Cantate

1982-es éne­kes­köny­vünk­be ki­lenc olyan ének ke­rült, amely ak­ko­ri kor­társ ma­gyar szer­ző­től va­ló. Ze­nei nyel­vük több­fé­le, s csak a több év­ti­ze­des hasz­ná­lat szűr­te meg, me­lyek azok a dal­la­mok, ame­lyek gyö­ke­ret ver­tek evan­gé­li­kus gya­kor­la­tunk­ban. Su­lyok Im­re dal­la­ma, az Ízt ad a só (EÉ 473) ezek kö­zé tar­to­zik, szí­ve­sen ének­lik ma is gyü­le­ke­ze­te­ink.

El­ső hal­lás­ra is ki­tű­nik, hogy a dal­lam nép­da­la­ink vi­lá­gát idé­zi. Nem pen­ta­ton ugyan, de érez­he­tő­ek ben­ne a pen­ta­tó­nia nyo­mai. Be­fe­je­zé­se, a dal­la­mot mint­egy össze­fog­la­ló ne­gye­dik sor jel­leg­ze­tes lá-pen­ta­ton me­ló­dia. A ti­zen­egy szó­ta­gos sor­szer­ke­zet szin­tén jel­lem­ző az új stí­lu­sú nép­da­lok­ra, kü­lö­nö­sen a ka­to­na­da­lok kö­zött ta­lá­lunk sok ha­son­lót, bár a Su­lyok-dal­lam­tól el­té­rő rit­mus­ban. (A ti­zen­egyes sor 6-5 szó­ta­gos fel­osz­tá­sá­ra pél­da a Hol jár­tál az éj­jel, ci­ne­ge­ma­dár kez­de­tű da­lunk. Ez ép­pen még a ré­gi ré­teg eresz­ke­dő dal­la­ma­i­hoz tar­to­zik.)

Még­sem mond­hat­juk, hogy mes­ter­sé­ge­sen al­ko­tott, „ha­mi­sí­tott” nép­dal­lal áll­nánk szem­ben. Dal­lam­vo­na­la ter­mé­sze­tes­nek tű­nik ugyan, de nem il­leszt­he­tő be sem a ré­gi ré­teg­ből va­ló, sem az új stí­lu­sú nép­da­lok kö­zé. Ha csak az el­ső és az utol­só dal­lam­sort vet­jük össze, meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy az előb­bi egy kvint­tel ma­ga­sabb hang­rend­szer­ben mo­zog, mint a zá­ró­sor (A5, il­let­ve Av sor): kvint­vál­tós szer­ke­zet. Az ősi ré­teg­hez tar­to­zó eresz­ke­dő dal­lam len­ne a min­ta? En­nek el­lent­mond, hogy a har­ma­dik sor még a ma­ga­sabb rend­szer­ben szól, csak be­fe­je­ző mo­tí­vu­ma haj­lik le az alap­hang­ra.

Te­gyünk most egy kí­sér­le­tet! Ha az el­ső dal­lam­sor he­lyé­re az utol­sót éne­kel­jük, ak­kor egy majd­nem sza­bá­lyos új stí­lu­sú, úgy­ne­ve­zett ku­po­lás dal­la­mot ka­punk. Be­tű­kép­le­te így A B Bv A, amely­ben a B so­rok ma­ga­sab­ban jár­nak.

Ép­pen ez a ket­tős­ség te­szi a dal­la­mot is­me­rő­sen új­sze­rű­vé. Olyan ele­mek­ből épít­ke­zik, mint nép­da­la­ink, de az ele­me­ket új össze­füg­gés­be he­lye­zi. Ha nép­dal­sze­rű­en ele­mez­zük, a sor­szer­ke­zet A5 B Bv Av; az eresz­ke­dő és a ku­po­lás szer­ke­zet együt­tes je­len­lé­te fi­gyel­he­tő meg ben­ne.

Ez a ze­nei stí­lus is­me­rős mind­annyi­unk­nak, akik az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban is­mer­ked­tünk meg a nép­ze­ne alap­ja­i­val. A hu­sza­dik szá­zad pe­da­gó­gi­ai cél­za­tú tan­da­lai is ef­faj­ta dal­la­mos­ság­ban íród­tak.

Ben­ce Gá­bor