Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Jé­zus mond­ja: „Én va­gyok az iga­zi sző­lő­tő, és az én Atyám a sző­lős­gaz­da. Azt a sző­lő­vesszőt, amely gyü­möl­csöt te­rem, meg­tisz­tít­ja, hogy még több gyü­möl­csöt ... >>

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Min­den lé­lek az enyém. Ez 18,4 (Jn 17,2; Lk 10,25–37; 1Jn 4,7–12; Zsolt 93) „Kész a vi­lág, / Fe­szült, ün­ne­pi vá­rás / Ter­jeng fe­let­te. / Ha­lot­ti csend. Csak né­ha-né­ha / Só­hajt az Is­ten Lel­ke. // ... >>

Élő víz

A pa­nasz­ko­dás
Most egy olyan té­má­ról gon­dol­koz­zunk el, amellyel nap nap után ta­lál­ko­zunk: a pa­nasz­ko­dás­ról. >>

Egye­dül
A fák fél­lá­bon áll­nak, mint a
gó­lyák.
A csend olyan, mint egy moz­du­lat­lan
üveg­go­lyó: csak hoz­zá kell nyúl­ni,
hogy el­gu­rul­jon.
A ré­ten a bog­lyák
el­ej­tett go­mo­lya­gok.
Olyan egye­dül ... >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„A meg­re­pedt nád­szá­lat nem tö­ri össze, a füs­töl­gő mé­csest nem olt­ja el.” (Ézs 42,3) >>

Imád­ság
Min­den­na­pi ke­nye­rün­ket add meg ne­künk ma, Is­te­nünk!
Nem ké­rünk most tő­led mást, csak ezt.
Aján­dé­kozz meg, ké­rünk, na­pon­ta a ke­nyér­rel, amely az éle­tet je­len­ti,
alap­ve­tő táp­lá­lé­kun­kat, ame­lyet so­ha ... >>

Állj mel­lém…
Állj mel­lém, mi­kor leg­ne­he­zebb,
a leg­szi­go­rúbb na­pon – mi­kor ki­fagy­na az el­ve­tett mag,
mert kés vil­log a föl­de­ken,
ha a sze­lek jég­eső­ket hoz­nak,
s ka­lász­nak len­ni gyöt­re­lem,
ha vo­na­tok ... >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Krisz­tus mond­ja: „Ami­kor meg­tet­té­tek eze­ket akár­csak eggyel is a leg­ki­sebb atyám­fi­ai kö­zül, ve­lem tet­té­tek meg.” (Mt 25,40) >>

Egyházunk egy-két hete

Nincs egye­dül az úton
Iga­zi nyá­ri hő­ség tet­te pró­bá­ra mind­azo­kat, akik au­gusz­tus 14-én dél­előtt a szik­rá­zó nap­sü­tés­ben a kon­do­ro­si evan­gé­li­kus temp­lom fe­lé igye­kez­tek. A ha­rang hang­ja vi­szont nem a tes­tet, ha­nem a szí­vet és a lel­ket me­len­get­te, hi­szen ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­re hí­vott. Igye­ke­zett is a szép­szá­mú gyü­le­ke­zet Ri­bársz­ki Ákos lel­kész­ava­tá­sá­ra a temp­lom hű­vö­sé­be. >>

Nyár­es­ti ün­nep
Vi­dám nyár­es­ti kon­cert­re gyü­le­ke­zett össze a né­pes­nek mond­ha­tó kö­zön­ség au­gusz­tus 11-én Za­la­szent­gró­ton, az evan­gé­li­kus temp­lom­ban: a me­ző­be­ré­nyi gyü­le­ke­zet fú­vós­tá­bo­rá­nak tag­jai ad­tak – együtt töl­tött rév­fü­lö­pi he­tük köz­ben – jó­té­kony­sá­gi hang­ver­senyt. A kon­cer­tet a szent­gró­ti lu­the­rá­nu­sok egy­há­zi épü­le­te­ik kör­be­ke­rí­té­sé­nek tá­mo­ga­tá­sá­ra hir­det­ték meg. >>

Ze­nészek táborban
A Me­ző­be­rény I. Ke­rü­le­ti Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ben he­te­dik al­ka­lom­mal szer­vez­ték meg au­gusz­tus 1–8. kö­zött a Ke­let-bé­ké­si Egy­ház­me­gye ze­ne­tá­bo­rát. A mint­egy negy­ven fi­a­tal gi­tár-, or­go­na-, fu­ru­lya- és ének­ta­nu­lá­sát hat­fős szak­mai cso­port ve­zet­te. >>

Me­se­be­li ván­dor­úton Jé­zus­sal
Me­se­be­li ván­dor­út­ra in­dul­tak Jé­zus­sal a részt­ve­vők au­gusz­tus 1-jén Pi­lis­csa­bán, a Nap­ve­tő or­szá­gos evan­gé­li­kus gye­rek­tá­bor­ban Ke­lé­nyi Zsolt ve­ze­té­sé­vel. Ti­zen­hat lel­kes ve­ze­tő és se­gí­tő­ik, va­la­mint hat­van ha­son­ló­an lel­kes gye­rek in­dult el együtt egy kép­ze­let­be­li uta­zás­ra, hogy ar­ról ta­nul­has­sa­nak, ho­gyan le­het Jé­zus­sal jár­ni éle­tük ván­dor­út­ján. >>

Keresztutak

A ke­resz­te­sek ko­rá­ból szár­ma­zó fres­kó Iz­ra­el­ben
Elő­ször lát­hat­ta a nagy­kö­zön­ség jú­li­us utol­só he­té­ben Je­ru­zsá­lem­ben azt a ke­resz­te­sek ko­rá­ból szár­ma­zó, rit­ka fres­kót, ame­lyet a Ge­cse­má­né-kert­ben ta­lál­tak. >>

Vir­tu­á­lis tú­ra a Szent Pé­ter-ba­zi­li­ká­ban
Vir­tu­á­lis tú­rán te­kint­he­tők meg a Va­ti­kán leg­hí­re­sebb épü­le­tei, mi­u­tán a Szent Pé­ter-ba­zi­li­ka bel­ső te­ré­ről ké­szült nagy fel­bon­tá­sú pa­no­rá­ma­fel­vé­te­lek is fel­ke­rül­tek a Szent­szék hon­lap­já­ra. >>

