Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 33
- Biciklivel a Balaton körül – keresztény látnivalók nyomában
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Biciklivel a Balaton körül – keresztény látnivalók nyomában
Mindössze kétszázharminc kilométert kell tekernie annak, aki kerékpárral szeretné felfedezni a magyar tengert. A krónikás ezúttal fényképezőgépet és jegyzetfüzetet is csempészett biciklistáskájába, hogy a Balaton eddig talán kevésbé ismert kincseire irányítsa a figyelmet. Bízunk benne, hogy az útinapló nemcsak üdítő olvasmány lesz – egy badacsonyi borból készített fröccs mellé – a nyár utolsó heteire, hanem arra ösztönzi az olvasókat, hogy egy kora őszi hétvégén felüljenek a drótszamárra, és akár csak egy-két napot kerekezzenek legnagyobb tavunk partján.
A Balatonnak több arca van. Ott van a családi: úszógumival felszerelkezett, fürtös gyerekekkel, akik izgalommal rángatják anyát a parti sétányon a strand irányába. A másik az arisztokratikus: amikor a régi balatonfenyvesi villa udvaráról rád mosolyog egy nyolcvan év körüli szempár egy szalmakalap alól. Máskor pocakos bácsik nosztalgiáznak egy korsó sör mellett a régi idők focijáról, miközben várják a friss hekket a parti sütödében. Néhány méterrel odébb pedig hangos, bulizós arcát mutatja a vidék, tizenéves bikinis lányok rohannak mezítláb a füvön. És a Balaton egyre inkább a biciklistáké is. Sokan vágnak neki két keréken a tó körüli útnak, hogy felfedezzék a táj millió hangulatát.
Fokról fokra – indulás
A balatoni biciklitúrát érdemes Siófoknál kezdeni. Budapest felől egész nap érkeznek a vonatok, a fővárostól alig két óra utazás után megláthatjuk a tavat. A vonatok többségének van kulturált kerékpárszállító kocsija, bringáinkat ott helyezhetjük el. Speciális vagon hiányában a legelső kocsi elején vagy az utolsó kocsi legvégén szállíthatjuk járművünket. Minden esetben szükséges jegyet váltani a biciklinek is. A személyszállító szerelvények mindegyike megáll Siófokon, ahol a vasútállomástól a part felé csak néhány száz métert kell haladnunk, hogy bekapcsolódjunk a kijelölt körútba. A túrát célszerű kelet (Balatonkenese) irányába indítani. Így hamarabb küzdünk meg az északi part domborzati viszonyaival, Keszthely után viszont kifejezetten pihentető a terep.
Mivel a vasárnap épp Siófokon ér, nem hagyom ki a Makovecz Imre által tervezett, éppen húsz esztendővel ezelőtt felszentelt evangélikus templom meglátogatását. Időpontra megyek, korábban tájékozódtam az illetékes egyházmegye honlapján (http://somogyzala.lutheran.hu/gyulekezet/siofok.html) az istentisztelet időpontja felől. Idejében érkezem – gondolom még ekkor, azonban meglepetten tapasztalom: a vasárnapi alkalom a weblapon talált 11 órával szemben 10-kor kezdődött. (Csak remélni tudom, hogy rajtam kívül nem sokan vannak, akik csak azért maradnak le nyáron a siófoki igehallgatásról, mert nem érvényes istentiszteleti rendet találtak a honlapon…) A bűnvallás után kapcsolódom be a siófoki gyülekezet ünneplésébe, amelynek keretén belül egy kisgyermek részesül a keresztség szentségében.
A lelki útravaló felvételét követően pattanok fel a csomagokkal megrakott biciklimre, és vágok neki a mintegy kétszázharminc kilométeres útnak. Siófokot elhagyva, Somogy és Veszprém megye határán csak azért nem ijedek meg a vasúti töltés megmászásától, mert már ismerem a terepet. A kezdő tókerülők megnyugtatására írom le: hasonló nehézségre csak néhány helyen kell számítani a túra során. A természet ráadásul páratlan tájképpel ajándékozza meg rögtön az út elején a kerékpárost: a világosi magaspartról csodás panoráma nyílik a magyar tengerre.
