Élő víz

Állj mel­lém, mi­kor leg­ne­he­zebb,
a leg­szi­go­rúbb na­pon –

mi­kor ki­fagy­na az el­ve­tett mag,
mert kés vil­log a föl­de­ken,
ha a sze­lek jég­eső­ket hoz­nak,
s ka­lász­nak len­ni gyöt­re­lem,
ha vo­na­tok egy­más­ba sza­lad­nak,
hogy kard­dá pen­dül a ke­rék,
ha az őz­re far­ka­sok ro­han­nak,
s meg­bű­vö­lik re­me­gő sze­mét,
mi­kor a vá­rost a víz el­ön­ti,
s csüg­gedt la­kói már csak né­zik,
ha a ka­szát kő pöc­cin­ti,
s a ka­szás­ra for­dít­ja élit…
min­den ra­ga­do­zó pil­la­nat­ban,
mely tes­tünk­be vág­hat va­kon –

állj mel­lém, mi­kor leg­ne­he­zebb:
há­rom­száz­hat­van­öt na­pon.

Ma­gya­ri La­jos