Tíz évig rossz irány­ba imád­koz­tak
Sza­úd-Ará­bi­á­ban egy isz­lám kö­zös­ség tag­jai meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy tíz évig rossz irány­ba imád­koz­tak. >>

Sa­la­mon temp­lo­má­nak má­sát épí­tik meg Săo Pa­u­ló­ban
Az egy­kor Je­ru­zsá­lem­ben ál­ló Sa­la­mon-temp­lom má­sát ter­ve­zik meg­épí­te­ni a bra­zí­li­ai Săo Pa­u­lo ke­le­ti ré­szé­ben. >>

Le­fegy­ver­ző hit
A hit ere­jé­vel fegy­ver­zett le egy rab­lót egy el­adó­nő au­gusz­tus ele­jén az Egye­sült Ál­la­mok­ban. >>

Egy­re több eu­ta­ná­zia­eset Hol­lan­di­á­ban
Hol­land or­vo­sok 2009-ben 2636 eset­ben mű­köd­tek köz­re gyó­gyít­ha­tat­lan be­te­gek „ha­lál­ba se­gí­té­sé­ben” vagy „le­ga­li­zált ön­gyil­kos­sá­gá­ban”. Ez a szám az elő­ző évek­hez ké­pest ti­zen­há­rom szá­za­lé­kos nö­ve­ke­dést mu­tat. Az emel­ke­dő ten­den­cia már 2006 óta meg­fi­gyel­he­tő, ám a szá­mok mind­ed­dig nem ke­rül­tek nyil­vá­nos­ság­ra, sőt nem is mind­egyik ese­tet je­len­tet­ték, bár a tör­vény elő­ír­ja a re­giszt­rá­lást. >>

Ke­resz­tény web­rá­dió
A ta­valy feb­ru­ár­ban Syl­va­in Gi­lar­deau ál­tal el­in­dí­tott Sprea­ding Light web­rá­dió ke­resz­tény fi­a­ta­lok szá­má­ra su­gá­roz ze­nét. A mű­sor fran­cia és an­gol nyel­vű ke­resz­tény elő­adók kí­ná­la­tá­ból me­rít. A da­lok szö­ve­gei az evan­gé­li­um­mal össz­hang­ban lé­vő üze­ne­tet köz­ve­tí­te­nek. A tör­té­net ér­de­kes­sé­ge, hogy a web­rá­di­ót egy mind­össze ti­zen­öt éves fiú hoz­ta lét­re. >>

Új­ra 72 óra komp­ro­misszum nél­kül
Har­mad­szor ren­de­zi meg az Öku­me­ni­kus If­jú­sá­gi Iro­da (ÖKI) ok­tó­ber 15. és 17. kö­zött a 72 óra komp­ro­misszum nél­kül el­ne­ve­zé­sű ak­ci­ó­ját, mely­nek ke­re­té­ben há­rom­na­pos ka­ri­ta­tív mun­ká­val se­gít a rá­szo­ru­ló­kon. Az idei ren­dez­vény fő­véd­nö­ke Só­lyom Lász­ló volt köz­tár­sa­sá­gi el­nök. >>

Vé­get ért a Con­Cor­dia 2010
A kö­zép-eu­ró­pai cser­kész­ta­lál­ko­zók tör­té­ne­te egé­szen 1931-ig nyú­lik vissza – a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú előtt azon­ban csak két­szer ren­dez­ték meg a dzsem­bo­rit. A foly­ta­tás­ra a rend­szer­vál­tás utá­ni éve­kig kel­lett vár­ni, 1997 óta azon­ban rend­sze­re­sen ta­lál­koz­nak a ré­gió cser­ké­szei, 2001-ben pél­dá­ul Cso­bán­kán ver­ték fel sát­ra­i­kat. Az im­már ha­gyo­má­nyo­san két­éven­te meg­ren­de­zett tá­bor­nak idén au­gusz­tus 2. és 11. kö­zött is­mét Ma­gyar­or­szág ad­ha­tott ott­hont. A ju­bi­le­u­mi, ti­ze­dik közép-eu­ró­pai dzsem­bo­ri ta­pasz­ta­la­ta­i­ról a bu­da­pes­ti Szent Ist­ván-ba­zi­li­ka előt­ti tér­re szer­ve­zett zá­ró­ce­re­mó­nia előtt be­szél­get­tünk La­ka­tos Ger­gő fő­szer­ve­ző-tá­bor­pa­rancs­nok­kal. >>

A gye­rek­ko­ri ka­ka­ó­val kez­dő­dött…
A Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség ti­zen­egye­dik, stutt­gar­ti nagy­gyű­lé­sén meg­vá­lasz­tott új el­nö­ké­vel csak­nem har­minc éve is­mer­jük egy­mást. Mind­ket­ten tag­jai vol­tunk a bu­da­pes­ti nagy­gyű­lést meg­elő­ző evan­gé­li­kus vi­lág­ta­lál­ko­zó tíz­fős nem­zet­kö­zi elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­gá­nak. Há­rom éven ke­resz­tül rend­sze­re­sen ta­lál­koz­tunk e szí­nes tár­sas­ág­ban. Az Evan­gé­li­kus Élet 1984. má­jus 13-i szá­má­ban be­mu­tat­tam e bi­zott­ság tag­ja­it. Az ak­kor har­minc­négy éves je­ru­zsá­le­mi lel­kész­ről a kö­vet­ke­ző­ket ír­tam: „Egy­szer fül­ta­nú­ja vol­tam an­nak, hogy va­la­ki vé­rig sér­tet­te az­zal, hogy iz­ra­e­li­nek mond­ta őt. Oda­vág­ta az út­le­ve­lét: ťEz va­ló­ban iz­ra­e­li do­ku­men­tum, de kény­sze­rű­ség­ből, mert meg­szál­lás alatt élünk.Ť Ér­tem fel­há­bo­ro­dá­sát: pa­lesz­tin­ként, e há­nya­tott sor­sú nép fi­a­ként szol­gál a meg­osz­tott Je­ru­zsá­lem­ben evan­gé­li­kus lel­kész­ként. Éj­sza­ká­ba nyú­ló be­szél­ge­té­se­ink szin­te kö­zel-ke­le­ti ta­nul­mány­utat je­len­tet­tek szá­mom­ra.” Nyil­ván egyi­künk sem sejt­het­te, hogy hu­szon­hat év­vel a bu­da­pes­ti vi­lág­gyű­lés után ő a szer­ve­zet el­nö­ke, az őt kér­de­ző ri­por­ter pe­dig al­el­nö­ke lesz. Egy nap­pal meg­vá­lasz­tá­sa után a stutt­gar­ti kong­resszu­si köz­pont egy csen­des sar­ká­ban ül­tünk le be­szél­get­ni. Te­kin­tet­tel a ré­gi ba­rát­ság­ra, ke­reszt­né­ven szó­lí­tot­tuk egy­mást, ezért az in­ter­jú ma­gyar szö­ve­gé­ben in­do­kolt a te­ge­ző for­ma. >>

