Kultúrkörök

Va­jon ki­nek me­lyik Ybl Mik­lós (1814–1891) ter­vez­te épü­let le­het a ked­ven­ce? A ze­ne­ra­jon­gók min­den bi­zonnyal az Ope­ra­há­zat em­lí­te­nék. A kas­té­lyok és pa­lo­ták sze­rel­me­sei eset­leg hir­te­len­jé­ben nem is tud­nák, hogy me­lyik úri la­kot vá­lasszák: a Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um kör­nyé­kén el­he­lyez­ke­dő pa­lo­ták va­la­me­lyi­két, a pa­rád­sas­vá­ri Ká­ro­lyi-, a sza­bad­kí­gyó­si Wenck­he­im- vagy in­kább a tu­rai Sc­hoss­ber­ger-kas­télyt? Az Is­ten előt­ti el­csen­de­se­dés­re al­kal­mat adó haj­lé­kok cso­dá­lói vél­he­tő­en a fó­ti ró­mai ka­to­li­kus temp­lo­mot vá­lasz­ta­nák, de ha va­la­ki kö­zü­lük egy sze­mély­ben kecs­ke­mé­ti lo­kál­pat­ri­ó­ta is, ak­kor – leg­alább­is így il­le­nék – a hír­ös vá­ros evan­gé­li­kus temp­lo­mát je­löl­né meg.

És ha már az egy­há­zi épü­le­tek­nél tar­tunk: a vég­ered­mény is­me­re­té­ben ta­lán még a klasszi­ciz­mus hí­vei is meg­bo­csát­ják Yblnek, hogy Hild Jó­zsef ha­lá­la után a fő­vá­ro­si Szent Ist­ván-ba­zi­li­ka épí­té­sét sa­ját ter­vei sze­rint, ne­o­rene­szánsz stí­lus­ban foly­tat­ta. (Pol­lack Mi­hály ta­nít­vá­nya­ként inas­évei alatt fel­te­he­tő­en klasszi­cis­ta stí­lu­sú épü­le­tek ter­ve­zé­sé­ben mű­kö­dött köz­re, de mi­u­tán sa­ját lá­bá­ra állt – rész­ben itá­li­ai ta­nul­mány­út­jai ha­tá­sá­ra –, sza­kí­tott ez­zel a for­ma­nyelv­vel.)

Pá­lyá­ja ele­jén – kez­det­ben mes­te­re fi­á­val, Pol­lack Ágos­ton­nal dol­go­zott együtt – a ro­man­ti­ka je­gyé­ben al­ko­tott; a már em­lí­tett fó­ti és kecs­ke­mé­ti temp­lom is e stí­lus re­me­ke. Ké­sőbb a ne­o­rene­szánsz fe­lé for­dult; leg­éret­tebb al­ko­tá­sai a Fő­vám­ház (a mai Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­tem Köz­gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak épü­le­te), il­let­ve az Ope­ra­ház.

Ybl a ma­gyar fő­úri vi­lág egyik leg­ked­vel­tebb épí­té­sze volt, olyan hí­res arisz­tok­ra­ta csa­lá­dok bíz­ták meg, mint a Zi­chy, Fes­te­tics, Ap­po­nyi, And­rássy, Es­ter­há­zy, Szé­che­nyi és Orczy.

Ér­de­mei el­is­me­ré­se­ként 1882-ben a Li­pót-rend lo­vag­ke­reszt­jé­vel tün­tet­ték ki, 1885. jú­ni­us 21-én pe­dig Fe­renc Jó­zsef a fő­ren­di­ház tag­já­vá ne­vez­te ki.

V. J.