Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 33
- Kalap vagy oltalom?
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
Kalap vagy oltalom?
Nem a divat vagy a protokoll sokszor áttekinthetetlen kérdéseiben szeretném most a kedves Olvasót elkalauzolni, hanem egy kis együtt gondolkodásra csábítani, a német nyelv összetett fordítási (és néha ferdítési) lehetőségei kapcsán.
Augusztus 13. a német kultúrtörténetben nemcsak a hírhedt – szerencsére ma már csak néhai – berlini fal építésének kezdete, de ezen a napon jött létre 1727-ben Szászországban Nikolaus Zinzendorf gróf vezetésével az a sajátos, eredetileg a misztika szélsőséges formáitól sem mentes kegyességet képviselő közösség, a testvérgyülekezet is, amelyről általában keveset tudunk, mégis sokszor meghatározza mindennapi életünket is.
A cseh husziták és a német pietizmus egyes hagyományainak sajátos ötvözeteként létrejött gyülekezet, majd kis egyház önálló egyház is, de egyszersmind tagja a Németországi Protestáns Egyháznak (EKD) és a szabad evangéliumi szövetségnek is.
Az alapító Zittau közelében, saját birtokán hozta létre azt a telepet, ahol a közösség tagjai éltek. Ennek neve Herrnhut, amelyet „az Úr oltalmának” lehet legprecízebben fordítani, de a szókép azonossága miatt többször szerepelt már egyházi híradásokban „az Úr kalapjaként” is. (Valószínű, hogy a fordítót tudatosan vagy tudat alatt befolyásolta az ismert dalrészlet: „Ha a Föld Isten kalapja, akkor Magyarország a bokréta rajta!”)
A község sajátossága, hogy a temető itt nem a megszokott díszes kert, nem is Friedhof (vagyis „a béke udvara”) néven emlegetik, hanem egy puritán terület, méltó a Gottesacker („Isten szántója”) elnevezésre.
Lassú fejlődés, a szűkké vált eredeti mellett újabb telepek létrehozása (a nevek is sokszor árulkodóak: az Úr városa vagy a kegyelem ártere), majd intenzív misszió eredményeként a közösség ma tizenkilenc egyháztartományban 825 ezer tagot számlál; ebből alig három százalék él Németországban.
A közösség iskolarendszere, szociális intézményei jelentősek. Dánia megbízásából Grönland misszióját végezték (az egyetlen helyi egyetem ma az egykori missziós épületben működik, de a grönlandi írásbeliség, bibliafordítás is nekik köszönhető). Jelentősebb közösségeik Costa Rica, Guyana, Suriname, Tanzánia, Kongó, Alaszka, a nyugat-indiai szigetvilág (Jamaika, Kuba, Kajmán-szigetek), Namíbia, Dél-Afrika területén találhatóak. Hondurasban a garufin indiánok, Szibériában a csukcsok és a jupik között szerveztek eredményesen gyülekezeteket. Csehországi pár gyülekezetük a Cseh Testvérek Egyházának tizenharmadik esperességét alkotja.
Ez mind szép – merülhet fel a szemlélődőben a kérdés –, de mi közünk van ehhez nekünk, Kárpát-medencei evangélikusoknak, hol van a már említett kapcsolópont? Melyek azok az említett hatások?
Három is megnevezhető: a hallható, a látható és az olvasható.
A hallható: az Evangélikus énekeskönyvben két ének található az alapító gróf tollából. A maga módján mindegyik népszerű volt egy-egy korszakban, a kántorképzőben különösen: a 266. (Isten szívén megpihenve) és a 443. (Vezess, Jézusunk). Előbbinek a dallama is innen származik, a másik már meglévő zenére készült. A német énekkincsben több mű is szerepel ebből a kútfőből. A nálunk szereplők két, teológiai szempontból is fontos kifejezést hangsúlyoznak: az egységet és Jézus vezetését.
A látható: adventtől vízkeresztig – főleg a német eredetű – gyülekezetek egész sorában találkozhatunk egy papír- (vagy műanyag) alkotással a templomtoronyban, a gyülekezeti teremben vagy az oltártérben felfüggesztve és kivilágítva. Családi használata is ismert. A matematikában érvényes – a görög geometriát pontosító Kepler által megalkotott – definíció szerint ez arkhimédészi konvex poliéder, azaz soklapú test. Magyarán egyenlő élhosszúságú, nyolc háromszögre és tizennyolc négyszögre épülő forma, amely mint „adventi csillag” vagy „herrnhuti csillag” vált ismertté, nem csak egyházi körökben. Eredeti színezése: piros tövek és fehér csúcsok; ma már több színben is elérhető. A lassan kétszáz éves terméket az első világháborútól a gyülekezet gyára készíti. A céget a hajdani Német Demokratikus Köztársaság államosította, de a termék megmaradt.
Az olvasható: 1731 óta jelenik meg évente az a kis könyv, amely a Die Losungen címet nevet viseli. Magyar változata az Útmutató, amely a napi bibliaolvasás fontos segédlete. Az eredeti cím szó szerinti fordításban „jelszó”, egy betű eltéréssel „megoldás” vagy „oldat”. A név eleje azonban utal sorsolásra is, hiszen az egyes napok ószövetségi igéit kisorsolják, az újszövetségieket pedig ezekhez választják. Az évi ige azonban nem az itteniek hagyománya, az egy ökumenikus társaság választása alapján kerül a Losungba.
Első idegen nyelvű kiadása az angol volt (1740), a francia követte (1741), a legújabb pedig a koreai (2009). A nyelvek az ábécé szerint az afrikaanstól a zuluig, a világnyelvektől az alig húszezer ember által beszélt szorbig terjednek.
Hallható, látható és olvasható hatás: a több mint kétszáznyolcvan évvel ezelőtt létrejött Herrnhuti Testvérközösség tehát nyomot hagyott egyházunkban is.
Dr. Lackner Pál
::Nyomtatható változat::
|