Kultúrkörök

Mind­össze két­száz­har­minc ki­lo­mé­tert kell te­ker­nie an­nak, aki ke­rék­pár­ral sze­ret­né fel­fe­dez­ni a ma­gyar ten­gert. A kró­ni­kás ez­út­tal fény­ké­pe­ző­gé­pet és jegy­zet­fü­ze­tet is csem­pé­szett bi­cik­lis­tás­ká­já­ba, hogy a Ba­la­ton ed­dig ta­lán ke­vés­bé is­mert kin­cse­i­­re irányítsa a figyelmet. Bí­zunk ben­ne, hogy az úti­nap­ló nem­csak üdí­tő ol­vas­mány lesz – egy ba­da­cso­nyi bor­ból ké­szí­tett fröccs mel­lé – a nyár utol­só he­te­i­re, ha­nem ar­ra ösz­tön­zi az ol­va­só­kat, hogy egy ko­ra őszi hét­vé­gén fe­lül­je­nek a drót­sza­már­ra, és akár csak egy-két na­pot ke­re­kez­ze­nek leg­na­gyobb ta­vunk part­ján.

A Ba­la­ton­nak több ar­ca van. Ott van a csa­lá­di: úszó­gu­mi­val fel­sze­rel­ke­zett, für­tös gye­re­kek­kel, akik iz­ga­lom­mal rán­gat­ják anyát a par­ti sé­tá­nyon a strand irá­nyá­ba. A má­sik az arisz­tok­ra­ti­kus: ami­kor a ré­gi ba­la­ton­feny­ve­si vil­la ud­va­rá­ról rád mo­so­lyog egy nyolc­van év kö­rü­li szem­pár egy szal­ma­ka­lap alól. Más­kor po­ca­kos bá­csik nosz­tal­gi­áz­nak egy kor­só sör mel­lett a ré­gi idők fo­ci­já­ról, mi­köz­ben vár­ják a friss hek­ket a par­ti sü­tö­dé­ben. Né­hány mé­ter­rel odébb pe­dig han­gos, bu­li­zós ar­cát mu­tat­ja a vi­dék, ti­zen­éves bi­ki­nis lá­nyok ro­han­nak me­zít­láb a fü­vön. És a Ba­la­ton egy­re in­kább a bi­cik­lis­tá­ké is. So­kan vág­nak ne­ki két ke­ré­ken a tó kö­rü­li út­nak, hogy fel­fe­dez­zék a táj mil­lió han­gu­la­tát.

Fokról fokra – indulás

A ba­la­to­ni bi­cik­li­tú­rát ér­de­mes Sió­fok­nál kez­de­ni. Bu­da­pest fe­lől egész nap ér­kez­nek a vo­na­tok, a fő­vá­ros­tól alig két óra uta­zás után meg­lát­hat­juk a ta­vat. A vo­na­tok több­sé­gé­nek van kul­tu­rált ke­rék­pár­szál­lí­tó ko­csi­ja, brin­gá­in­kat ott he­lyez­het­jük el. Spe­ci­á­lis va­gon hi­á­nyá­ban a leg­el­ső ko­csi ele­jén vagy az utol­só ko­csi leg­vé­gén szál­lít­hat­juk jár­mű­vün­ket. Min­den eset­ben szük­sé­ges je­gyet vál­ta­ni a bi­cik­li­nek is. A sze­mély­szál­lí­tó sze­rel­vé­nyek mind­egyi­ke meg­áll Sió­fo­kon, ahol a vas­út­ál­lo­más­tól a part fe­lé csak né­hány száz mé­tert kell ha­lad­nunk, hogy be­kap­cso­lód­junk a ki­je­lölt kör­út­ba. A tú­rát cél­sze­rű ke­let (Ba­la­ton­ke­ne­se) irá­nyá­ba in­dí­ta­ni. Így ha­ma­rabb küz­dünk meg az észa­ki part dom­bor­za­ti vi­szo­nya­i­val, Keszt­hely után vi­szont ki­fe­je­zet­ten pi­hen­te­tő a te­rep.

