Napról napra

Va­sár­nap

Erős bá­to­rí­tá­sunk van ne­künk: lel­künk­nek biz­tos és erős hor­go­nya, Jé­zus. Zsid 6,18–19 (1Sám 2,2; Mt 25,14–30; Fil 3,7–11/12–14/; Zsolt 42) Uram, a vi­ha­ros ten­ge­ren hány­kó­dó ha­jó ak­kor ke­rül biz­ton­ság­ba, ha a ki­kö­tő­ben le­ereszt­he­ti vég­re a hor­go­nyát. Kö­szö­nöm a mai bá­to­rí­tást, hogy lel­kem biz­tos és erős hor­go­nya te vagy, Úr Jé­zus. Az én éle­tem is sok­szor ke­rül vi­har­ba; te tu­dod, mi­lyen vi­har ké­szül eset­leg ép­pen most ben­nem, kö­rü­löt­tem, a csa­lá­dom­ban, a mun­ka­he­lye­men vagy a gyü­le­ke­ze­tem­ben. Kér­lek, se­gíts, hogy erő­sen ra­gasz­kod­jak hoz­zád!

Hét­fő

Pa­ran­cso­lom ne­ked, hogy légy bő­ke­zű nyo­mo­rult és sze­gény test­vé­red­hez. 5Móz 15,11 (Ef 5,2; 1Kir 3,16–28; Jn 7,40–52) Meg­val­lom ne­ked, Uram, hogy sok­szor nem ve­szem ész­re azt, aki nyo­mo­rult és sze­gény, mert túl­sá­go­san el va­gyok fog­lal­va a sa­ját ügye­im­mel. Szí­ven ütött mai igéd­ben, hogy te nem szí­ves­sé­get kérsz tő­lem, ha­nem pa­ran­cso­lod, hogy bő­ke­zű­en lás­sam el rá­szo­ru­ló test­vé­re­met, és ne saj­nál­jam tő­le a pén­zem, a sze­re­te­tem, az en­ni­va­lóm vagy bár­mit, ami­vel te meg­aján­dé­koz­tál.

Kedd

Ki­ál­tott a nyo­mo­rult; az Úr meg­hall­gat­ta, és min­den ba­já­ból ki­sza­ba­dí­tot­ta. Zsolt 34,7 (1Jn 5,15; Ez 3,16–21; Jn 7,53–8,11) Is­te­nem, olyan jó, hogy te min­dig ve­lem vagy; áld­ha­tom ne­ved, ami­kor jól foly­nak dol­ga­im, és a nyo­mo­rú­ság ide­jén is hoz­zád ki­ált­ha­tok. Há­lát adok azért, hogy éle­tem­ben már sok­szor ta­pasz­tal­hat­tam sza­ba­dí­tá­sod, és ma ar­ra in­dí­tasz, hogy fel­idéz­zem eze­ket a hely­ze­te­ket és azt, hogy te ho­gyan ve­zet­tél ki be­lő­lük. Kö­szö­nöm a leg­drá­gább aján­dé­kot, hogy szent Fi­a­dat küld­ted el sza­ba­du­lá­som­ra, és meg­vál­tot­tál.

Szer­da

Ki olyan az is­te­nek kö­zött, mint te vagy, Uram? Ki olyan fel­sé­ges, mint te vagy szent­sé­ged­ben? Di­cső tet­te­i­ben fé­lel­me­tes, cso­dá­kat cse­lek­vő. 2Móz 15,11 (Jn 12,28; Mt 19,/4–7/8–12/13–15/; Jn 8,12–20) Is­te­nem, né­ped cso­dá­la­tos sza­ba­du­lást élt át, mi­kor át­kelt a ten­ge­ren, és az ül­dö­ző egyip­to­mi se­re­get el­nyel­te a víz. Mó­zes há­la­adá­sa most en­gem is ar­ra in­dít, hogy te­kin­te­tem rád emel­jem, és nagy­sá­god­ról, fen­sé­ged­ről, di­cső tet­te­id­ről, cso­dá­id­ról el­mél­ked­jek. Uram, őrizz meg en­gem a bál­vány­imá­dás­tól, at­tól, hogy em­be­rek­be, az anya­gi­ak­ba, a si­ker­be vagy bár­mi más­ba ves­sem bi­zal­ma­mat! Erő­sítsd hi­te­met, for­máld imád­sá­go­mat!

