Egyházunk egy-két hete

Er­dély, az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár, Sze­ged, Deb­re­cen és a szar­va­si Szél­ró­zsa or­szá­gos evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó után au­gusz­tus 8-ától a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban lát­ha­tó az im­má­ron há­rom éve ván­dor­ló Me­lancht­hon-ki­ál­lí­tás. A ha­tá­rok le­győ­zé­se – Phi­lipp Me­lancht­hon eu­ró­pai je­len­tő­sé­ge cí­mű tár­la­tot a dél­előt­ti is­ten­tisz­te­le­ten szol­gá­ló dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök nyi­tot­ta meg. A re­for­má­ci­ói em­lék­bi­zott­ság el­nö­ke­ként hang­sú­lyoz­ta a re­for­má­ció kez­de­té­nek öt­szá­za­dik év­for­du­ló­já­ra va­ló ké­szü­lés je­len­tő­sé­gét, és meg­em­lí­tet­te, mennyi­re szí­vén vi­sel­te Me­lancht­hon Ma­gyar­or­szág sor­sát: „Alig­ha­nem élet­re szó­ló­an meg­ha­tá­roz­ta von­zal­mát az a tény, hogy szü­lő­vá­ro­sá­ban egy bi­zo­nyos Jo­han­nes Hun­ga­rus volt a ta­ní­tó­ja.”

Az Eu­ro­päis­che Me­lancht­hon-Aka­de­mie Bret­ten leg­újabb nem­zet­kö­zi ki­ál­lí­tá­sát ere­de­ti­leg az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­ja és az Eu­ró­pai Püs­pö­ki Kon­fe­ren­ci­ák Ta­ná­csa ál­tal az er­dé­lyi Nagy­sze­ben­ben ren­de­zett 3. öku­me­ni­kus ta­lál­ko­zón mu­tat­ták be.

A for­ga­tó­könyv és ka­ta­ló­gus né­met, hol­land, ma­gyar és ro­mán köz­re­mű­kö­dés­sel ké­szült, az ere­de­ti, né­met nyel­vű anya­got Czen­the Mik­lós, az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Le­vél­tár igaz­ga­tó­ja for­dí­tot­ta.

A ti­zen­hat ál­ta­lá­nos in­for­má­ci­ót tar­tal­ma­zó tab­ló mel­lett négy az er­dé­lyi, négy pe­dig a ma­gyar­or­szá­gi vo­nat­ko­zá­sok­ról ta­nús­ko­dik – ez utób­bit dr. Ke­ve­há­zi Ka­ta­lin, a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Könyv­tá­rá­nak igaz­ga­tó­he­lyet­te­se ál­lí­tot­ta össze.

A tör­té­nész kö­szön­tő­be­szé­dé­ben el­mon­dot­ta: „A 16–18. szá­zad­ban Me­lancht­hon a leg­ol­va­sot­tabb szer­zők egyi­ke volt, Ma­gyar­or­szág­nak nem volt olyan szög­le­te, sem olyan tár­sa­dal­mi ré­te­ge, ahol ne állt vol­na az ott­ho­nok köny­ves­pol­ca­in egy-két kö­te­te.” Majd hoz­zá­tet­te: „Előbb vagy utóbb min­den tu­dós szem­be­ke­rül Me­lancht­hon­nal.”

Ha­lá­lá­nak négy­száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ján, 2010-ben a pro­tes­táns egy­há­zak a re­for­má­ció nagy ta­ní­tó­mes­te­ré­re em­lé­kez­nek, a re­for­má­ci­ói em­lék­bi­zott­ság pe­dig a 2017-ig tar­tó te­ma­ti­kus évek so­rá­ban az idei évet a re­for­má­ció és nyil­vá­nos­ság té­má­nak szen­te­li.

Mind­ezek je­gyé­ben mél­tó tisz­te­let­adás­nak és meg­em­lé­ke­zés­nek bi­zo­nyul a bő­sé­ges in­for­má­ci­ó­val szol­gá­ló tár­lat, mely­ből ki­tű­nik, hogy Wit­ten­berg va­ló­ban Eu­ró­pa egyik leg­fon­to­sabb szel­le­mi mű­he­lyé­vé vált a re­for­má­ció kö­vet­kez­té­ben, és ezen a té­ren dön­tő ér­de­me­ket szer­zett Phi­lipp Me­lancht­hon is. A 16. szá­zad­ban több mint ezer, Ma­gyar­or­szág­ról ér­ke­zett di­ák lá­to­gat­ta a wit­ten­ber­gi egye­te­met, kö­zü­lük négy­száz­har­min­can vol­tak Me­lancht­hon ta­nít­vá­nyai – töb­be­ket a há­zá­ba fo­ga­dott, asz­ta­lá­hoz hí­vott. A ma­gyar di­á­kok­kal – le­ve­le­zés út­ján – rend­sze­res kap­cso­la­tot ápolt, ezért jo­go­san ne­ve­zik Ma­gyar­or­szág ta­ní­tó­já­nak is.

Bi­zony­sá­gát ad­ja a tárlat an­­nak, hogy a ha­tá­rok va­ló­ban le­győz­he­tők nem­csak or­szá­gok, de temp­lom és tér, pro­fán és szak­rá­lis kö­zött is: mind­össze egy ki­ál­lí­tás szük­sé­ges, ahol e ket­tő ér­té­ket te­remt­ve ta­lál­ko­zik. Az el­ső tab­ló egyik mon­da­ta ek­képp fo­gal­maz: „Eu­ró­pá­nak szük­sé­ge van Ci­ce­ró­ra és Krisz­tus­ra, hu­ma­niz­mus­ra és re­for­má­ci­ó­ra, mű­velt­ség­re és hit­re.”

A ki­ál­lí­tás szep­tem­ber 15-ig te­kint­he­tő meg a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban hét­fő­től szom­ba­tig dél­után há­rom és hat óra kö­zött.

Hor­váth-He­gyi Áron