá­nak. Ezt él­het­tem át a lap­zár­ta­kor be­fe­je­ző­dött 11. nagy­­gyű­lé­sen is, a németországi Stutt­­gart­ban. >>

Za­rán­dok­ének
Öröm­mel és Is­ten irán­ti há­lá­val ad­juk a ke­zed­be ezt az új if­jú­sá­gi éne­kes­köny­vet. Csu­pa olyan dol­got vá­lo­gat­tunk be­le, amely­ről azt gon­dol­juk, hasz­nát ve­he­ted utad so­rán. Lesz­nek köz­tük rég­óta is­mert, ked­ves éne­kek, va­la­mint olya­nok is, ame­lye­ket sok­szor éne­kel­tél már, de ed­dig még nem je­len­tek meg evan­gé­li­kus gyűj­te­mény­ben. A da­lok egy ré­szét most lát­ha­tod elő­ször nyom­ta­tás­ban. Ezek az új év­ez­red za­rán­dok­éne­kei, me­lye­ket ér­de­mes­nek tar­tot­tunk ar­ra, hogy ma­gad­dal vidd őket. >>

Nyá­ri „könyv­men­tés” a Lu­ther Ki­adó­nál
Au­gusz­tus­ban foly­ta­tó­dik a Lu­ther Ki­adó ta­vasszal meg­kez­dett „könyv­men­tő ak­ci­ó­ja”. A ki­adó rak­tár­kész­le­té­ből újabb ré­gi ér­té­kek ke­rül­tek elő, ame­lye­ket is­mét ak­ci­ós könyv­cso­mag for­má­já­ban le­het ked­vez­mé­nye­sen – ezer forintért – meg­vá­sá­rol­ni. >>

Eu­ró­pa kul­tu­rá­lis fő­vá­ro­sá­nak tisz­tel­gé­se az Angster or­go­na­épí­tő di­nasz­tia előtt
Ke­gyes a sors. Ta­lán csak azért ren­del­te Pécs­re az Eu­ró­pa kul­tu­rá­lis fő­vá­ro­sa ese­mény­sort, hogy a vá­ros meg­aján­dé­koz­has­sa ön­ma­gát, az or­szá­got és per­sze a kül­föl­di lá­to­ga­tó­kat az Angster-ki­ál­lí­tás­sal. Mert tar­to­zunk az­zal, hogy be­mu­tas­suk a nagy for­má­tu­mú cé­get, te­vé­keny­sé­gét és ter­mé­ke­it, mes­te­ri or­go­ná­it. Hogy mi­nél töb­ben tud­ja­nak mind­ar­ról, amit a cég­ala­pí­tó Angster Jó­zsef és a má­so­dik ge­ne­rá­ci­ós Emil és Osz­kár vitt vég­hez, és ar­ról is, ho­gyan ért vé­get a si­ker­tör­té­net: ál­la­mo­sí­tás­sal, be­bör­tö­nö­zés­sel… >>

Dosz­to­jevsz­kij és a pra­vo­szláv egy­há­zi szer­tar­tá­sok
E so­rok szer­ző­je ma­gyar­ta­nár és ka­to­li­kus szer­ze­tes, így ön­ma­gá­tól adó­dik, hogy fo­gé­kony egy-egy re­gény, no­vel­la, vers vagy más szép­iro­dal­mi al­ko­tás val­lá­si és li­tur­gi­kus vo­nat­ko­zá­sa­i­ra, tar­tal­ma­i­ra. Ré­gi ter­vét va­ló­sít­ja meg ez­zel a kis­esszé­vel, hisz a Dosz­to­jevsz­kij-re­gé­nyek li­tur­gi­kus vo­nat­ko­zá­sa­it rég­óta fi­gye­li. >>

Du¨an Ma­ko­vický és Lev Tolsz­toj
Eb­ben az év­ben lesz száz éve, hogy Du¨an Ma­ko­vický, a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág­ról szár­ma­zó szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű or­vos 1910 no­vem­be­ré­ben el­kí­sér­te utol­só út­já­ra a nagy orosz írót, Lev Tolsz­tojt. Dr. Ma­ko­vický nem ma­radt a vi­lág­iro­dal­mi nagy­ság passzív szem­lé­lő­je: Tolsz­toj éle­té­nek utol­só hat esz­ten­de­jé­ben (1904–1910) ak­tív kí­sé­rő­je, be­szél­ge­tő­part­ne­re volt. >>

Ami leg­be­lül fáj
Drá­ma­kö­te­tét né­zem, a tel­jes ki­adás bo­rí­tó­ját. Ki­rály és ki­rály­nő: La­ti­no­vits Zol­tán és Rutt­kai Éva egy örök pil­la­nat­ban. Me­lyik da­rab le­het? Hol és mi­kor? Mind­egyik szín­há­zi cso­da volt: az egy­sze­ri és meg­is­mé­tel­he­tet­len. >>