Csü­tör­tök

Hagyd ab­ba a han­gos sí­rást, ne könnyez­ze­nek sze­me­id! Mert meg­lesz szen­ve­dé­sed ju­tal­ma – így szól az Úr. Jer 31,16 (2Kor 4,17; Ef 5,15–20; Jn 8,21–29) Uram, meg­ér­tet­tem, hogy a te vi­gasz­ta­lá­sod nem szép sza­va­kat je­lent, ha­nem sza­ba­dí­tó tet­te­ket. Te ki­hoz­tad né­pe­det a fog­ság­ból, új kez­det­tel aján­dé­koz­tad meg, és meg­té­rés­re, meg­úju­lás­ra hív­tad őket. Kö­szö­nöm, hogy ma en­gem is vi­gasz­ta­ló igéd­del szó­lí­tasz meg, szá­rí­tod könnye­i­met, és a re­mény­tel­jes jö­vő ígé­re­té­vel bá­to­rí­tasz. Há­lás va­gyok ne­ked azért, hogy éle­tem­ben meg­tör­ted a bűn ere­jét, és az Úr Jé­zu­sért nem va­gyok már fo­goly.

Pén­tek

El­ha­tá­roz­tam, hogy be­val­lom hűt­len­sé­ge­met az Úr­nak, és te meg­bo­csá­tot­tad bű­nö­met, amit vé­tet­tem. Zsolt 32,5b (1Jn 2,2; Jn 19,9–16a; Jn 8,30–36) Is­te­nem, bo­csásd meg, hogy sok­szor ta­kar­gat­ni pró­bá­lom vét­ke­i­met, men­te­ge­tem ma­gam, és má­sok­ra há­rí­tom a fe­le­lős­sé­get. Azért van ez, mert szé­gyel­lem ma­gam, és el­szo­mo­rít, ami­ért is­mét el­buk­tam, és nem tud­tam tet­szé­sed sze­rint cse­le­ked­ni. Vá­dol a sá­tán is, hogy nem va­gyok jó ke­resz­tény, vissza­élek ke­gyel­med­del, jó­in­du­la­tod­dal, és nem ér­dem­lem meg sze­re­te­ted. Uram, for­máld el­ha­tá­ro­zá­so­mat, és in­díts ma is bűn­bá­nat­ra! Mu­tass rá, mi­kor és mi­vel vét­kez­tem, törj össze bű­ne­im mi­att, fo­gadd el bűn­val­lá­so­mat, és bo­csáss meg ne­kem!

Szom­bat

Az üd­vös­ség a zsi­dók kö­zül tá­mad. Jn 4,22 (1Sám 12,22; Lk 12,42–48; Jn 8,37–45) Úr Jé­zus, a sa­má­ri­ai asszony Já­kób for­rá­sá­nál ta­lál­ko­zott ve­led, és élő vi­zet ka­pott tő­led. Ő nem tar­to­zott a te né­ped­hez, még­is meg­újí­tot­tad éle­tét. Kö­szö­nöm, hogy ma ez­zel az igé­vel két do­log­ra em­lé­kez­tetsz: ar­ra, hogy én sem tar­to­zom a vá­lasz­tott nép­hez, még­is Meg­vál­tóm let­tél; és ar­ra, hogy te a zsi­dók kö­zött let­tél em­ber­ré. Kér­lek, irá­nyítsd fi­gyel­me­met a mai zsi­dó­ság­ra, és in­díts min­den ke­resz­tényt az ér­tük va­ló imád­ság­ra, hogy Iz­ra­el meg­is­mer­jen té­ged, és meg­tér­jen. Há­lát adok azo­kért a Mes­si­ás-hí­vő zsi­dó­kért, akik már a te ural­mad alá he­lyez­ték éle­tü­ket. Kö­nyör­gök azo­kért, akik a zsi­dó­misszi­ó­ban szol­gál­nak, és azo­kért is, akik kö­zött hir­de­tik az evan­gé­li­u­mot!

Hu­lej Eni­kő