Kultúrkörök

Idén (a tervek szerint augusztus 28-án – a szerk.) hu­szon­ki­len­ced­szer ren­de­zik meg a Ba­la­ton-át­úszó baj­nok­sá­got.

Én az el­ső­re em­lé­ke­zem, az el­ső úszó­ra, aki – bár nem baj­nok­ság in­du­ló­ja­ként – át­szel­te a ma­gyar ten­gert.

Élő re­gény­hős volt, a ro­man­ti­kus ti­zen­ki­len­ce­dik szá­zad fia Szek­ré­nyessy Kál­mán. Dzsi­dás ka­pi­tány, a po­rosz–fran­cia, majd az orosz–tö­rök há­bo­rú hő­se. 1875–76-ban bé­ke­fenn­tar­tó ka­to­na Dá­ni­á­ban. Itt ér­te­sül ró­la, hogy az an­gol Webb ka­pi­tány át­úsz­ta a La Manche csa­tor­nát. No­sza, edze­ni kezd ő is, a dán szi­ge­tek kö­zött úsz­kál, majd az Észa­ki-ten­ger vi­zé­ben meg­ke­rü­li a Hel­go­land szi­ge­te­ket. Az­tán a vé­res bal­ká­ni üt­kö­ze­tek szü­ne­te­i­ben szín­já­té­ko­kat ír, ma­si­ná­já­val fény­ké­pe­zi a nép­raj­zi ér­de­kes­sé­ge­ket. 1876-ban fel­üdü­lés­ként ki­sé­tál a ten­ger­part­ra, és át­úszik a Bosz­po­ru­szon. Oda-vissza. Bár a tö­rö­kök sem egy­könnyen ej­tik ki a ne­vét, har­sog­va él­jen­zik.

Még eb­ben az év­ben út­ra kel, és át­sze­li a Szu­e­zi-csa­tor­nát. Ha­za­fe­lé jö­vet út­ba ej­ti Gib­ral­tárt, és ha már ott jár, át­ússza a ten­ger­szo­rost.

Mind­ez csak be­me­le­gí­tés. 1879 au­gusz­tu­sá­ban – fo­ga­dás­ból – a Bo­de­ni-tó ba­jor­or­szá­gi part­ján be­le­ve­ti ma­gát a ti­zen­hét fo­kos víz­be. Hét és fél óra alatt éri el a sváj­ci par­tot, anél­kül, hogy fo­lya­dé­kot, táp­lá­lé­kot ven­ne ma­gá­hoz. Az eu­ró­pai saj­tó lel­ken­dez­ve ün­nep­li.

1. nya­rán a Ba­la­ton kö­vet­ke­zik. Az ese­mény hí­ré­re több ez­ren utaz­nak Sió­fok­ra és Ba­la­ton­fü­red­re, min­de­nek­előtt höl­gyek, kis­asszo­nyok, asszo­nyok. Mind­nyá­jan lát­ni akar­ják a har­minc­négy éves, kaz­las ba­ju­szú, apol­lói ter­me­tű fér­fi­út, az arany­zsi­nó­ros men­té­jű ma­gyar tisz­tet, csa­ta­me­zők hő­sét, bál­ter­mek hí­res tán­co­sát, ten­ge­rek, ta­vak meg­hó­dí­tó­ját. Az össze­se­reg­lett új­ság­írók­nak ezt mond­ja: „Ha­za­fi­as kö­te­les­sé­gem­nek tar­tom e táv­úszás ál­tal a Ba­la­tont ös­mer­teb­bé ten­ni!”

A ti­zen­négy ki­lo­mé­te­res tá­vot hat óra negy­ven perc alatt tel­je­sí­ti. Sió­fo­kon ké­tez­ren in­te­get­tek utá­na, Ba­la­ton­fü­re­den há­rom­ez­ren vár­ják.

Úgy száll ki a víz­ből, mint­ha csak meg­már­tó­zott vol­na. A par­ton ra­gyo­gó szép­ség lép hoz­zá, vi­rág­cso­kor­ral kö­szön­ti a hőst. Szek­ré­nyessy rá­néz a lány­ra, még nem tud­ja, hogy ő Rap­ra­vet­ta Mar­git. Az olasz ki­rály uno­ka­hú­ga. Nem is ezért ké­ri meg a ke­zét, ha­nem azért, mert el­ső lá­tás­ra egy­más­ba sze­ret­tek.

A nász­utat Itá­li­á­ban töl­tik. Szek­ré­nyessy Kál­mán ki­hasz­nál­ja az al­kal­mat: Peg­li és Ge­no­va kö­zött át­sze­li a Ge­no­vai-öb­löt. A ma­gyar ten­gert még há­rom­szor ússza át – utol­já­ra negy­ven­ki­lenc éves ko­rá­ban.

De a szá­raz­föl­dön is baj­nok. Negy­ven­négy at­lé­ti­kai ver­se­nyen in­dul – fu­tás­ban, ma­gas­ug­rás­ban, disz­kosz­ve­tés­ben –, ugyan­ennyi győ­zel­met arat. Mind­eköz­ben a le­ve­gőt is meg­hó­dít­ja. 1877-ben a ma­ga szer­kesz­tet­te re­pü­lő­gép­pel te­szi az el­ső pró­bát, még si­ker­te­le­nül. Ám új gé­pé­vel 1895-ben már öt per­cet re­pül. Az el­ső ma­gyar lég­ha­jó­zót is a sze­mé­lyé­ben tisz­tel­jük.

És egy­ál­ta­lán nem mel­les­leg, ő in­dít­ja út­nak az el­ső ma­gyar sport­la­pot. Ír tu­cat­nyi re­gényt, be­szélyt – az­az el­be­szé­lést –, úti­raj­zot, még drá­ma is fű­ző­dik a ne­vé­hez.

Ki is­me­ri, ki em­le­ge­ti ma őt, aki vé­gig­har­col­ta az eu­ró­pai csa­ta­te­re­ket, ten­ge­rek­ben fi­cán­kolt, úszott, fu­tott, ug­rott, re­pült, és győ­zött min­de­nütt?

Pe­dig be jót ten­ne az ön­bi­zal­munk­nak, a meg­fo­gya­do­zott hi­tünk­nek, ha a pél­dá­já­val vi­gasz­tal­nánk és biz­tat­nánk ma­gun­kat!

Kó­sa Csa­ba For­rás: Ke­resz­tény Élet, 2010. jú­li­us 18., 6. ol­dal