Mi­vel a va­sár­nap épp Sió­fo­kon ér, nem ha­gyom ki a Ma­ko­vecz Im­re ál­tal ter­ve­zett, ép­pen húsz esz­ten­dő­vel ez­előtt fel­szen­telt evan­gé­li­kus temp­lom meg­lá­to­ga­tá­sát. Idő­pont­ra me­gyek, ko­ráb­ban tá­jé­ko­zód­tam az il­le­té­kes egy­ház­me­gye hon­lap­ján (http://so­mogy­za­la.lu­the­ran.hu/gyu­le­ke­zet/si­o­fok.html) az is­ten­tisz­te­let idő­pont­ja fe­lől. Ide­jé­ben ér­ke­zem – gon­do­lom még ek­kor, azon­ban meg­le­pet­ten ta­pasz­ta­lom: a va­sár­na­pi al­ka­lom a web­la­pon ta­lált 11 órá­val szem­ben 10-kor kez­dő­dött. (Csak re­mél­ni tu­dom, hogy raj­tam kí­vül nem so­kan van­nak, akik csak azért ma­rad­nak le nyá­ron a sió­foki ige­hall­ga­tás­ról, mert nem ér­vé­nyes is­ten­tisz­te­le­ti ren­det ta­lál­tak a hon­la­pon…) A bűn­val­lás után kap­cso­ló­dom be a sió­fo­ki gyü­le­ke­zet ün­nep­lé­sé­be, amely­nek ke­re­tén be­lül egy kis­gyer­mek ré­sze­sül a ke­reszt­ség szent­sé­gé­ben.

A lel­ki út­ra­va­ló fel­vé­te­lét kö­ve­tő­en pat­ta­nok fel a cso­ma­gok­kal meg­ra­kott bi­cik­lim­re, és vá­gok ne­ki a mint­egy két­száz­har­minc ki­lo­mé­te­res út­nak. Sió­fo­kot el­hagy­va, So­mogy és Veszp­rém me­gye ha­tá­rán csak azért nem ije­dek meg a vas­úti töl­tés meg­má­szá­sá­tól, mert már is­me­rem a te­re­pet. A kezdő tókerülők meg­nyug­ta­tá­sá­ra írom le: ha­son­ló ne­héz­ség­re csak né­hány he­lyen kell szá­mí­ta­ni a tú­ra so­rán. A ter­mé­szet rá­adá­sul pá­rat­lan táj­kép­pel aján­dé­koz­za meg rög­tön az út ele­jén a ke­rék­pá­rost: a vi­lá­go­si ma­gas­part­ról cso­dás pa­no­rá­ma nyí­lik a ma­gyar ten­ger­re.

Ke­ne­se és Fűz­fő után ér­ke­zem meg Al­má­di­ba, az észa­ki part egyik leg­di­na­mi­ku­sab­ban fej­lő­dő te­le­pü­lé­sé­re. Sát­rat ve­rek az egyik kem­ping­ben, és im­már cso­ma­gok nél­kül vá­gok ne­ki a te­le­pü­lés fel­fe­de­zé­sé­nek. A vá­ros­köz­pont kö­ze­lé­ben meg­ta­lá­lom a lu­the­rá­nus gyü­le­ke­zet ki­csiny haj­lé­kát is. És ugyan a dél­előt­ti is­ten­tisz­te­let után a dél­utá­ni is­ten­tisz­te­let­re nem me­gyek be, öröm­mel hal­lom, hogy meg­győ­ző­en hal­lat­szik ki az ut­cá­ra az Éb­redj, bi­zony­ság­té­vő lé­lek cí­mű éne­künk, pe­dig nem le­het­nek bent töb­ben egy-két tu­cat­nyi­nál.

Al­má­di­ból ko­ra es­te Veszp­rém fe­lé ve­szem az irányt. A me­gye­szék­hely­re ki­épí­tett ke­rék­pár­út ve­zet, ezt azon­ban – meg­fe­le­lő tá­jé­koz­ta­tás hi­á­nyá­ban – csak Szent­ki­rály­sza­bad­já­nál ta­lá­lom meg, ad­dig a fő­úton ke­re­ke­zem. A le­gen­da sze­rint a köz­ség mai ka­to­li­kus temp­lo­má­nak he­lyén néz­te vé­gig ál­lam­ala­pí­tó ki­rá­lyunk a po­gány Kop­pány ve­zér fel­né­gye­lé­sét. A hu­sza­dik szá­zad szo­mo­rú ese­mé­nyei kö­zül em­lí­tést ér­de­mel, hogy Rad­nó­ti Mik­lós Szent­ki­rály­sza­bad­ján ír­ta utol­só köl­te­mé­nyét.

Veszp­rém két­ség­te­le­nül ha­zánk egyik leg­szebb te­le­pü­lé­se. Az óvá­ros meg­annyi meg­le­pe­tést tar­to­gat lá­to­ga­tó­i­nak. Mi­vel a kró­ni­kás az es­ti órák­ban ér­te el a vá­rost, ez­út­tal csak egy rö­vid bel­vá­ro­si sé­tát és egy sü­te­ményt en­ge­dé­lyez ma­gá­nak, de szív­ből ajánl­ja min­den­ki­nek Veszp­rém fel­fe­de­zé­sét.

