Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk, kö­szön­jük ne­ked, hogy igéd fé­nyé­ben le­he­tő­sé­günk nyílt ar­ra, hogy meg­vizs­gál­has­suk éle­tün­ket. A Bib­lia sza­va nyo­mán ön­vizs­gá­la­tot tart­hat­tunk, hogy ki­de­rül­jön: va­ló­ban élő, hi­te­les hit­tel bí­runk-e?

Urunk, se­gíts ben­nün­ket ab­ban, hogy en­ge­del­mes gyer­me­ke­id le­gyünk! Em­lé­kez­tess ben­nün­ket ke­reszt­sé­günk­re! Ad­jon erőt az a tu­dat, hogy meg va­gyunk ke­resz­tel­ve, és ez­ál­tal Krisz­tus­hoz tar­to­zunk. Adj erőt és aka­ra­tot, hogy éle­tün­ket min­den reg­gel a te ke­zed­be he­lyez­zük, és es­te is ne­ked ad­junk há­lát min­den aján­dé­ko­dért. Kö­szön­jük, hogy még tart a ke­gye­lem ide­je. Ve­led akár ma, akár most is min­dent elöl­ről le­het kez­de­ni, mert te nem ta­szí­tod el a se­gít­sé­gért hoz­zád for­du­lót, ha­nem ma­gad­hoz öle­led. Min­den­ki­nek, aki őszin­tén ké­ri, meg­adod a Szent­lé­lek élet­adó, meg­újí­tó ere­jét. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

A már annyi­szor meg­ta­pasz­talt ke­gye­lem­re és sze­re­tet­re gon­dol­va most is hoz­zád for­du­lunk imád­ság­ban. Fi­a­dért, Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk, hall­gass meg min­ket, hi­szen a ma­gunk ere­jé­ből nem tu­dunk té­ged tel­jes szív­vel, tel­jes erő­vel sze­ret­ni. Egye­dül nem va­gyunk ké­pe­sek ar­ra sem, hogy őszin­tén, va­ló­di sze­re­tet­tel for­dul­junk fe­le­ba­rá­ta­ink, hoz­zánk kö­zel ál­ló csa­lád­tag­ja­ink, ba­rá­ta­ink, mun­ka­tár­sa­ink fe­lé. Pe­dig a te aka­ra­tod az, hogy ma­rad­junk meg a hit­ben, és tel­je­sít­sük kül­de­té­sün­ket: ad­juk to­vább az evan­gé­li­u­mot. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

Igéd, Szent­lel­ked és a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­ge azért ada­tott szá­munk­ra, hogy meg­ma­rad­has­sunk a hit­ben és a sze­re­tet­ben mind­ad­dig, amíg el nem ér­ke­zik az utol­só íté­let ide­je. Ad­dig is, amíg el nem jön az a nap, ami­kor min­den te­remt­mé­nyed­nek meg kell áll­nia íté­lő­szé­ked előtt, hogy szá­mot ad­jon ne­ked sza­va­i­ról és cse­le­ke­de­te­i­ről, ké­rünk, áldj meg min­ket, Urunk, és tégy Krisz­tus va­ló­di kö­ve­te­i­vé ben­nün­ket! Hi­szen nap­ról nap­ra egy­re job­ban lát­juk és érez­zük, hogy a te ke­gyel­med­re, sze­re­te­ted­re van szük­sé­ge a tő­led el­for­dult, sok he­lyütt ter­mé­sze­ti ka­taszt­ró­fák­tól súj­tott vi­lág­nak. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

Áldd meg, Is­te­nünk, egy­há­za­dat, gyü­le­ke­ze­te­in­ket. Te adj ta­ná­csot or­szá­gunk ve­ze­tő­i­nek is, és se­gítsd őket ab­ban, hogy a ne­ked va­ló szám­adás fe­le­lős­sé­gé­vel bölcs dön­té­se­ket tud­ja­nak hoz­ni. Ál­dott légy, hogy min­den szük­sé­günk­ben mel­let­tünk állsz. Ké­rünk, add, hogy há­lá­sak le­gyünk, örö­möd­ben él­jünk, és egész lé­tünk­kel té­ged di­csér­jünk az Úr Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Ámen.