Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 34 - Ma­gyar gyö­ke­rek­kel Észt­or­szág­ban

Keresztutak

Ma­gyar gyö­ke­rek­kel Észt­or­szág­ban

Vil­lám­in­ter­jú An­ni­ka La­ats lel­kész­nő­vel

Az Észt Evan­gé­li­kus Egy­ház de­le­gá­tu­sa­ként An­ni­ka La­ats lel­kész­nő igen ak­tí­van vett részt a Lutheránus Világszövetség július 20–27. között Stuttgartban meg­rendezett tizenegyedik nagy­gyű­lé­sén. Ugyan­ak­kor öröm­mel jött el ve­lünk a stutt­gar­ti ma­gyar pro­tes­táns gyü­le­ke­zet­be is, ahol kö­szön­té­sét nem kel­lett tol­má­csol­ni… Er­ről kér­dez­tük.

– Hol ta­nult meg ilyen jól ma­gya­rul?

– Édes­anyám ma­gyar. Öt­ven éve ta­nul­ni ér­ke­zett Kár­pát­al­já­ról Észt­or­szág­ba, az­tán ott ment férj­hez. Én már Észt­or­szág­ban szü­let­tem, de tu­da­to­san ápo­lom a ma­gyar gyö­ke­re­ket. Déd­apám hat­van­hat évig szol­gált re­for­má­tus lel­kész­ként egy kis kár­pát­al­jai fa­lu­ban, Cson­gor­ban. Csa­lá­di kincs­ként őr­zöm az agen­dá­ját.

– Hall­hat­nánk va­la­mit a csa­lád­já­ról?

– Há­rom gyer­me­künk van: Mir­jam, Han­na és Jo­sep. Igyek­szem őket is meg­ta­ní­ta­ni ma­gya­rul. A fér­jem észt, a val­lás­tu­do­má­nyok pro­fesszo­ra a tal­lin­ni egye­te­men.

– És a na­gyobb csa­lád, a gyü­le­ke­zet?

– Egy Tal­linn­hoz kö­ze­li fa­lu­ban szol­gá­lok. Öröm­mel mond­ha­tom, hogy há­la Is­ten­nek, nö­vek­szik a kö­zös­sé­günk. Emel­lett rend­sze­res teo­ló­gi­á­ból dok­to­rá­lok a Hel­sin­ki Egye­te­men.

– Ho­gyan érez­te ma­gát va­sár­nap dél­után a stutt­gar­ti ma­gyar gyü­le­ke­zet­ben?

– Na­gyon ott­ho­no­san, hi­szen ne­künk is ha­son­ló ma­gyar gyü­le­ke­ze­tünk van Tal­linn­ban és Tar­tu­ban. Mol­nár-Ve­ress Pál gon­doz­za Svéd­or­szág­ból, de időn­ként ne­kem is jut egy-egy ma­gyar nyel­vű szol­gá­lat.

– Mi ra­gad­ta meg leg­in­kább az LVSZ-nagy­gyű­lé­sen?

– Az a fe­le­lős nyi­tott­ság, aho­gyan a vi­lág prob­lé­má­i­val fog­lal­koz­tunk. Fő­leg min­ket, kis egy­há­za­kat és gyü­le­ke­ze­te­ket fe­nye­get az a ve­szély, hogy túl­zot­tan ma­gunk­ba for­du­lunk, és csak a sa­ját prob­lé­má­ink­ra fi­gye­lünk. Fon­tos, hogy a ki­sebb­ség­ben élő egy­há­zak is pró­fé­tai mó­don for­dul­hat­nak a vi­lág fe­lé Jé­zus sze­re­te­té­vel.

– Ezen­kí­vül mi­lyen spi­ri­tu­á­lis aján­dé­kot visz még ha­za Stutt­gartból?

– So­kat je­len­tett Ro­wan Wil­li­ams can­ter­buryi ér­sek elő­adá­sá­nak az a gon­do­la­ta, hogy Is­ten je­len­lé­te kon­cent­rál­tan meg­ta­pasz­tal­ha­tó a szent­sé­gek­ben. Va­la­mint so­kat kap­tam az új LVSZ-fő­tit­kár, Mar­tin Jun­ge be­kö­szön­tő be­szé­dé­ből, aki töb­bek kö­zött hang­sú­lyoz­ta, hogy Is­ten sze­re­te­té­nek ener­gi­á­ja be­tölt­he­ti az éle­tün­ket…

– En­nek bol­dog meg­ta­pasz­ta­lá­sát kí­ván­juk. Vi­szont­lá­tás­ra Ma­gyar­or­szágon!

Gáncs Pé­ter