Al­má­di­ba már a ke­rék­pár­úton té­rek vissza. A völ­gyek­ben hú­zó­dó sza­kasz fel­eme­lő lát­ványt nyújt. A Ba­la­ton-par­ti vá­ros ha­tá­rá­ban érin­tem a hő­si te­me­tőt, ahol még min­dig fe­ke­te osz­lop hir­de­ti a fel­sza­ba­dí­tó szov­jet hő­sök „örök di­cső­sé­gét” orosz és ma­gyar nyel­ven is.

Kápolna a hegyoldalban –

az északi part

Az al­má­di ki­kö­tő­ben el­fo­gyasz­tott zacs­kós ka­kaó és zsem­le után foly­ta­tom utam nyu­gat fe­lé. A mai cél: a Ba­la­ton fő­vá­ro­sa, Keszt­hely. Ad­dig azon­ban a Ba­la­ton-fel­vi­dék dom­bor­zati vi­szo­nya­ival kell meg­küz­de­nem. Al­só­örs ha­tá­rá­ban is­me­rős­ként üd­vöz­löm a ke­rék­pár­út men­tén egy óri­á­si hor­dó­ból ki­ala­kí­tott bo­ro­zó tu­laj­do­no­sát. A hölgy öröm­mel szá­mol be, hogy új szol­gál­ta­tást kí­nál a ká­vé és szó­da­víz mel­lé: idén már au­to­ma­ta ke­rék­pár­pum­pá­ját is hasz­nál­hat­ják a bi­cik­lis­ták.

Nem­csak méretével, ha­nem ren­de­zett­sé­gé­vel is ki­tű­nik az észa­ki part te­le­pü­lé­sei kö­zül Fü­red. A re­form­kor és a du­a­liz­mus idő­sza­ká­ban mű­vé­szek ál­tal is ked­velt te­le­pü­lés óri­á­si fá­i­val, ré­gi épü­le­te­i­vel is vonz­za a ven­dé­ge­ket. Ez­út­tal csak érin­tem Ti­hanyt, a fél­szi­get­re nem is te­ke­rek be. Ba­la­ton­ud­va­ri­ban a brin­ga­kör­út épp a szív ala­kú sír­kö­ve­i­ről hí­res te­me­tő mel­lett ha­lad el. A kö­ve­ket a 19. szá­zad ele­jén he­lyi és kör­nyék­be­li mes­ter­em­be­rek ké­szí­tet­ték. Ha­son­lók­kal a Ba­la­ton-fel­vi­dé­ken több he­lyen is ta­lál­koz­ha­tunk, de csak itt ta­lál­ha­tó ennyi (össze­sen hat­van­há­rom da­rab).

A Ba­la­to­na­ka­li köz­pont­já­ban ta­lál­ha­tó domb két temp­lo­má­val há­rom fe­le­ke­zet lel­ki ott­ho­na, mi­vel a re­for­má­tus hí­vek is a lu­the­rá­nus temp­lo­mot hasz­nál­ják. Az evan­gé­li­ku­sok ba­rokk és klasszi­cis­ta ele­me­ket egy­aránt hor­do­zó kis haj­lé­kát 1890-ben épí­tet­ték. Ma már mű­em­lé­ki vé­de­lem alatt áll.

Zán­ka ha­tá­rá­ban a mai kö­zép­ko­rú­ak ál­tal jól is­mert egy­ko­ri út­tö­rő­tá­bor mel­lett ha­lad a ke­rék­pár­út, majd az el­ága­zás­nál a part fe­lé ve­szem az irányt, és el­érem Ba­la­ton­sze­pez­det. A fő­út­tól me­re­dek domb­ol­da­lon ve­zet út a fa­lu köz­pont­já­ba, ahol szin­tén két temp­lom – az evan­gé­li­kus mel­lett ez­út­tal a re­for­má­tus – ta­lál­ha­tó egy­más­sal szem­ben. Itt lát­ha­tó Gu­lyás La­jos (1918–1957) em­lék­mű­ve is. A re­for­má­tus lel­kész az 1956-os mo­son­ma­gyar­óvá­ri sor­tűz ide­jén pró­bál­ta nyug­tat­ni a tö­me­get. 1957-ben a meg­tor­ló ha­ta­lom em­be­rei le­tar­tóz­tat­ták, el­hur­col­ták le­vé­li pa­ró­ki­á­já­ról, majd a győ­ri kon­cep­ci­ós per­ben há­rom tár­sá­val együtt ha­lál­ra ítél­ték és fel­akasz­tot­ták. Az evan­gé­li­kus temp­lom­ban csak rit­kán tar­ta­nak is­ten­tisz­te­le­tet.

