Keresztény szemmel

Nem a di­vat vagy a pro­to­koll sok­szor át­te­kint­he­tet­len kér­dé­se­i­ben sze­ret­ném most a ked­ves Ol­va­sót el­ka­la­u­zol­ni, ha­nem egy kis együtt gon­dol­ko­dás­ra csá­bí­ta­ni, a né­met nyelv össze­tett for­dí­tá­si (és né­ha fer­dí­té­si) le­he­tő­sé­gei kap­csán.

Au­gusz­tus 13. a né­met kul­túr­tör­té­net­ben nem­csak a hír­hedt – sze­ren­csé­re ma már csak né­hai – ber­li­ni fal épí­té­sé­nek kez­de­te, de ezen a na­pon jött lét­re 1727-ben Szász­or­szág­ban Ni­ko­laus Zin­zend­orf gróf ve­ze­té­sé­vel az a sa­já­tos, ere­de­ti­leg a misz­ti­ka szél­ső­sé­ges for­má­i­tól sem men­tes ke­gyes­sé­get kép­vi­se­lő kö­zös­ség, a test­vér­gyü­le­ke­zet is, amely­ről ál­ta­lá­ban ke­ve­set tu­dunk, még­is sok­szor meg­ha­tá­roz­za min­den­na­pi éle­tün­ket is.

A cseh hu­szi­ták és a né­met pi­e­tiz­mus egyes ha­gyo­má­nya­i­nak sa­já­tos öt­vö­ze­te­ként lét­re­jött gyü­le­ke­zet, majd kis egy­ház ön­ál­ló egy­ház is, de egy­szer­smind tag­ja a Né­met­or­szá­gi Pro­tes­táns Egy­ház­nak (EKD) és a sza­bad evan­gé­li­u­mi szö­vet­ség­nek is.

Az ala­pí­tó Zit­tau kö­ze­lé­ben, sa­ját bir­to­kán hoz­ta lét­re azt a te­le­pet, ahol a kö­zös­ség tag­jai él­tek. En­nek ne­ve Herrn­hut, ame­lyet „az Úr ol­tal­má­nak” le­het leg­pre­cí­zeb­ben for­dí­ta­ni, de a szó­kép azo­nos­sá­ga mi­att több­ször sze­re­pelt már egy­há­zi hír­adá­sok­ban „az Úr ka­lap­ja­ként” is. (Va­ló­szí­nű, hogy a for­dí­tót tu­da­to­san vagy tu­dat alatt be­fo­lyá­sol­ta az is­mert dal­rész­let: „Ha a Föld Is­ten ka­lap­ja, ak­kor Ma­gyar­or­szág a bok­ré­ta raj­ta!”)

A köz­ség sa­já­tos­sá­ga, hogy a te­me­tő itt nem a meg­szo­kott dí­szes kert, nem is Fried­hof (vagy­is „a bé­ke ud­va­ra”) né­ven em­le­ge­tik, ha­nem egy pu­ri­tán te­rü­let, mél­tó a Got­tes­ac­ker („Is­ten szán­tó­ja”) el­ne­ve­zés­re.

Las­sú fej­lő­dés, a szűk­ké vált ere­de­ti mel­lett újabb te­le­pek lét­re­ho­zá­sa (a ne­vek is sok­szor árul­ko­dó­ak: az Úr vá­ro­sa vagy a ke­gye­lem ár­te­re), majd in­ten­zív misszió ered­mé­nye­ként a kö­zös­ség ma ti­zen­ki­lenc egy­ház­tar­to­mány­ban 825 ezer ta­got szám­lál; eb­ből alig há­rom szá­za­lék él Né­met­or­szág­ban.

A kö­zös­ség is­ko­la­rend­sze­re, szo­ci­á­lis in­téz­mé­nyei je­len­tő­sek. Dá­nia meg­bí­zá­sá­ból Grön­land misszi­ó­ját vé­gez­ték (az egyet­len he­lyi egye­tem ma az egy­ko­ri misszi­ós épü­let­ben műkö­dik, de a grön­lan­di írás­be­li­ség, bib­lia­for­dí­tás is ne­kik kö­szön­he­tő). Je­len­tő­sebb kö­zös­sé­ge­ik Cos­ta Ri­ca, Gu­ya­na, Su­ri­name, Tan­zá­nia, Kon­gó, Alasz­ka, a nyu­gat-in­di­ai szi­get­vi­lág (Ja­ma­i­ka, Ku­ba, Kaj­mán-szi­ge­tek), Na­mí­bia, Dél-Af­ri­ka te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó­ak. Hon­du­ras­ban a ga­ru­fin in­di­á­nok, Szi­bé­ri­á­ban a csuk­csok és a ju­pik között szer­vez­tek ered­mé­nye­sen gyü­le­ke­ze­te­ket. Cseh­or­szá­gi pár gyü­le­ke­ze­tük a Cseh Test­vé­rek Egy­há­zá­nak ti­zen­har­ma­dik es­pe­res­sé­gét al­kot­ja.