A Lu­the­rá­nus­Vi­lág­szö­vet­ség nyi­tott a sza­bad­egy­há­zak fe­lé…
Mint is­me­re­tes, a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) jú­li­us 20–27. kö­zött Stutt­gart­ban le­zaj­lott ti­zen­egye­dik vi­lág­gyű­lé­se több je­len­tős ha­tá­ro­za­tot ho­zott. Ezek egyi­ke volt az egy­ház­tör­té­ne­ti fon­tos­sá­gú bo­csá­nat­ké­rés a men­no­ni­ták­tól, il­le­tő­leg ál­ta­lá­ban is az új­ra­ke­resz­te­lők­től és a csak fel­nőtt­ke­reszt­sé­get val­ló, bap­tis­ta jel­le­gű ke­resz­té­nyek­től. Va­ló­ban egy­ház­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gű lé­pés ez, hi­szen a nagy­gyű­lés a vi­lág lu­the­rá­nus­sá­gá­nak ma már het­ven­mil­lió ta­got szám­lá­ló kö­zös­sé­ge ne­vé­ben gya­ko­rolt bűn­bá­na­tot az 1521-től el­kö­ve­tett el­vi és gya­kor­la­ti bű­nö­kért. Így az 1521. esz­ten­dőt kö­ve­tő évek­ben vég­hez­vitt azon ki­vég­zé­sek mi­att is, ame­lyek­nek (ná­lunk so­kan nem is tud­tak er­ről) több száz, egye­sek sze­rint két és fél ezer Krisz­tus-hí­vő esett ál­do­za­tul. Rö­vi­den: ez­zel a lé­pés­sel az LVSZ át­lép­te fél év­ez­re­des ár­nyé­kát, és le­he­tő­vé tet­te az úgy­ne­ve­zett ra­di­ká­lis re­for­má­ció hí­ve­i­vel (ana­bap­tis­ták­kal, bap­tis­ták­kal, „kis­egy­há­zak­kal”, „sza­bad­egy­há­zak­kal” és más ha­son­ló jel­le­gű ke­resz­tény cso­por­tok­kal) foly­ta­tan­dó pár­be­szé­det. >>

Ma­gyar gyö­ke­rek­kel Észt­or­szág­ban
Az Észt Evan­gé­li­kus Egy­ház de­le­gá­tu­sa­ként An­ni­ka La­ats lel­kész­nő igen ak­tí­van vett részt a Lutheránus Világszövetség július 20–27. között Stuttgartban meg­rendezett tizenegyedik nagy­gyű­lé­sén. Ugyan­ak­kor öröm­mel jött el ve­lünk a stutt­gar­ti ma­gyar pro­tes­táns gyü­le­ke­zet­be is, ahol kö­szön­té­sét nem kel­lett tol­má­csol­ni… Er­ről kér­dez­tük. >>

Gyerekparadicsom – református parókián
Nya­ran­ta hat hé­ten át tá­bo­roz­tat gye­re­ke­ket Szer­da­he­lyi­né Zi­má­nyi Má­ria. A bölcs­kei re­for­má­tus lel­kész­nél el­ső­sor­ban hely­be­li gye­re­kek töl­tik ide­jü­ket, de más gyü­le­ke­zet tag­jai is meg­for­dul­nak nála. A pa­ró­kia ud­va­ra olyan, mint egy kis gyer­mek­pa­ra­di­csom: jur­ta, hin­ta, sőt még me­den­ce is van ben­ne. A me­den­ce a fa­lu egyet­len stran­do­lá­si le­he­tő­sé­gét je­len­ti, és már ki is nőt­ték. Ma­ri­ka né­ni sze­ret­ne egy újat, na­gyob­bat épít­tet­ni he­lyet­te; bí­zik ab­ban, hogy kap hoz­zá tá­mo­ga­tást az ön­kor­mány­zat­tól és má­sok­tól. Most ugyan­is egy­szer­re csak tíz gye­rek tud für­de­ni, hol­ott a bölcs­kei re­for­má­tus pa­ró­ki­án ál­ta­lá­ban töb­ben – negy­ve­nen-öt­ve­nen – tar­tóz­kod­nak. >>

Evangélikusok

Az er­dé­lyi köl­tő
Negy­ven éve, de le­het, több is, vá­sár­he­lyi kis evan­gé­li­kus kö­zös­ség in­dult Ko­lozs­vár­ra. Em­lék­szem ma is, ma­gyar szón kí­vül mást nem hal­lot­tam, és el­ha­nya­golt volt Há­zson­gárd te­me­tő­vá­ro­sa. So­ká­ig ke­res­tük az evangé­li­kus köl­tőt, Re­mé­nyik Sán­dort. >>