Kenese és Fűzfő után érkezem meg Almádiba, az északi part egyik legdinamikusabban fejlődő településére. Sátrat verek az egyik kempingben, és immár csomagok nélkül vágok neki a település felfedezésének. A városközpont közelében megtalálom a lutheránus gyülekezet kicsiny hajlékát is. És ugyan a délelőtti istentisztelet után a délutáni istentiszteletre nem megyek be, örömmel hallom, hogy meggyőzően hallatszik ki az utcára az Ébredj, bizonyságtévő lélek című énekünk, pedig nem lehetnek bent többen egy-két tucatnyinál.
Almádiból kora este Veszprém felé veszem az irányt. A megyeszékhelyre kiépített kerékpárút vezet, ezt azonban – megfelelő tájékoztatás hiányában – csak Szentkirályszabadjánál találom meg, addig a főúton kerekezem. A legenda szerint a község mai katolikus templomának helyén nézte végig államalapító királyunk a pogány Koppány vezér felnégyelését. A huszadik század szomorú eseményei közül említést érdemel, hogy Radnóti Miklós Szentkirályszabadján írta utolsó költeményét.
Veszprém kétségtelenül hazánk egyik legszebb települése. Az óváros megannyi meglepetést tartogat látogatóinak. Mivel a krónikás az esti órákban érte el a várost, ezúttal csak egy rövid belvárosi sétát és egy süteményt engedélyez magának, de szívből ajánlja mindenkinek Veszprém felfedezését.
Almádiba már a kerékpárúton térek vissza. A völgyekben húzódó szakasz felemelő látványt nyújt. A Balaton-parti város határában érintem a hősi temetőt, ahol még mindig fekete oszlop hirdeti a felszabadító szovjet hősök „örök dicsőségét” orosz és magyar nyelven is.
Kápolna a hegyoldalban –
az északi part
Az almádi kikötőben elfogyasztott zacskós kakaó és zsemle után folytatom utam nyugat felé. A mai cél: a Balaton fővárosa, Keszthely. Addig azonban a Balaton-felvidék domborzati viszonyaival kell megküzdenem. Alsóörs határában ismerősként üdvözlöm a kerékpárút mentén egy óriási hordóból kialakított borozó tulajdonosát. A hölgy örömmel számol be, hogy új szolgáltatást kínál a kávé és szódavíz mellé: idén már automata kerékpárpumpáját is használhatják a biciklisták.
Nemcsak méretével, hanem rendezettségével is kitűnik az északi part települései közül Füred. A reformkor és a dualizmus időszakában művészek által is kedvelt település óriási fáival, régi épületeivel is vonzza a vendégeket. Ezúttal csak érintem Tihanyt, a félszigetre nem is tekerek be. Balatonudvariban a bringakörút épp a szív alakú sírköveiről híres temető mellett halad el. A köveket a 19. század elején helyi és környékbeli mesteremberek készítették. Hasonlókkal a Balaton-felvidéken több helyen is találkozhatunk, de csak itt található ennyi (összesen hatvanhárom darab).
A Balatonakali központjában található domb két templomával három felekezet lelki otthona, mivel a református hívek is a lutheránus templomot használják. Az evangélikusok barokk és klasszicista elemeket egyaránt hordozó kis hajlékát 1890-ben építették. Ma már műemléki védelem alatt áll.
Zánka határában a mai középkorúak által jól ismert egykori úttörőtábor mellett halad a kerékpárút, majd az elágazásnál a part felé veszem az irányt, és elérem Balatonszepezdet. A főúttól meredek domboldalon vezet út a falu központjába, ahol szintén két templom – az evangélikus mellett ezúttal a református – található egymással szemben. Itt látható Gulyás Lajos (1918–1957) emlékműve is. A református lelkész az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz idején próbálta nyugtatni a tömeget. 1957-ben a megtorló hatalom emberei letartóztatták, elhurcolták levéli parókiájáról, majd a győri koncepciós perben három társával együtt halálra ítélték és felakasztották. Az evangélikus templomban csak ritkán tartanak istentiszteletet.
Szepezdet elhagyva találkozom a balatoni kerékpárút legrosszabb minőségű szakaszával. Az idős fák gyökerei alulról megbontották az aszfaltot, ezért kátyús lett a burkolat. Ha az ország erősíteni szeretné a kerékpáros turizmust, megfelelő minőségű utakkal kellene várni a kerekeseket…
Ha már evangélikusként Révfülöpön járok, legalább kívülről körbejárom egyházunk egyik büszkeségét, az Ordass Lajosról elnevezett konferencia-központot és a szomszédságában található evangélikus templomot. Az 1967-ben épült istenháza terméskő felhasználásával emelt tornya illeszkedik a balatoni tájba és a település egyedülálló hangulatába.