Ez mind szép – me­rül­het fel a szem­lé­lő­dő­ben a kér­dés –, de mi kö­zünk van ehhez ne­künk, Kár­pát-me­den­cei evan­gé­li­ku­sok­nak, hol van a már em­lí­tett kap­cso­ló­pont? Me­lyek azok az em­lí­tett ha­tá­sok?

Há­rom is meg­ne­vez­he­tő: a hall­ha­tó, a lát­ha­tó és az ol­vas­ha­tó.

A hall­ha­tó: az Evan­gé­li­kus éne­kes­könyv­ben két ének ta­lál­ha­tó az ala­pí­tó gróf tol­lá­ból. A ma­ga mód­ján mind­egyik nép­sze­rű volt egy-egy kor­szak­ban, a kán­tor­kép­ző­ben kü­lö­nö­sen: a 266. (Is­ten szí­vén meg­pi­hen­ve) és a 443. (Ve­zess, Jé­zu­sunk). Előb­bi­nek a dal­la­ma is in­nen szár­ma­zik, a má­sik már meg­lé­vő ze­né­re ké­szült. A né­met ének­kincs­ben több mű is sze­re­pel eb­ből a kút­fő­ből. A ná­lunk sze­rep­lők két, teo­ló­gi­ai szem­pont­ból is fon­tos ki­fe­je­zést hang­sú­lyoz­nak: az egy­sé­get és Jé­zus ve­ze­té­sét.

A lát­ha­tó: ad­vent­től víz­ke­resz­tig – fő­leg a né­met ere­de­tű – gyü­le­ke­ze­tek egész so­rá­ban ta­lál­koz­ha­tunk egy pa­pír- (vagy mű­anyag) al­ko­tás­sal a temp­lom­to­rony­ban, a gyü­le­ke­ze­ti te­rem­ben vagy az ol­tár­tér­ben fel­füg­geszt­ve és ki­vi­lá­gít­va. Csa­lá­di hasz­ná­la­ta is is­mert. A ma­te­ma­ti­ká­ban ér­vé­nyes – a gö­rög geo­met­ri­át pon­to­sí­tó Kep­ler ál­tal meg­al­ko­tott – de­fi­ní­ció sze­rint ez arkhi­mé­dészi kon­vex po­li­éder, az­az sok­la­pú test. Ma­gya­rán egyen­lő él­hosszú­sá­gú, nyolc há­rom­szög­re és ti­zen­nyolc négy­szög­re épü­lő for­ma, amely mint „ad­ven­ti csil­lag” vagy „herr­n­hu­ti csil­lag” vált is­mert­té, nem csak egy­há­zi kö­rök­ben. Ere­de­ti szí­ne­zé­se: pi­ros tö­vek és fe­hér csú­csok; ma már több szín­ben is el­ér­he­tő. A las­san két­száz éves ter­mé­ket az el­ső vi­lág­há­bo­rú­tól a gyü­le­ke­zet gyá­ra ké­szí­ti. A cé­get a haj­da­ni Né­met De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság ál­la­mo­sí­tot­ta, de a ter­mék meg­ma­radt.

Az ol­vas­ha­tó: 1731 óta je­le­nik meg éven­te az a kis könyv, amely a Die Lo­sun­gen cí­met ne­vet vi­se­li. Ma­gyar vál­to­za­ta az Út­mu­ta­tó, amely a na­pi bib­lia­ol­va­sás fon­tos se­géd­le­te. Az ere­de­ti cím szó sze­rin­ti for­dí­tás­ban „jel­szó”, egy be­tű el­té­rés­sel „meg­ol­dás” vagy „ol­dat”. A név ele­je azon­ban utal sor­so­lás­ra is, hi­szen az egyes na­pok ószö­vet­sé­gi igé­it ki­sor­sol­ják, az új­szö­vet­sé­gi­e­ket pe­dig ezek­hez vá­laszt­ják. Az évi ige azon­ban nem az it­te­ni­ek ha­gyo­má­nya, az egy öku­me­ni­kus tár­sa­ság vá­lasz­tá­sa alap­ján ke­rül a Lo­sung­ba.

El­ső ide­gen nyel­vű ki­adása az an­gol volt (1740), a fran­cia kö­vet­te (1741), a leg­újabb pe­dig a ko­re­ai (2009). A nyel­vek az ábé­cé sze­rint az af­ri­kaans­tól a zu­lu­ig, a vi­lág­nyel­vek­től az alig húsz­ezer em­ber ál­tal be­szélt szor­big ter­jednek.

Hall­ha­tó, lát­ha­tó és ol­vas­ha­tó ha­tás: a több mint két­száz­nyolc­van év­vel ez­előtt lét­re­jött Herrn­hu­ti Test­vér­kö­zös­ség te­hát nyo­mot ha­gyott egy­há­zunk­ban is.

Dr. Lack­ner Pál