Ahol „szu­perek” a gondnokok
A nap­pa­li szo­ba fa­lán a Szu­pe­rek csa­lád­fá­ja egé­szen 1799-től, a szek­rény te­te­jén a ko­vá­csok cé­hé­nek kan­csó­ja 1825-ből, míg az asz­ta­lon a du­na­föld­vá­ri evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség száz­éves fenn­ál­lá­sá­nak al­kal­má­ból ki­adott ju­bi­le­u­mi, 1927-es em­lék­lap má­so­la­ta – tár­gyak, ame­lyek­nek a tör­té­ne­té­vel meg­is­mer­ked­het­tem azon a ked­di na­pon, ami­kor ott­ho­ná­ban meg­lá­to­gat­tam a du­na­föld­vá­ri gyü­le­ke­zet egyik osz­lo­pos tag­ját. Szu­per György hat évig volt pres­bi­te­re, majd 1952-től 1986-ig, har­minc­négy esz­ten­dőn át gond­no­ka a kö­zös­ség­nek. >>

Aki út­épí­tő­ből lett Is­ten út­épí­tő­jé­vé
A Du­nán­túl szü­löt­te­ként szol­gá­la­ti he­lyei is az or­szág e ré­szé­hez kö­töt­ték, s no­ha vi­lá­gi pá­lyán in­dult, a hí­vó szó­nak nem tu­dott el­len­áll­ni. Jan­ko­vits Bé­la nyu­gal­ma­zott es­pe­res har­minc­nyolc éven át hir­det­te az evan­gé­li­u­mot, és bár hi­va­ta­lo­san már nyug­díj­ba vo­nult, szá­mos ter­ve van ar­ra, ho­gyan tud­ná to­vább­ra is az evan­gé­li­kus egy­ház ügyét szol­gál­ni. >>

Ta­bi tég­la­jegy­ből va­ló­di fal Bor­sod­ban
Még a leg­idő­seb­bek sem em­lé­kez­nek ar­ra, hogy Ede­lény ut­cá­it be­bo­rí­tot­ta vol­na a med­ré­ből ki­lé­pett Bód­va pa­tak. A ta­va­szi eső­zé­sek so­rán azon­ban húsz ház na­pok alatt össze­dőlt, az­óta pe­dig még több vált lak­ha­tat­lan­ná. Még­sem kö­ve­telt em­ber­éle­tet mindez, még csak sé­rü­lés sem tör­tént. Az anya­gi kár el­len­ben an­nál na­gyobb. >>

Ha nyár, ak­kor Ba­la­ton
So­kan ter­ve­zik pi­he­né­sü­ket a cím­ben sze­rep­lő gon­do­lat je­gyé­ben. Per­sze eh­hez az is kell, hogy meg­kap­ják és ki is ve­gyék az – el­vi­leg min­den­ki­nek já­ró – sza­bad­sá­gu­kat. A ki­kap­cso­ló­dás hely­szí­né­ül hadd ajánl­juk a ba­la­ton­szár­szói Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia- és Misszi­ói Ott­hont, amely nya­ran­ta az üdül­ni vá­gyó­kat vár­ja. Mert „kell egy kis áram­szü­net”… >>

Ack­ner György lel­kész és ter­mé­szet­tu­dós em­lé­ke­ze­te
Az er­dé­lyi szá­szok nyolc­száz esz­ten­dős tör­té­ne­te a 12. szá­zad­ban ma­gyar ki­rá­lyi hí­vó szó­ra tör­té­nő be­te­le­pü­lés­sel kez­dő­dött, majd a 20. szá­zad so­rán a ro­mán kom­mu­nis­ta-na­ci­o­na­lis­ta po­li­ti­ka szo­mo­rú kö­vet­kez­mé­nye­ként fej­pén­zért tör­té­nő ki­áru­sí­tás­sal, egy fej­lett kul­tú­ra tu­da­tos szét­zül­lesz­té­sé­vel vég­ző­dött. >>

e-világ

Va­ti­ká­ni eu­ró a pá­pa arc­má­sá­val
XVI. Be­ne­dek pá­pa arc­ké­pe dí­szí­ti az új va­ti­ká­ni öt­ven­cen­test. Jú­li­us kö­ze­pé­től ezt kap­ják vissza­já­ró­ként a Va­ti­kán te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó üz­le­tek vá­sár­lói. 2002 óta elő­ször funk­ci­o­nál fi­ze­tő­esz­köz­ként a pá­pai ál­lam eu­ró­ja, me­lyet ed­dig ki­zá­ró­lag az ér­me­gyűj­tők­nek szán­tak. >>

Ke­nyér – kovásszal…
Ép­pen a ten­ge­li­ci gye­rek­tá­bor­nak süt piz­zát, ami­kor fel­hí­vom idő­pon­tot egyez­tet­ni. Meg­jegy­zi, hogy idén nem men­tünk hoz­zá a kis csa­pat­tal. Pe­dig korábban többször is meg­lá­to­gattuk, mind a har­minc vagy negy­ven gye­­rek­kel, hogy ve­le süs­se­nek, és tá­tott száj­jal hall­gas­sák, ahogy min­dig lel­ke­sen és lel­ke­sí­tőn be­szél a ke­nyér­ről Kász­pá­ri Ká­roly evan­gé­li­kus pres­bi­ter, a pék. >>

…és ko­vász nél­kül
Ko­vász­ta­lan, az­az ke­lesz­tés nél­kü­li ke­nyér – ezt esszük, ami­kor az úr­va­cso­ra szent­sé­gé­ben ré­sze­sü­lünk. Csen­des áhí­tat­tal fo­gad­juk a ke­rek, tö­ré­keny os­tya­la­pocs­ká­ban Krisz­tus tes­tét ma­gát. Tud­juk, hogy mit je­lent, az­zal azon­ban nem fel­tét­le­nül va­gyunk tisz­tá­ban, hogy hon­nan és mi­ként is ke­rült az ol­tár­ra. >>

F, mint fecs­ke
Ha a nap­tárt nem néz­nénk, csak az eget szem­lél­nénk, ak­kor is tud­nánk, hogy au­gusz­tus van, mert az ég­bolt már olyan kék, ami­lyen csak ilyen­kor szo­kott len­ni, a nyá­ri me­leg­ben is fi­gyel­mez­tet­ve ben­nün­ket a kö­zel­gő ősz­re. Au­gusz­tus má­so­dik fe­lé­ben pe­dig út­ra ké­szü­lőd­nek a fecs­kék, a vil­lany­ve­ze­té­ke­ken és drót­ke­rí­té­se­ken gyü­le­kez­nek, és óri­á­si csi­vi­te­lés­sel be­szé­lik meg a hosszú út előt­ti te­en­dő­ket. A di­á­kok ki­csit saj­nál­koz­va, de azért már vá­ra­ko­zás­sal te­kin­te­nek a szep­tem­be­ri is­ko­la­kez­dés­re. S ami­kor a kis el­ső­sök a fecs­ke­vo­na­lat raj­zol­ják az „eff” be­tű írá­sá­nak elő­ké­szí­té­se­ként, az iga­zi fecs­kék már messze jár­nak… >>