Sze­pez­det el­hagy­va ta­lál­ko­zom a ba­la­to­ni ke­rék­pár­út leg­rosszabb mi­nő­sé­gű sza­ka­szá­val. Az idős fák gyö­ke­rei alul­ról meg­bon­tot­ták az asz­fal­tot, ezért ká­tyús lett a bur­ko­lat. Ha az or­szág erő­sí­te­ni sze­ret­né a ke­rék­pá­ros tu­riz­must, meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gű utak­kal kel­le­ne vár­ni a ke­re­ke­se­ket…

Ha már evan­gé­li­kus­ként Rév­fü­lö­pön já­rok, leg­alább kí­vül­ről kör­be­já­rom egy­há­zunk egyik büsz­ke­sé­gét, az Or­dass La­jos­ról el­ne­ve­zett kon­fe­ren­cia-köz­pon­tot és a szom­széd­sá­gá­ban ta­lál­ha­tó evan­gé­li­kus temp­lo­mot. Az 1967-ben épült is­ten­há­za ter­més­kő fel­hasz­ná­lá­sá­val emelt tor­nya il­lesz­ke­dik a ba­la­to­ni táj­ba és a te­le­pü­lés egye­dül­ál­ló han­gu­la­tá­ba.

Ba­da­csony­to­maj egyik ne­ve­ze­tes­sé­ge a ró­mai ka­to­li­kus ba­zalt­temp­lom. 1931–32-ben emel­ték neo­ro­mán stí­lus­ban. Ek­kor hasz­nál­ták el­ső­ként a vul­ká­ni kő­ze­tet temp­lom épí­té­sé­hez. Em­lí­tést ér­de­mel a temp­lom 1981-ben olaj-kol­lázs tech­ni­ká­val ké­szült ol­tár­ké­pe, Ud­var­di Er­zsé­bet mű­ve. Az arany- és ezüst­fó­lia ün­ne­pé­lyes­sé­gé­vel áll szem­ben az áru­lás­ra ké­szü­lő Jú­dás sö­tét alak­ja. A szen­tély bal­ ol­da­lán Jé­zus Ge­cse­má­né-ker­ti imá­ját örö­kí­tet­te meg a mű­vész. A kép ér­de­kes­sé­ge, hogy az egyik ka­to­na ke­zé­ben pisz­toly van, utal­va ar­ra, hogy fes­té­se ide­jén tör­tént a II. Já­nos Pál pá­pa el­le­ni me­rény­let. Jobb ol­da­lon a fel­tá­ma­dás je­le­ne­tét lát­hat­juk.

A Ba­da­csony he­gyen ke­re­kez­ve érin­tem a Szent Do­nát-ká­pol­nát. A 19. szá­zad­ban épí­ttet­te Lac­ko­vics An­tal pes­ti ke­res­ke­dő. Do­ná­tot a Raj­na-vi­dé­ki és lu­xem­bur­gi ka­to­li­ku­sok a fel­hő­sza­ka­dás és jég­eső el­len hív­ták se­gít­sé­gül, ezért esett ép­pen őrá az épít­te­tő vá­lasz­tá­sa Ba­da­csony­ban, ahol a sző­lő­he­gyen a jég okoz leg­gyak­rab­ban kárt a ter­més­ben.

A ki­sebb-na­gyobb bo­ro­zók mel­let­ti ke­rék­pár­úton nagy a kí­sér­tés, hogy a ke­rék­pá­ros is meg­kós­tol­ja a sző­lő­hegy aján­dé­kát. Nem fe­led­kez­het meg azon­ban a kró­ni­kás sem ar­ról a sza­bály­ról, hogy bi­cik­li­re sem le­het ül­ni al­ko­ho­los ál­la­pot­ban. Job­ban tesszük ezért, ha a ba­da­csony­to­ma­ji kem­ping­ben hagy­juk ke­rék­pá­run­kat, és úgy ve­szünk ma­gunk­hoz egy kis bort és zsí­ros ke­nye­ret va­la­me­lyik pin­cé­nél, vagy üveg­be zár­va visszük ma­gunk­kal a ne­dűt.

Én ez­út­tal azon­ban to­vább­te­ke­rek. A sző­lő­ül­tet­vé­nyek kö­zött ta­lá­lom a Szent An­na-ká­pol­nát, ame­lyet ked­ve­mért ki­nyit a kö­ze­li in­gat­lan tu­laj­do­no­sa. Alap­kö­vét 1789-ben rak­ták le. Krip­tá­já­ban nyug­szik a Kis­fa­lu­dy csa­lád több tag­ja.

A sző­lő­he­gyen még egy egy­há­zi épü­let­tel ta­lál­ko­zom: Ba­da­csony­tör­de­mic ki­csiny ká­pol­ná­já­val. Em­lí­tést ér­de­mel, hogy a temp­lom aj­ta­já­ban nem­csak a he­lyi, ha­nem – gon­dol­va a tu­ris­ták­ra – az összes Ba­la­ton-par­ti ka­to­li­kus temp­lom mi­se­idő­pont­ját ki­ír­ták. Kö­ve­ten­dő pél­da len­ne evan­gé­li­kus egy­há­zunk­ban is.

