Kultúrkörök

Im­már ti­ze­dik al­ka­lom­mal ren­de­zik meg au­gusz­tus utol­só szom­bat­ján Soly­má­ron a gos­pel­fesz­ti­vált, mely­nek fel­lé­pői kö­zött nem­csak a mű­faj ha­zai, ha­nem kül­föl­di kép­vi­se­lői is je­len­tős szám­ban sze­re­pel­nek. A 16 órától 22 óráig tartó fesz­ti­vál sztár­ven­dé­ge a Hol­lan­di­á­ból ér­ke­ző Jo­any and the Mo­re Gos­pel el­ne­ve­zé­sű csa­pat, va­la­mint a négy bia­tor­bá­gyi fi­vér al­kot­ta Boly­ki Bro­thers. A ren­dez­vény ala­pí­tó-szer­ve­ző­jét, Je­ney Er­zsé­be­tet idén a hall­ga­tó­ság­ról kér­dez­tük.

– Kik­ből te­vő­dik össze a hall­ga­tó­ság? Ko­ru­kat, val­lá­sos ér­zü­le­tü­ket, más té­nye­ző­ket fi­gye­lem­be vé­ve mennyi­re ho­mo­gén a kö­zön­ség? Más­ként hall­gat-e gos­pelt egy hí­vő, mint az, aki ki­zá­ró­lag a ze­ne szép­sé­gé­ért, a mű­fa­jért megy el?

– A hall­ga­tó­ság rend­kí­vül sok­fé­le, még­is az az em­ber ér­zé­se, mint­ha már ré­gen is­mer­nék egy­mást, hisz min­den­ki ked­ve­sen be­szél­get az is­me­ret­le­nek­kel is. Iga­zi csa­lá­di dél­után jel­le­ge van a fesz­ti­vál­nak, mely­nek hű­sé­ges lá­to­ga­tói a pok­ró­co­kon he­lyet fog­la­ló nagy­csa­lá­do­sok is.

Ha már a törzs­kö­zön­ség­nél tar­tunk: el­ső­ként em­lí­tem a soly­má­ri nyug­dí­jas­klub egy­ál­ta­lán nem nyug­dí­jas­nak ki­né­ző, na­gyon is ak­tív tag­ja­it, akik az el­ső fesz­ti­vál­tól kezd­ve év­ről év­re egy­re töb­ben fog­lal­nak he­lyet a kö­zön­ség so­ra­i­ban. Min­den év­ben ve­lünk van­nak az együt­te­sek fel­lé­pő­i­nek hoz­zá­tar­to­zói, szin­tén nem kis lét­szám­ban. Soly­már ze­ne­ked­ve­lő pol­gá­ra­i­nak éle­té­ben is nagy­be­tűs ese­mény au­gusz­tus utol­só szom­bat­ja. Szám­ta­lan „is­me­ret­len” a kü­lön­bö­ző hír­adá­sok nyo­mán vagy kí­ván­csi­ság­ból, eset­leg egy kel­le­mes ki­rán­du­lás kí­sé­rő­prog­ram­ja­ként lá­to­gat el hoz­zánk. Még Auszt­rá­li­á­ból, Vi­et­nam­ból és Su­ri­na­mé­ból is ér­kez­tek ven­dé­gek a fesz­ti­vál­ra.

Több­nyi­re val­lá­sos em­be­rek al­kot­ják a kö­zön­sé­get, akik nem hi­val­ko­dó­an, ha­nem vi­sel­ke­dé­sük­kel tesz­nek hi­tük­ről bi­zony­sá­got. Van­nak per­sze vi­lá­gi lá­to­ga­tók is, akik ta­lán a leg­fon­to­sab­bak az új­ra­evan­ge­li­zá­lás le­he­tő­sé­ge szem­pont­já­ból. Ők so­sem men­né­nek be egy temp­lo­mi is­ten­tisz­te­let­re, itt a sport­pá­lyán vi­szont, vi­lá­gi kör­nye­zet­ben a tisz­te­let je­gyé­ben meg­hall­gat­ják a tör­té­nel­mi egy­há­zak lel­ké­sze­i­nek kö­zös imá­ds­ágát, sőt részt is vesz­nek a rö­vid szer­tar­tás­ban. El­ha­nya­gol­ha­tó azok­nak a szá­ma, akik ilyen­kor föl­áll­nak és ki­men­nek. El­len­ben több olyan há­lás le­ve­let is kap­tam, amely­nek írói ar­ról szá­mol­tak be, mi­lyen lel­ki erőt me­rí­tet­tek a ren­dez­vény­ből, és hogy ezek után fog­ják ke­res­ni az utat va­la­me­lyik egy­ház­hoz, hogy ez­zel a lel­ki ener­gi­á­val az év töb­bi nap­ján is fel­töl­te­kez­hes­se­nek.

Min­den­ki egy­for­mán él­ve­zi a ze­nét és ér­ti örök ér­vé­nyű üze­ne­tét. Per­sze nyil­ván ahány részt­ve­vő, annyi­fé­le­kép­pen fo­gal­maz­za meg a ma­ga szá­má­ra a hal­lot­tak alap­ján a sze­mé­lyes mon­da­ni­va­lót.

K. D.