Te­rem­tés­vé­de­lem – fel­adat és esély
Nagy­já­ból egy idő­ben – 2008-ban – je­lent meg a Lu­ther Ki­adó gon­do­zá­sá­ban A te­rem­tés ün­ne­pe cí­mű ta­nul­mány­gyűj­te­mény, il­let­ve a Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia kör­le­ve­le a te­rem­tett vi­lág vé­del­mé­ről, va­la­mint a hoz­zá­kap­cso­ló­dó há­rom ki­ad­vány. A ka­to­li­kus egy­ház­ban fo­lyó te­rem­tés­vé­del­mi mun­ká­ról No­bi­lis Má­rió püs­pö­ki ta­ná­csost, a Sa­pi­en­tia Szer­ze­te­si Hit­tu­do­má­nyi Fő­is­ko­la ta­nár­se­géd­jét, az Or­szá­gos Lel­ki­pász­to­ri In­té­zet (OLI) igaz­ga­tó­ját kér­dez­tük. >>

Keresztény szemmel

Nem­zet­épí­tés­ről augusz­tus hu­sza­di­kán
Az el­múlt év­szá­zad­ban több or­szág vált ön­ál­ló­vá, el­ső­sor­ban Ázsi­á­ban és Af­ri­ká­ban. A po­li­ti­kai füg­get­len­ség és a gaz­da­sá­gi élet kér­dé­sei mel­lett ezek­ben kö­zép­pont­ba ke­rül­tek a nem­zet­épí­tés prob­lé­mái is. Pél­da­ként há­rom ilyen or­szág: Zim­bab­we 1980, Na­mí­bia 1990, Szlo­vá­kia 1993 óta ön­ál­ló. >>

Fá­ból vas­ka­ri­ka
Egy­ál­ta­lán nem ért meg­le­pe­tés­ként, hogy az Evan­gé­li­kus Élet ke­vés te­ret és fi­gyel­met szen­telt a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek) jú­li­us 17-én Szar­va­son tar­tott kül­dött­gyű­lé­sé­nek. (Jú­li­us 25-i lap­szám, 3. ol­dal – A szerk.) >>

A hét témája

Kincs­ke­re­ső
– Add ide a la­pá­tot, légy szí­ves! Rá­te­kin­tek. Sö­tét­bar­na őzi­ke­sze­me csil­log az iz­ga­tott­ság­tól. Az idei nyár az ötö­dik a lá­nyom éle­té­ben, és er­re az ötö­dik, a szo­ká­sos­nál hű­vö­sebb nyár­ra meg­in­gat­ha­tat­lan­ná érett az el­ha­tá­ro­zá­sa. >>

Az el­ve­szett juh
A kis­lány min­dig a zse­bé­ben tar­tot­ta fü­ze­tét. Sár­ga szí­nű bo­rí­tó­ján gir­be­gur­ba be­tűk­kel az állt: Nap­ló. >>

A sző­lős­kert la­kói
A haj­dan volt szép­sé­ges sző­lős­ker­tet má­ra csak kó­ka­do­zó sző­lő­tö­vek lak­ták. Jött a ta­vasz, hoz­ta az élet re­mé­nyét, de ők nem haj­tot­tak ki. A nyár gon­do­san ön­töz­te gyö­ke­re­i­ket, a nap me­len­get­te le­ve­le­i­ket, de hi­á­ba. Az ősz vár­ta a ter­mést, de nem ad­ták. Leg­job­ban a te­let sze­ret­ték, ami­kor lus­tán el­te­rül­ve vé­gigal­hat­ták a hó­na­po­kat. >>

A le­kö­te­le­zett
A Ka­rancs és a Med­ves hegy nem lá­tott még ah­hoz fog­ha­tó gaz­dag­sá­got, mint ami­lyen­re Bik­sz­lay Ele­mér uram tett szert az elő­ző szá­zad for­du­ló­ján. Ma­ga sem tud­ta már, pon­to­san mek­ko­ra va­gyon fö­lött ren­del­ke­zik, de hát er­re nem is volt sem­mi szük­sé­ge. Hi­szen Bik­sz­lay uram – ki csa­lád s utó­dok nél­kül ten­get­te dús­gaz­dag éle­tét – ép­pen ezért ta­nít­tat­ta ki S. Kor­nélt, hogy az majd gond­ját vi­sel­je az ura­da­lom­nak. >>

Örök­ség
Idő­sö­dő fér­fi fe­küdt a ré­gi, tölgy­fá­ból ácsolt ágyon. A kis fa­lu­si szo­bá­ban fél­ho­mály ural­ko­dott, és a nyi­tott ab­lak el­le­né­re foj­to­ga­tó volt a le­ve­gő. A he­lyi­ség­ben még há­rom alak állt né­mán. Ar­cu­kat sö­tét­re fes­tet­te a gyász elő­ér­ze­te. Tor­ku­kat meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan erő szo­ron­gat­ta vas­mar­ká­val. >>

El­bir­tok­lás
Meg­la­zí­tot­tam egy ki­csit a biz­ton­sá­gi övet, és gyor­san meg­iga­zí­tot­tam a ha­ja­mat a vissza­pil­lan­tó tü­kör­ben. Azt a kis tin­cset la­zán elő­re­húz­tam, úgy, aho­gyan a leg­job­ban áll. Pánt lej­jebb, mo­soly fel­jebb. La­ci­val ott húz­tunk el a há­zunk előtt, apám nyír­ta a fü­vet a be­já­ró­nál. >>