Ez­út­tal Szig­li­get­nél – idő hi­á­nyá­ban – csak fel­te­kin­tek a vár­hegy­re, amely ta­valy re­mek pa­no­rá­má­val aján­dé­ko­zott meg. A vár bi­cik­li­vel nem kö­ze­lít­he­tő meg, a ke­rék­párt ezért cél­sze­rű a fa­lu­ban hagy­ni, akár meg­be­szél­ve az egyik ven­dég­lá­tó­ipa­ri egy­ség tu­laj­do­no­sá­val, hogy a fo­gyasz­tá­sért cse­ré­be fi­gyel­jen jár­mű­vünk­re.

Sok evan­gé­li­kus­nak szép em­lé­kei fű­ző­dnek Gye­nes­di­ás­hoz. A má­ra Keszt­hellyel tel­je­sen össze­nőtt köz­ség több ut­cá­ja kis­vá­ro­sias han­gu­la­tot áraszt. En­nek el­le­né­re rög­tön meg­ta­lá­lom a más­fél év­ti­ze­de nem lá­tott, Ka­per­na­um ne­vet vi­se­lő sze­re­tet­ott­hont.

Keszt­hely ta­gad­ha­tat­la­nul min­dent meg­tesz, hogy rászol­gál­jon a Bala­ton fővárosa ti­tu­lus­ra. A bel­vá­ros­tól ke­let­re ta­lál­ha­tó víz­par­ti kem­ping ár­nyas fá­i­val a Ba­la­ton egyik leg­nyu­god­tabb sá­tor­he­lye. Nem cso­da hát, ha ez­út­tal is ná­luk tá­bo­ro­zom két éj­sza­kát.

A ma­gyar Be­tes­da temp­lo­mai

Cso­ma­gok nél­kül más­nap Hé­víz­re lá­to­ga­tok. Keszt­hely­től vé­gig ke­rék­pár­úton te­szem meg a mind­össze hét ki­lo­mé­te­res tá­vol­sá­got. A me­leg vi­zű gyógy­ta­vá­ról is­mert vá­ros Ma­gyar­or­szág egyik leg­di­na­mi­ku­sab­ban fej­lő­dő te­le­pü­lé­se. A sza­na­tó­ri­um és für­dő kö­zöt­ti li­get a cseh re­gé­nyek­ből is is­mert für­dő­vá­ro­si han­gu­la­tot áraszt­ja. A bel­vá­ros je­len­leg is fel­újí­tás alatt áll. Fel­ke­re­sem az Egr­egy vá­ros­rész ha­tá­rá­ban ál­ló he­gyen épült, 13. szá­za­di Szent Mag­dol­na-temp­lo­mot. 1965-ben újí­tot­ták fel, és lát­ták el kor­hű be­ren­de­zés­sel. Azon­ban nem tu­dok be­men­ni az épü­let­be, mert a temp­lom­hoz ve­ze­tő te­me­tő­ben épp bú­csúz­ta­tás­ra ké­szül­nek.

Ér­de­kes szín­folt Hé­víz-Eg­regyen az úgy­ne­ve­zett Fra­di-temp­lom. 1905-ben egy el­öre­ge­dett ha­rang­láb he­lyé­re épí­tet­ték két­szin­tű tor­nyát, ame­lyet ké­sőbb még egy szint­tel meg­tol­dot­tak. 1995-ben a tor­nyot temp­lom­ha­jó­val egé­szí­tet­ték ki. Nem­ csak zöld-fe­hér szí­ne mi­att le­het ked­ves ez a haj­lék a Fe­renc­vá­ros szur­ko­ló­i­nak. A temp­lom­tér­ben üve­ges vit­rin­ben ta­lál­koz­ha­tunk az FTC szá­mos re­lik­vi­á­já­val, így Szűz Má­ria ké­pe alatt ta­lá­lunk Fra­di-sá­lat és zöld-fe­hér gyer­tyát is.