Badacsonytomaj egyik nevezetessége a római katolikus bazalttemplom. 1931–32-ben emelték neoromán stílusban. Ekkor használták elsőként a vulkáni kőzetet templom építéséhez. Említést érdemel a templom 1981-ben olaj-kollázs technikával készült oltárképe, Udvardi Erzsébet műve. Az arany- és ezüstfólia ünnepélyességével áll szemben az árulásra készülő Júdás sötét alakja. A szentély bal oldalán Jézus Gecsemáné-kerti imáját örökítette meg a művész. A kép érdekessége, hogy az egyik katona kezében pisztoly van, utalva arra, hogy festése idején történt a II. János Pál pápa elleni merénylet. Jobb oldalon a feltámadás jelenetét láthatjuk.
A Badacsony hegyen kerekezve érintem a Szent Donát-kápolnát. A 19. században építtette Lackovics Antal pesti kereskedő. Donátot a Rajna-vidéki és luxemburgi katolikusok a felhőszakadás és jégeső ellen hívták segítségül, ezért esett éppen őrá az építtető választása Badacsonyban, ahol a szőlőhegyen a jég okoz leggyakrabban kárt a termésben.
A kisebb-nagyobb borozók melletti kerékpárúton nagy a kísértés, hogy a kerékpáros is megkóstolja a szőlőhegy ajándékát. Nem feledkezhet meg azonban a krónikás sem arról a szabályról, hogy biciklire sem lehet ülni alkoholos állapotban. Jobban tesszük ezért, ha a badacsonytomaji kempingben hagyjuk kerékpárunkat, és úgy veszünk magunkhoz egy kis bort és zsíros kenyeret valamelyik pincénél, vagy üvegbe zárva visszük magunkkal a nedűt.
Én ezúttal azonban továbbtekerek. A szőlőültetvények között találom a Szent Anna-kápolnát, amelyet kedvemért kinyit a közeli ingatlan tulajdonosa. Alapkövét 1789-ben rakták le. Kriptájában nyugszik a Kisfaludy család több tagja.
A szőlőhegyen még egy egyházi épülettel találkozom: Badacsonytördemic kicsiny kápolnájával. Említést érdemel, hogy a templom ajtajában nemcsak a helyi, hanem – gondolva a turistákra – az összes Balaton-parti katolikus templom miseidőpontját kiírták. Követendő példa lenne evangélikus egyházunkban is.
Ezúttal Szigligetnél – idő hiányában – csak feltekintek a várhegyre, amely tavaly remek panorámával ajándékozott meg. A vár biciklivel nem közelíthető meg, a kerékpárt ezért célszerű a faluban hagyni, akár megbeszélve az egyik vendéglátóipari egység tulajdonosával, hogy a fogyasztásért cserébe figyeljen járművünkre.
Sok evangélikusnak szép emlékei fűződnek Gyenesdiáshoz. A mára Keszthellyel teljesen összenőtt község több utcája kisvárosias hangulatot áraszt. Ennek ellenére rögtön megtalálom a másfél évtizede nem látott, Kapernaum nevet viselő szeretetotthont.
Keszthely tagadhatatlanul mindent megtesz, hogy rászolgáljon a Balaton fővárosa titulusra. A belvárostól keletre található vízparti kemping árnyas fáival a Balaton egyik legnyugodtabb sátorhelye. Nem csoda hát, ha ezúttal is náluk táborozom két éjszakát.
A magyar Betesda templomai
Csomagok nélkül másnap Hévízre látogatok. Keszthelytől végig kerékpárúton teszem meg a mindössze hét kilométeres távolságot. A meleg vizű gyógytaváról ismert város Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő települése. A szanatórium és fürdő közötti liget a cseh regényekből is ismert fürdővárosi hangulatot árasztja. A belváros jelenleg is felújítás alatt áll. Felkeresem az Egregy városrész határában álló hegyen épült, 13. századi Szent Magdolna-templomot. 1965-ben újították fel, és látták el korhű berendezéssel. Azonban nem tudok bemenni az épületbe, mert a templomhoz vezető temetőben épp búcsúztatásra készülnek.
Érdekes színfolt Hévíz-Egregyen az úgynevezett Fradi-templom. 1905-ben egy elöregedett harangláb helyére építették kétszintű tornyát, amelyet később még egy szinttel megtoldottak. 1995-ben a tornyot templomhajóval egészítették ki. Nem csak zöld-fehér színe miatt lehet kedves ez a hajlék a Ferencváros szurkolóinak. A templomtérben üveges vitrinben találkozhatunk az FTC számos relikviájával, így Szűz Mária képe alatt találunk Fradi-sálat és zöld-fehér gyertyát is.