„Mi­ért ép­pen én?”
Kö­zép­is­ko­lás ko­rom­ban min­dig ret­teg­tem – pél­dá­ul az orosz­órá­kon –, ne­hogy ki­hív­ja­nak fe­lel­ni. Per­sze, időn­ként nem úsz­tam meg, s ilyen­kor ma­gam­ban bosszú­san nyö­szö­rög­ni kezd­tem a cím­be­li kér­dést. A csa­ló­dott­ság el­ho­má­lyo­sí­tot­ta jó­zan íté­lő­ké­pes­sé­ge­met, ezért nem vet­tem fi­gye­lem­be a tényt, hogy az ese­tek több­sé­gé­ben azért még­se en­gem szó­lí­tot­tak a táb­lá­hoz fe­le­lés­re. >>

A ti­tok­za­tos jó­te­vő
Va­sár­nap reg­gel volt. Egy em­ber té­to­ván bo­tor­kált az ut­cán. A fe­jét mint­ha bal­tá­val ha­so­gat­ták vol­na. Teg­nap is jól fel­ön­tött a ga­rat­ra, s az éj­sza­kát az ut­cán töl­töt­te. Va­la­me­lyik árok szé­lén, mert oda­ta­szí­tot­ta a szá­má­ra gyor­san for­gó vi­lág cent­ri­fu­gá­lis ere­je, így ha­za már nem ér­ke­zett meg. >>

Az el­ső kincs
– Az iga­zán nagy tör­té­ne­tek a kis­em­be­rek­ről szól­nak! >>

Föl­det érés
Egész had­se­reg­nyi ve­te­rán gyűlt össze Fran­cia­or­szág­ban, hogy meg­em­lé­kez­ze­nek el­esett baj­tár­sa­ik­ról. An­go­lok, ame­ri­ka­i­ak, fran­ci­ák és per­sze né­me­tek. Most nem néz­nek egy­más­sal far­kas­sze­met, bé­ké­sen áll­do­gál­nak, be­szél­get­nek. >>

Pél­dá­zat az aján­dék­ról és a szor­ga­lom­ról
Egy föld­mí­ves­nek há­rom fia szü­le­tett. Annyi­ra egy­for­mák vol­tak, hogy ide­ge­nek ik­rek­nek vél­ték őket. >>

Pa­zar­ló ke­gye­lem
A Szán­tó­ve­tő megy és szór­ja a ma­got. Öles, egyen­le­tes lé­pé­sek­kel ha­lad az egye­net­len ta­la­jon. A ke­zét a bugy­rá­ba dug­ja, mar­kol­ja a ma­got és len­dí­ti szét, szer­te­szét a föl­dön. >>

evél&levél

La­pu­ában jár­tunk
A kis­kő­rö­si­ek – már­mint a vá­ros és az evan­gé­li­ku­sok – friss, mind­össze két­éves test­vér­vá­ro­si és test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tot ápol­nak egy finn­or­szá­gi te­le­pü­lés­sel és lu­the­rá­nu­sa­i­val. A finn part­ner, La­pua pont ak­ko­ra, mint Kis­kő­rös, Hel­sin­ki­től há­rom­száz­nyolc­van ki­lo­mé­ter­re fek­szik. Szá­munk­ra nem mel­lé­kes, hogy evan­gé­li­kus püs­pö­ki szék­hely és a „körtti” éb­re­dé­si moz­ga­lom köz­pont­ja a te­le­pü­lés. >>

Közlemények, nyilatkozatok

Re­for­má­ció – öt­száz szó
Nincs könnyű dol­gunk, ha nem mon­da­tok­ban, ha­nem sza­vak­ban kell gon­dol­kod­nunk. Ta­pasz­tal­tuk: egy üze­net ak­kor „ütős”, ha rö­vid és könnyen el­vi­he­tő, meg­je­gyez­he­tő – de na­gyon ne­héz meg­fo­gal­maz­ni az üze­ne­tet egy szó­ban, pár be­tű­ben. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Ez a hit szü­le­tik és épül, ha azt hir­de­tik, hogy Krisz­tus mi­ért jött, mit ho­zott, és mit ad, mi­lyen mó­don és mi­lyen cél­ra kell azt el­fo­gad­ni. Ez tör­té­nik ott, ahol he­lye­sen ta­nít­ják a ke­resz­tyén sza­bad­sá­got, ame­lyet ... >>

Luther Idézet
„Így e le­vél mind­azok el­len szól, akik cse­le­ke­de­tek nél­kül, egye­dül a hit­ben akar­nak él­ni, és akik meg­iga­zu­lá­su­kat cse­le­ke­de­te­ik­től vár­ják, s a kö­zép­ső út­ra te­rel ben­nün­ket, az­az hogy a hit ál­tal ... >>

Kultúrkörök

Or­szá­gunk is­táp­ja
Gyö­nyö­rű gye­rek­ko­ri ün­ne­pek vil­lan­nak be­lém. Kezd­ve a for­ró nyá­ri ara­tás­sal: éles ka­szá­val a fér­fi­ak, sar­ló­val az asszo­nyok, én mint víz­hor­dó fi­úcs­ka a ma­gas dió­fa alatt vá­rom, hogy sza­lad­jak a szom­ja­zók­hoz. És ké­sőbb, csép­lés va­la­me­lyik kö­ze­li ta­nyá­n, össze­jön­nek az em­be­rek, hord­ják az asz­ta­go­kat, a nagy sze­gény­ség­ben is ke­reszt­tel sze­gi meg a leg­idő­sebb az új ke­nye­ret… >>

Gos­pel­fesz­ti­vál Soly­má­ron – ti­zed­szer
Im­már ti­ze­dik al­ka­lom­mal ren­de­zik meg au­gusz­tus utol­só szom­bat­ján Soly­má­ron a gos­pel­fesz­ti­vált, mely­nek fel­lé­pői kö­zött nem­csak a mű­faj ha­zai, ha­nem kül­föl­di kép­vi­se­lői is je­len­tős szám­ban sze­re­pel­nek. A 16 órától 22 óráig tartó fesz­ti­vál sztár­ven­dé­ge a Hol­lan­di­á­ból ér­ke­ző Jo­any and the Mo­re Gos­pel el­ne­ve­zé­sű csa­pat, va­la­mint a négy bia­tor­bá­gyi fi­vér al­kot­ta Boly­ki Bro­thers. A ren­dez­vény ala­pí­tó-szer­ve­ző­jét, Je­ney Er­zsé­be­tet idén a hall­ga­tó­ság­ról kér­dez­tük. >>

