Keresztutak

Hol­land or­vo­sok 2009-ben 2636 eset­ben mű­köd­tek köz­re gyó­gyít­ha­tat­lan be­te­gek „ha­lál­ba se­gí­té­sé­ben” vagy „le­ga­li­zált ön­gyil­kos­sá­gá­ban”. Ez a szám az elő­ző évek­hez ké­pest ti­zen­há­rom szá­za­lé­kos nö­ve­ke­dést mu­tat. Az emel­ke­dő ten­den­cia már 2006 óta meg­fi­gyel­he­tő, ám a szá­mok mind­ed­dig nem ke­rül­tek nyil­vá­nos­ság­ra, sőt nem is mind­egyik ese­tet je­len­tet­ték, bár a tör­vény elő­ír­ja a re­giszt­rá­lást.

Egy, a be­te­gek ér­de­ke­it kép­vi­se­lő ke­resz­tény szer­ve­zet most azt sür­ge­ti, hogy pon­to­san re­giszt­rál­ják és te­gyék nyil­vá­nos­sá eze­ket az ada­to­kat. A szer­ve­zet hi­va­ta­los for­rás­ból úgy ér­te­sült, hogy a 2636 „ke­gyes ha­lál­eset­ből” csu­pán ki­len­cet je­len­tet­tek be. Ez a tény meg­kér­dő­je­le­zi azt is, hogy va­ló­ban a tör­vény ál­tal elő­írt gon­dos­ság­gal jár­nak-e el az or­vo­sok.

Hol­lan­di­á­ban 2002-ben lé­pett ha­tály­ba az a tör­vény, amely a vi­lá­gon el­ső­ként le­he­tő­vé te­szi az eu­ta­ná­zia – szi­go­rú fel­té­te­lek­hez kö­tött – al­kal­ma­zá­sát. A jog­sza­bály ér­tel­mé­ben a bün­te­tő tör­vény­könyv­ben is rög­zí­tik, hogy az or­vos két fel­té­tel tel­je­sü­lé­se ese­tén men­te­sül­het az eu­ta­ná­zia bün­te­tő­jo­gi kö­vet­kez­mé­nye­i­ alól: ha az el­vár­ha­tó gon­dos­ság­gal járt el (ezt kü­lön tör­vény­ben sza­bá­lyoz­zák), il­let­ve ha tá­jé­koz­tat­ta az eset­ről a te­rü­le­ti­leg il­le­té­kes, ügyé­szi jog­kör­rel ren­del­ke­ző ha­lott­ké­met. Az em­lí­tett szer­ve­zet ép­pen a tá­jé­koz­ta­tás el­ma­ra­dá­sa mi­att kér­dő­je­le­zi meg az el­vár­ha­tó gon­dos­ság be­tar­tá­sát is.

Ma­gyar Ku­rír