Mivel a szocializmus idején a tófürdő helyén lerombolt templom helyett nem engedték a katolikusok számára másik belvárosi hajlék építését, csak a rendszerváltás után építhettek egy nagy befogadóképességű, a városhoz méltó istenházát. A Szentlélek-templom alapkövét 1996 pünkösdjén helyezték el, felszentelésére 1999-ben került sor. A templom hét különböző méretű tornya a Szentlélek hét ajándékát szimbolizálja, csakúgy, mint a főbejárat előtt mozaikból kirakott galamb képe. Szintén galambot formáz a főoltár. Belső terében a fa dominál, egyszerűsége ellenére is lenyűgöző; valóban azt érzi az ember, hogy a Szentlélek segítségével itt tényleg Isten közelében lehet.
A hévízi szállodasorról nyílik a protestáns felekezetek közös temploma. Az evangélikusok már a két világháború között tervezték templom építését, azonban a megvalósításra több mint fél évszázadot kellett várni. 1995 és 98 között épült, immár a reformátusokkal közösen. Az oltárképet Polgár Rózsa Kossuth-díjas textilművész készítette, megtekintésére azonban a zárt ajtók miatt a krónikásnak nem volt lehetősége.
Hévízen járva senki ne hagyja ki a gyógytavat. Nem csak azért különleges, mert az év minden időszakában meleg vízben lubickolhatunk, amely ráadásul jótékony hatással van számos egészségügyi problémára, hanem azért is, mert pompás tavirózsák között tempózhatunk. A fürdő infrastruktúrája európai színvonalú. Mindezért persze borsos belépőt szednek.
Keszthelytől Siófokig
A keszthelyi korzó kávéházai mellett jutok el a város jelképéhez, a Festetics-kastélyhoz. Az épületbe ezúttal nem megyek be, de a kastélykertben teszek egy sétát. „Kicsi a világ” – állapítjuk meg mindketten, amikor egy evangélikus lelkész ismerősömmel akad össze a tekintetünk a koros fák árnyékában. Épp gyülekezete ifjú tagjaival kirándul a Balaton fővárosában.
Nem messze a Festetics család birtokától, a sétálóutca kezdetén találom a keszthelyi rádió- és televíziómúzeumot. A kétszintes kiállítótér magángyűjtemény részeként mutat be több tucat készüléket a magyarországi hírközlés kezdetétől az 1970-es évek végéig. Itt tudom meg, hogy a legnagyobb magyar televízióüzem eredetileg lőszergyár volt. A házigazda igazi kuriózumokat is bemutat: megismerkedem a bárszekrénybe épített hifi-berendezéssel, és megcsodálhatom az első magyar távirányítós tévét, amelynek kapcsolója ugyan még több kilót nyomott, ráadásul vezeték kötötte össze a készülékkel, de már lehetővé tette, hogy tulajdonosa az ágyában fekve fojtsa a szót például Kudlik Júliába.
A keszthelyiek evangélikus temploma a belváros közvetlen szomszédságában várja a híveket. Homlokzata a Balaton fővárosának meghatározó látványeleme.
Következő nap elhagyom a várost, és délnek tartva, Fenékpuszta felé veszem az irányt. Az ókori római alapokon létrejött település egykori fénye megkopott. A parttól mindössze néhány száz méterre lévő liget gyönyörű fái mögött meghúzódó egykori főúri épületek évtizedek óta kihasználatlanok. Szomorú, hogy a festői környezetben nem találnak funkciót a klasszicista stílusú kúriáknak.
A bicikliúton tábla hirdeti: a négyszáz éves kocsmát nem szabad kihagyni. Visszatérő vendégként már nem meglepetés számomra, hogy az útszéli söntésnek semmi köze az évszázadokkal ezelőtti csárdához, mégis jólesik a szódavíz és a kávé, melyet kifejezetten baráti áron mérnek a pártállami ÁFÉSZ-kocsmák hangulatát idéző poharakba.
Balatonfenyves – nevéhez hűen – a mai napig híres a parti mellékutat övező fenyőfasorról, amely utánozhatatlan illattal fogadja a látogatókat.