Mi­vel a szo­ci­a­liz­mus ide­jén a tó­für­dő he­lyén le­rom­bolt temp­lom he­lyett nem en­ged­ték a ka­to­li­ku­sok szá­má­ra má­sik bel­vá­ro­si haj­lék épí­té­sét, csak a rend­szer­vál­tás után épít­het­tek egy nagy be­fo­ga­dó­ké­pes­sé­gű, a vá­ros­hoz mél­tó is­ten­há­zát. A Szent­lé­lek-temp­lom alap­kö­vét 1996 pün­kösd­jén he­lyez­ték el, fel­szen­te­lé­sé­re 1999-ben ke­rült sor. A temp­lom hét kü­lön­bö­ző mé­re­tű tor­nya a Szent­lé­lek hét aján­dé­kát szim­bo­li­zál­ja, csak­úgy, mint a fő­be­já­rat előtt mo­za­ik­ból ki­ra­kott ga­lamb ké­pe. Szin­tén ga­lam­bot for­máz a fő­ol­tár. Bel­ső te­ré­ben a fa do­mi­nál, egy­sze­rű­sé­ge el­le­né­re is le­nyű­gö­ző; va­ló­ban azt ér­zi az em­ber, hogy a Szent­lé­lek se­gít­sé­gé­vel itt tény­leg Is­ten kö­ze­lé­ben le­het.

A hé­ví­zi szál­lo­da­sor­ról nyí­lik a pro­tes­táns fe­le­ke­ze­tek kö­zös temp­lo­ma. Az evan­gé­li­ku­sok már a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött ter­vez­ték temp­lom épí­té­sét, azon­ban a meg­va­ló­sí­tás­ra több mint fél év­szá­za­dot kel­lett vár­ni. 1995 és 98 kö­zött épült, im­már a re­for­má­tu­sok­kal kö­zö­sen. Az ol­tár­ké­pet Pol­gár Ró­zsa Kos­suth-dí­jas tex­til­mű­vész ké­szí­tet­te, meg­te­kin­té­sé­re azon­ban a zárt aj­tók mi­att a kró­ni­kás­nak nem volt le­he­tő­sé­ge.

Hé­ví­zen jár­va sen­ki ne hagy­ja ki a gyógy­ta­vat. Nem­ csak azért kü­lön­le­ges, mert az év min­den idő­sza­ká­ban me­leg víz­ben lu­bic­kol­ha­tunk, amely rá­adá­sul jó­té­kony ha­tás­sal van szá­mos egész­ség­ügyi prob­lé­má­ra, ha­nem azért is, mert pom­pás ta­vi­ró­zsák kö­zött tem­póz­ha­tunk. A für­dő inf­ra­struk­tú­rá­ja eu­ró­pai szín­vo­na­lú. Mind­ezért per­sze bor­sos be­lé­pőt szed­nek.

Keszt­hely­től Sió­fo­kig

A keszt­he­lyi kor­zó ká­vé­há­zai mel­lett ju­tok el a vá­ros jel­ké­pé­hez, a Fes­te­tics-kas­tély­hoz. Az épü­let­be ez­út­tal nem me­gyek be, de a kas­tély­kert­ben te­szek egy sé­tát. „Ki­csi a vi­lág” – ál­la­pít­juk meg mind­ket­ten, ami­kor egy evan­gé­li­kus lel­kész is­me­rő­söm­mel akad össze a te­kin­te­tünk a ko­ros fák ár­nyé­ká­ban. Épp gyü­le­ke­ze­te if­jú tag­ja­i­val ki­rán­dul a Ba­la­ton fő­vá­ro­sá­ban.

Nem messze a Fes­te­tics csa­lád bir­to­ká­tól, a sé­tá­ló­ut­ca kez­de­tén ta­lá­lom a keszt­he­lyi rá­dió- és te­le­ví­zió­mú­ze­u­mot. A két­szin­tes ki­ál­lí­tó­tér ma­gán­gyűj­te­mény ré­sze­ként mu­tat be több tu­cat ké­szü­lé­ket a ma­gyar­or­szá­gi hír­köz­lés kez­de­té­től az 1970-es évek vé­gé­ig. Itt tu­dom meg, hogy a leg­na­gyobb ma­gyar te­le­ví­zió­üzem ere­de­ti­leg lő­szer­gyár volt. A há­zi­gaz­da iga­zi ku­ri­ó­zu­mo­kat is be­mu­tat: meg­is­mer­ke­dem a bár­szek­rény­be épí­tett hi­fi-be­ren­de­zés­sel, és meg­cso­dál­ha­tom az el­ső ma­gyar táv­irá­nyí­tós té­vét, amely­nek kap­cso­ló­ja ugyan még több ki­lót nyo­mott, rá­adá­sul ve­ze­ték kö­töt­te össze a ké­szü­lék­kel, de már le­he­tő­vé tet­te, hogy tu­laj­do­no­sa az ágyá­ban fek­ve fojt­sa a szót pél­dá­ul Kud­lik Jú­li­á­ba.

A keszt­he­lyi­ek evan­gé­li­kus temp­lo­ma a bel­vá­ros köz­vet­len szom­széd­sá­gá­ban vár­ja a hí­ve­ket. Hom­lok­za­ta a Ba­la­ton fő­vá­ro­sá­nak meg­ha­tá­ro­zó látványeleme.