Káp­rá­za­tos pár­tá­za­tok
„Nézz, nézz az ég fe­lé!” – ju­tott eszem­be Char­lie slá­ge­re a Káp­rá­za­tos pár­tá­za­tok cí­mű kö­tet la­poz­ga­tá­sa köz­ben. Nem mint­ha ed­dig nem vet­tem vol­na ész­re, mond­juk, az Ipar­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um (te­te­jé­nek) dí­szes ma­jo­li­ka­bur­ko­la­tát, de ez­után még tu­da­to­sab­ban igyek­szem majd fel­emel­ni a te­kin­te­tem a jár­da szint­jé­ről a ma­ga­sabb ré­gi­ók irá­nyá­ba (is). >>

II. Lajos és az eg­ri nők
Év­ti­ze­dek óta hor­dom ma­gam­ban a Ma­gyar Nem­ze­ti Ga­lé­ria má­so­dik eme­le­té­nek ké­pét. Föl a lép­csőn, az­után bal­ra, és ott van­nak Szé­kely Ber­ta­lan fest­mé­nyei. Rög­tön az el­ső fa­lon a II. La­jos te­te­mé­nek fel­ta­lá­lá­sa (1860): a kép a tra­gi­kus mo­há­csi csa­tá­ban el­esett ki­rá­lyunk ha­lá­lát dol­goz­za föl. Élet­hű áb­rá­zo­lás, hi­szen a har­cok egyik részt­ve­vő­je pon­to­san le­ír­ja a re­mény­te­len küz­del­met. A meg­áradt Cse­le-pa­tak­ba ful­ladt ki­rályt még a csa­ta alatt te­met­ték el hű em­be­rei. >>

István királytól Kossuth Lajosig
Nem­csak a fő­vá­ros, ha­nem Ma­gyar­or­szág egyik jel­ké­pe is az 1929-ben el­ké­szült bu­da­pes­ti mil­len­ni­u­mi em­lék­mű, ame­lyet a hon­fog­la­lás ez­re­dik év­for­du­ló­já­nak tisz­te­le­té­re emel­tek. De va­jon fel tud­nánk-e so­rol­ni, pon­to­san kik­nek a szob­rai lát­ha­tók raj­ta, il­let­ve hogy mi­lyen szim­bó­lu­mo­kat je­le­nít meg a mél­tán vi­lág­hí­res pan­te­on? >>

Yblről röviden
Va­jon ki­nek me­lyik Ybl Mik­lós (1814–1891) ter­vez­te épü­let le­het a ked­ven­ce? A ze­ne­ra­jon­gók min­den bi­zonnyal az Ope­ra­há­zat em­lí­te­nék. A kas­té­lyok és pa­lo­ták sze­rel­me­sei eset­leg hir­te­len­jé­ben nem is tud­nák, hogy me­lyik úri la­kot vá­lasszák: a Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um kör­nyé­kén el­he­lyez­ke­dő pa­lo­ták va­la­me­lyi­két, a pa­rád­sas­vá­ri Ká­ro­lyi-, a sza­bad­kí­gyó­si Wenck­he­im- vagy in­kább a tu­rai Sc­hoss­ber­ger-kas­télyt? Az Is­ten előt­ti el­csen­de­se­dés­re al­kal­mat adó haj­lé­kok cso­dá­lói vél­he­tő­en a fó­ti ró­mai ka­to­li­kus temp­lo­mot vá­lasz­ta­nák, de ha va­la­ki kö­zü­lük egy sze­mély­ben kecs­ke­mé­ti lo­kál­pat­ri­ó­ta is, ak­kor – leg­alább­is így il­le­nék – a hír­ös vá­ros evan­gé­li­kus temp­lo­mát je­löl­né meg. >>

Pin­cé­től pad­lá­sig az Ope­rá­ban
Az épí­tész­mér­nö­ki pá­lya irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­ge csa­lá­di vo­nás, azon­ban a szín­ház iránt ér­zett sze­re­te­te egy óvo­dás­ko­rá­ban ne­ki do­bott mi­nyon­nak kö­szön­he­tő. Ve­ze­ték­ne­ve a sport mi­att lett Bretz­ből Bor­sa, és a Ma­gyar Ál­la­mi Ope­ra­ház az ő szak­tu­dá­sa nél­kül ma egé­szen más­ként mű­köd­ne. Egy ta­len­tu­mok­kal gaz­da­gon meg­ál­dott em­ber rend­kí­vü­li élet­pá­lyá­já­nak né­hány sze­le­te tá­rult elém, mi­alatt be­jár­tuk az Ope­ra­ház épü­le­tét a pin­cé­től a pad­lá­sig. >>

Gizella városa, Veszprém
„Ere­de­ti­leg ko­los­tor­ba akart lép­ni: szem­lé­lő­dő haj­la­mú, val­lá­sos lé­lek volt. Ami­kor Gé­za fe­je­de­lem fia szá­má­ra meg­kér­te ke­zét, még­is be­le­egye­zett a há­zas­ság­ba. Er­re el­ső­sor­ban Szent Adal­bert püs­pök bír­ta rá. Ér­té­sé­re ad­ta, hogy job­ban tet­szik Is­ten­nek, ha köz­re­mű­kö­dik egy nép meg­té­ré­sé­ben, mint­ha ko­los­to­ri el­vo­nult­ság­ban él. Így le­mon­dott a szem­lé­lő­dő élet­ről, és erős hi­tű hit­té­rí­tő­nő lett.” Gi­zel­lá­ról, Ist­ván ki­rály fe­le­sé­gé­ről ol­vas­hat­juk e so­ro­kat a ka­to­li­kus egy­ház hon­lap­ján. >>