Ha időnk engedi, Fonyódon érdemes – a kerékpárt hátrahagyva – felsétálni a hegyre. Nemcsak a tavat láthatjuk újabb szemszögből, hanem a szemközti Badacsonyt is megcsodálhatjuk.
Balatonboglár két új templomával is vonzza a látogatókat. A gömbkilátóhoz vezető úton először a római katolikusok néhány éve felszentelt hajlékát találjuk, majd az evangélikus templom kerül utunkba. A templomnak nem csak a megjelenése barátságos; a gyülekezeti hirdetőtáblán megtalálom a környező települések istentiszteleti időpontjait is, külön kiemelve, hogy mely templomok közelíthetők meg kerekes székkel, és melyekben található babaszoba. A bogláriak ráadásul a vasárnapi istentiszteletek után a német mintára indult Kirchencafé (egyházi kávézó) bevezetésével is építik a közösséget.
Nem a város büszkesége azonban a központtól kelet felé vezető kerékpárútja. Addig hiába tiltják a párhuzamos mellékúton a kerékpározást, amíg a kétkerekűek számára kijelölt szakasz csak terepjáróval közelíthető meg a koros fák gyökerei miatt…
Ugyan nem úti célom egyházunk balatonszárszói konferencia-központja, de előtte elhaladva szívesen emlékezem vissza minden itt töltött napra. Az intézmény nemcsak vendégszeretetéről, hanem konyhájáról is híres, nem csoda hát, ha a nyári hetekre már januárban is alig lehet szobát foglalni.
Balatonföldvár úgy fejlődik évről évre, hogy közben sikerül megőrizni családias hangulatát. A földvári kikötő és az árnyas parti sétány a Balaton talán legszebb partszakasza. Emellett a helyiek folyamatosan programokkal is csábítják a családokat. Kirándulásom idején épp a térzenészek fesztiválját tartják, amelynek záróestéjén a Hot Jazz Band muzsikál, óriási sikerrel.
A zamárdi révnél egy gyors pillantás az északi partra: a szemközti Tihany tornyaira, majd Zamárdin keresztül érem el túrám végpontját, a siófoki Jókai sétányt.
Hazafelé – élmények hatása alatt
Siófoktól Budapestig egy gyorsvonat kerékpáros kocsijában utazom. Ezúttal sokkal szerényebb körülmények között jutok el a fővárosba. A biciklis vagonban nincsenek ülések. A fapadlós, rácsos ablakokkal ellátott kocsi állatszállító szerelvényekre emlékeztet.
Mivel nem szívesen hagyom ott a teljes menetfelszereléssel megrakott kerékpárt, a padlón foglalok helyet. Így tesz az a fél tucat egyetemista is, akik gitárral és ütőhangszerekkel felszerelkezve utaznak Kelenföldig. Útitársam még két huszonéves francia srác és egy – feltehetően szláv nyelvet beszélő – lány, aki hátizsákkal érkezik megnézni a magyar fővárost. A vonatút minden perce élmény: a vidám diáktársaság hamar a húrok közé csap, Budafokig be sem fejezik az éneklést.
A Keleti pályaudvaron a csatlakozást várva eszembe jut, hogy célszerű lenne összegyűjteni a Balaton régiójának keresztény látnivalóit. Több felekezettel összefogva akár külön internetes oldalon vagy könyvbe szerkesztve lehetne felhívni a turisták figyelmét Tihany műkincseire, Badacsony kápolnáira vagy éppen a déli part új templomaira. Ezt egészíthetné ki az egyházi üdülők, valamint a valamely keresztény felekezethez kötődő vállalkozások által működtetett szálláshelyek, éttermek és borospincék listája. A gyűjtemény tartalmazhatná a nyári hónapok istentiszteleti időpontjait is, nemcsak testi, hanem lelki felüdülést és útravalót is kínálva a Balaton szerelmeseinek. Ha most elkezdené valaki a munkát, jövő nyáron talán már sok üdülő család megtalálná helyét a tóparti templomokban…
Fáradtan, de páratlan élményekkel gazdagodva érkezem haza, amikor rádöbbenek: teljesen feleslegesen cipeltem egy könyvet a táskám aljában, egy percet sem unatkoztam, így elő sem vettem a kötetet.
Otthon mosógépbe kerül a szennyes ruha, zuhany alá a kerékpáros, és a könyvespolcra a túratérkép. Ez utóbbi reménység szerint azonban legfeljebb csak egy évre, amikor – ha Isten is engedi – újra célba veszem a magyar tengert.
::Nyomtatható változat::
|