Kö­vet­ke­ző nap el­ha­gyom a vá­rost, és dél­nek tart­va, Fe­nék­pusz­ta fe­lé ve­szem az irányt. Az óko­ri ró­mai ala­po­kon lét­re­jött te­le­pü­lés egy­ko­ri fé­nye meg­ko­pott. A part­tól mind­össze né­hány száz mé­ter­re lé­vő li­get gyö­nyö­rű fái mö­gött meg­hú­zó­dó egy­ko­ri fő­úri épü­le­tek év­ti­ze­dek óta ki­hasz­ná­lat­la­nok. Szo­mo­rú, hogy a fes­tői kör­nye­zet­ben nem ta­lál­nak funk­ci­ót a klasszi­cis­ta stí­lu­sú kú­ri­ák­nak.

A bi­cik­li­úton táb­la hir­de­ti: a négy­száz éves kocs­mát nem sza­bad ki­hagy­ni. Vissza­té­rő ven­dég­ként már nem meg­le­pe­tés szá­mom­ra, hogy az út­szé­li sön­tés­nek sem­mi kö­ze az év­szá­za­dok­kal ez­előt­ti csár­dá­hoz, még­is jól­esik a szó­da­víz és a ká­vé, me­lyet ki­fe­je­zet­ten ba­rá­ti áron mér­nek a párt­ál­la­mi ÁFÉSZ-kocs­mák han­gu­la­tát idéző po­ha­rak­ba.

Ba­la­ton­feny­ves – ne­vé­hez hű­en – a mai na­pig hí­res a par­ti mel­lé­ku­tat öve­ző fe­nyő­fa­sor­ról, amely utá­noz­ha­tat­lan il­lat­tal fo­gad­ja a lá­to­ga­tó­kat.

Ha időnk en­ge­di, Fo­nyó­don ér­de­mes – a ke­rék­párt hát­ra­hagy­va – fel­sé­tál­ni a hegy­re. Nem­csak a ta­vat lát­hat­juk újabb szem­szög­ből, ha­nem a szem­köz­ti Ba­da­csonyt is meg­cso­dál­hat­juk.

Ba­la­ton­bog­lár két új temp­lo­má­val is vonz­za a lá­to­ga­tó­kat. A gömb­ki­lá­tó­hoz ve­ze­tő úton elő­ször a ró­mai ka­to­li­ku­sok né­hány éve fel­szen­telt haj­lé­kát ta­lál­juk, majd az evan­gé­li­kus temp­lom ke­rül utunk­ba. A temp­lom­nak nem csak a meg­je­le­né­se ba­rát­sá­gos; a gyü­le­ke­ze­ti hir­de­tő­táb­lán meg­ta­lá­lom a kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek is­ten­tisz­te­le­ti idő­pont­ja­it is, kü­lön ki­emel­ve, hogy mely temp­lo­mok kö­ze­lít­he­tők meg ke­re­kes­ szék­kel, és me­lyek­ben ta­lál­ha­tó ba­ba­szo­ba. A bog­lá­ri­ak rá­adá­sul a va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­le­tek után a né­met min­tá­ra in­dult Kirchenc­afé (egy­há­zi ká­vé­zó) be­ve­ze­té­sé­vel is épí­tik a kö­zös­sé­get.

Nem a vá­ros büsz­ke­sé­ge azon­ban a köz­pont­tól ke­let fe­lé ve­ze­tő ke­rék­pár­út­ja. Ad­dig hi­á­ba tilt­ják a pár­hu­za­mos mel­lék­úton a ke­rék­pá­ro­zást, amíg a két­ke­re­kű­ek szá­má­ra ki­je­lölt sza­kasz csak te­rep­já­ró­val kö­ze­lít­he­tő meg a ko­ros fák gyö­ke­rei mi­att…

Ugyan nem úti cé­lom egy­há­zunk ba­la­ton­szár­szói kon­fe­ren­cia-köz­pont­ja, de előt­te el­ha­lad­va szí­ve­sen em­lé­ke­zem vissza min­den itt töl­tött nap­ra. Az in­téz­mény nem­csak ven­dég­sze­re­te­té­ről, ha­nem kony­há­já­ról is hí­res, nem cso­da hát, ha a nyá­ri he­tek­re már ja­nu­ár­ban is alig le­het szo­bát fog­lal­ni.