Bach kö­ze­lé­ben a Ba­la­ton mel­lett
Öt­ven­két Lu­the­rá­nia-kó­rus­tag és né­hány csa­lád­tag töl­töt­te meg jú­li­us 13–18. kö­zött a rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pon­tot, ahol idén ti­zen­ket­te­dik al­ka­lom­mal tar­tot­ta meg a kó­rus öt­na­pos „edző­tá­bo­rát”. Az évek so­rán ki­ala­kult rend sze­rint na­pi öt és fél óra pró­bá­val ké­szü­lünk a kö­vet­ke­ző évad egy na­gyobb fel­ada­tá­ra. Eb­ben az év­ben Bach Má­té-pas­si­ó­já­val fog­lal­koz­tunk. >>

Mi­re va­ló az ének?
Aki ter­mé­sze­tes­nek tart­ja, hogy éne­kel, az nem kér­de­zi. Aki meg nem éne­kel, az azért nem kér­de­zi. Is­ten vi­szont tud és akar olyan él­mé­nye­ket ad­ni, ame­lyek át­gon­do­lás­ra kész­tet­nek. >>

A vasárnap igéje

Év­ez­re­des lan­ka­dat­lan (?) tánc
Bu­da­pest leg­na­gyobb be­vá­sár­ló­köz­pont­já­tól né­hány mé­ter­re, a Nyu­ga­ti té­ren egy ke­res­ke­del­mi iro­da­ház te­te­jén kor­társ mű­vé­szek fel­ál­lí­tot­tak egy kris­tá­lyok­kal bo­rí­tott arany­bor­jút. Nem vé­let­le­nül itt. Míg a csu­pa üveg iro­da­há­zak kli­ma­ti­zált szo­bá­i­ban ha­tal­mas üz­le­tek köt­tet­nek, má­sok fo­rin­to­kat kol­dul­nak lent a jár­dán ül­ve. Eköz­ben em­be­rek tö­me­ge tó­dul be a fo­gyasz­tás leg­na­gyobb ha­zai „temp­lo­má­ba”, ven­ni, sze­rez­ni, mert az ma­ga a bol­dog­ság. Ke­res­ni, lá­to­gat­ni, imád­ni jön­nek egy „is­tent”, aki bár fé­nye­sen ra­gyog, ám ha­lott, nem ígér, csak hi­te­get, és rú­tul cser­ben­hagy. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
[Lel­kész:] Mennyei Atyánk! Há­lát adunk a mai va­sár­na­pért, az is­ten­tisz­te­le­tért, az igé­ért, amely­ben meg­is­mer­het­jük aka­ra­to­dat. Há­lát adunk sze­re­te­te­dért, amellyel meg­tar­tod éle­tün­ket, vissza­vársz ak­kor is, ami­kor ... >>

Gyermekvár

Az imád­ság
z imád­ság nem más, mint be­szél­ge­tés Is­ten­nel, mi­kor is min­dent el­mond­ha­tunk ne­ki. >>

Cantate

Légy hű, állj meg szent hi­ted­ben
Hű­ség a ke­vé­sen és a so­kon; hű­ség a hit­ben, a sze­re­tet­ben és a re­mény­ség­ben mind­ha­lá­lig – ezek­kel a gon­do­la­tok­kal ta­nít ben­nün­ket a Szent­há­rom­ság ün­ne­pe utá­ni 9. va­sár­nap. A ha­mis sá­fárt (Lk 16,1–9) és a pusz­tai ván­dor­lás in­tő pél­dá­ját be­mu­ta­tó (1Kor 10,1–13) lek­ci­ó­kat, va­la­mint az arany­bor­jú­ról szó­ló tex­tust (2Móz 32,1–10) lát­ha­tó­an egyet­len kulcs­szó kap­csol­ja össze egy­más­sal: a hű­ség. A va­sár­nap ol­vas­má­nya­i­nak gaz­dag tar­tal­mát, sok­ré­tű mon­da­ni­va­ló­ját pe­dig mot­tó­ként fog­lal­ja ma­gá­ba a he­ti ének: Légy hű, állj meg szent hi­ted­ben (EÉ 439). >>

Hit­ben – re­mény­ben – sze­re­tet­ben
Hű­ség? Ma? Egy ál­lan­dó­an vál­to­zó, meg­bíz­ha­tat­lan vi­lág­ban? Hi­tel­te­len em­be­rek­kel kö­rül­vé­ve? Er­köl­csi sza­ba­dos­ság fény­ko­rá­ban? Nap­ja­ink­ban nem erény, ha va­la­ki har­minc éve ugyan­azon a mun­ka­he­lyen dol­go­zik. Há­zas­tár­sak rit­kán érik meg a hu­szon­ötö­dik év­for­du­lót. A ba­rát­ság is csak ad­dig tart, amíg ki nem tö­röl­jük egy­más ne­vét a mo­bil­te­le­fon név­jegy­zé­ké­ből. >>