Csesz­nek vá­ra
Hét­pe­csé­tes vár­tú­rák né­ven 2009-ben pe­csét­gyűj­tő já­té­kot hir­de­tett a Veszp­rém Me­gyei Vá­rak Fő­ka­pi­tány­sá­ga Ala­pít­vány. A ki­vá­ló tu­risz­ti­kai mar­ke­ting­fo­gás je­len­tő­sen hoz­zá­já­rul az egye­te­mes ma­gyar épí­tett és kul­tu­rá­lis ér­té­kek meg­is­mer­te­té­sé­hez, tör­té­nel­mi is­me­re­tek­kel szol­gál­va a lá­to­ga­tók szá­má­ra az ere­de­ti hely­szí­ne­ken. >>

A vasárnap igéje

Is­ten igaz­sá­ga
Né­met­or­szá­gi ösz­tön­dí­jam alatt kü­lön­le­ges ki­ál­lí­tás­ra ju­tot­tam el né­met teo­ló­gus ba­rá­ta­im­mal. Egy kis kö­zép­ko­ri temp­lom­ban az utol­só íté­let­tel fog­lal­ko­zó fest­mé­nye­ket mu­tat­tak be. Szá­mom­ra fur­csa al­ko­tá­sok kö­zött sé­tál­gat­tunk. A ba­rokk áb­rá­zo­lá­sok döb­be­ne­tes po­kol­meg­je­le­ní­té­se­i­vel szem­ben áll­tak a non­fi­gu­ra­tív, mo­dern tech­ni­kák­kal meg­ele­ve­ní­tett mai el­kép­ze­lé­sek. >>

Élő­ha­lott gyü­le­ke­zet?
A lí­di­ai Szár­disz va­la­mi­kor a me­sés gaz­dag­sá­gá­ról hí­res Krő­zus ki­rály szék­he­lye volt. Ez a vá­ros hir­te­len pusz­tu­lás­ba tor­kol­ló fény­ko­rá­nak ide­jé­re esett. Az össze­om­lást a zsi­dók ba­bi­lo­ni fog­sá­gá­nak vé­get ve­tő per­zsa Kór­es ha­dai hoz­ták. Krő­zus hi­á­ba bí­zott ab­ban, hogy szik­lá­ra épült fel­leg­vá­ra a me­re­dek szik­la­fal fe­lől meg­ost­ro­mol­ha­tat­lan. A per­zsák az éj­sza­ka lep­le alatt fel­kúsz­tak a szik­lán, és a nem várt irány­ból be­ha­tol­va, a meg­le­pe­tés ere­jé­vel el­fog­lal­ták, majd el­pusz­tí­tot­ták a vá­rost. A Je­le­né­sek köny­vé­nek írá­sa­kor már csak em­lék­mű hir­det­te az egy­ko­ri fel­leg­vár he­lyét. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
[Lel­kész:] Min­den­ha­tó Atyánk! Ma­gasz­ta­lunk té­ged, mert nagy vagy, és cso­dá­kat te­szel! Ki­für­kész­he­tet­len aka­ra­tod­dal fel­fe­ded a test­té lett Is­tent a ki­csi­nyek és alá­za­to­sak előtt, de el­ho­má­lyo­sí­tod azok ... >>

Oratio ˝cumenica
Mennyei Atyánk, kö­szön­jük ne­ked, hogy igéd fé­nyé­ben le­he­tő­sé­günk nyílt ar­ra, hogy meg­vizs­gál­has­suk éle­tün­ket. A Bib­lia sza­va nyo­mán ön­vizs­gá­la­tot tart­hat­tunk, hogy ki­de­rül­jön: va­ló­ban élő, hi­te­les hit­tel ... >>

Cantate

Szent, örök Is­ten, nin­csen ho­va len­nem
A hu­ma­niz­mus a re­ne­szánsz idő­sza­ká­ban a mű­ve­lő­dés egyik meg­ha­tá­ro­zó irány­za­ta volt. Ez az esz­me ki­vált­képp az iro­da­lom­ban és az ok­ta­tás­ban ho­zott nagy je­len­tő­sé­gű vál­to­zá­so­kat, de még a teo­ló­gi­á­ba is „be­le­avat­ko­zott”. A re­for­má­ció és a hu­ma­niz­mus ugyan­is sok te­kin­tet­ben egy­mást erő­sí­tet­ték, rá­adá­sul a leg­több re­for­má­tor egy­ben hu­ma­nis­ta is­ko­lá­zott­sá­gú is volt. >>

„…a vé­gén …ná­lad vagyok” (Zsolt 139,18b)
Egy ige­hir­de­tés­ben hal­lot­tam egy­szer: Is­ten és az em­ber tör­té­ne­te a nagy fu­tá­sok­ról szól. Az em­ber fut az Is­ten elől, ő pe­dig fut az em­ber után, „hogy el ne vesszen…” „Bár­ho­vá ... >>

Ízt ad a só, meg­tart, óv rom­lat­la­nul
1982-es éne­kes­köny­vünk­be ki­lenc olyan ének ke­rült, amely ak­ko­ri kor­társ ma­gyar szer­ző­től va­ló. Ze­nei nyel­vük több­fé­le, s csak a több év­ti­ze­des hasz­ná­lat szűr­te meg, me­lyek azok a dal­la­mok, ame­lyek gyö­ke­ret ver­tek evan­gé­li­kus gya­kor­la­tunk­ban. Su­lyok Im­re dal­la­ma, az Ízt ad a só (EÉ 473) ezek kö­zé tar­to­zik, szí­ve­sen ének­lik ma is gyü­le­ke­ze­te­ink. >>

Ízet­len ha­lom? Von­zó lát­vány?
Ízt ad a só az étel­nek, pá­rat­lan ízt és za­ma­tot aján­dé­koz ez az ének­be szőtt ige­hir­de­tés éne­kes­köny­vünk­nek. Leg­alábbis az én „top­lis­tá­mon” do­bo­gós he­lyen áll. Hat­éves misszi­ói lel­ké­szi szol­gá­la­tom so­rán ugyan­is gyak­ran szen­ved­tem at­tól, hogy alig-alig van iga­zi misszi­ói töl­té­sű éne­künk. Ezért is ér­té­ke­lem nagy­ra, hogy Scholz Lász­ló ének­szö­ve­gé­nek min­den so­ra tö­mény, tisz­ta, bib­li­kus misszio­ló­gia. >>