Ba­la­ton­föld­vár úgy fej­lő­dik év­ről év­re, hogy köz­ben si­ke­rül meg­őriz­ni csa­lá­di­as han­gu­la­tát. A föld­vá­ri ki­kö­tő és az ár­nyas par­ti sé­tány a Ba­la­ton ta­lán leg­szebb part­sza­ka­sza. Emel­lett a he­lyi­ek fo­lya­ma­to­san prog­ra­mok­kal is csá­bít­ják a csa­lá­do­kat. Ki­rán­du­lá­som ide­jén épp a tér­ze­né­szek fesz­ti­vál­ját tart­ják, amely­nek zá­róes­té­jén a Hot Jazz Band mu­zsi­kál, óri­á­si si­ker­rel.

A za­már­di rév­nél egy gyors pil­lan­tás az észa­ki part­ra: a szem­köz­ti Ti­hany tor­nya­i­ra, majd Za­már­din ke­resz­tül érem el tú­rám vég­pont­ját, a sió­fo­ki Jó­kai sé­tányt.

Ha­za­fe­lé – él­mé­nyek ha­tá­sa alatt

Sió­fok­tól Bu­da­pes­tig egy gyors­vo­nat ke­rék­pá­ros ko­csi­jában uta­zom. Ez­út­tal sok­kal sze­ré­nyebb kö­rül­mé­nyek kö­zött ju­tok el a fő­vá­ros­ba. A bi­cik­lis va­gon­ban nin­cse­nek ülé­sek. A fa­pad­lós, rá­csos ab­la­kok­kal el­lá­tott ko­csi ál­lat­szál­lí­tó sze­rel­vé­nyek­re em­lé­kez­tet.

Mi­vel nem szí­ve­sen ha­gyom ott a tel­jes me­net­fel­sze­re­lés­sel meg­ra­kott ke­rék­párt, a pad­lón fog­la­lok he­lyet. Így tesz az a fél tu­cat egye­te­mis­ta is, akik gi­tár­ral és ütő­hang­sze­rek­kel fel­sze­rel­kez­ve utaz­nak Ke­len­föl­dig. Úti­tár­sam még két hu­szon­éves fran­cia srác és egy – fel­te­he­tő­en szláv nyel­vet be­szé­lő – lány, aki há­ti­zsák­kal ér­ke­zik meg­néz­ni a ma­gyar fő­vá­rost. A vo­nat­út min­den per­ce él­mény: a vi­dám di­ák­tár­sa­ság ha­mar a hú­rok kö­zé csap, Bu­da­fo­kig be sem fe­je­zik az ének­lést.

A Ke­le­ti pá­lya­ud­va­ron a csat­la­ko­zást vár­va eszem­be jut, hogy cél­sze­rű len­ne össze­gyűj­te­ni a Ba­la­ton ré­gi­ó­já­nak ke­resz­tény lát­ni­va­ló­it. Több fe­le­ke­zet­tel össze­fog­va akár kü­lön in­ter­ne­tes ol­da­lon vagy könyv­be szer­keszt­ve le­het­ne fel­hív­ni a tu­ris­ták fi­gyel­mét Ti­hany mű­kin­cse­i­re, Ba­da­csony ká­pol­ná­i­ra vagy ép­pen a dé­li part új temp­lo­ma­i­ra. Ezt egé­szít­het­né ki az egy­há­zi üdü­lők, va­la­mint a va­la­mely ke­resz­tény fe­le­ke­zet­hez kö­tő­dő vál­lal­ko­zá­sok ál­tal mű­köd­te­tett szál­lás­he­lyek, ét­ter­mek és bo­ros­pin­cék lis­tá­ja. A gyűj­te­mény tar­tal­maz­hat­ná a nyá­ri hó­na­pok is­ten­tisz­te­le­ti idő­pont­ja­it is, nem­csak tes­ti, ha­nem lel­ki fel­üdü­lést és út­ra­va­lót is kí­nál­va a Ba­la­ton sze­rel­me­se­i­nek. Ha most el­kez­de­né va­la­ki a mun­kát, jö­vő nyá­ron ta­lán már sok üdü­lő csa­lád meg­ta­lál­ná he­lyét a tó­par­ti temp­lo­mok­ban…

Fá­rad­tan, de pá­rat­lan él­mé­nyekkel gaz­da­godva ér­ke­zem ha­za, ami­kor rá­döb­be­nek: tel­je­sen fe­les­le­ge­sen ci­pel­tem egy köny­vet a tás­kám al­já­ban, egy per­cet sem unat­koz­tam, így elő sem ve­ttem a kö­te­tet.

Ott­hon mo­só­gép­be ke­rül a szennyes ru­ha, zu­hany alá a ke­rék­pá­ros, és a köny­ves­polc­ra a tú­ra­tér­kép. Ez utób­bi re­mény­ség sze­rint azon­ban leg­fel­jebb csak egy év­re, ami­kor – ha Is­ten is en­ge­di – új­ra cél­ba ve­szem a ma­gyar ten­gert.