Evangélikusok

So­kan ter­ve­zik pi­he­né­sü­ket a cím­ben sze­rep­lő gon­do­lat je­gyé­ben. Per­sze eh­hez az is kell, hogy meg­kap­ják és ki is ve­gyék az – el­vi­leg min­den­ki­nek já­ró – sza­bad­sá­gu­kat. A ki­kap­cso­ló­dás hely­szí­né­ül hadd ajánl­juk a ba­la­ton­szár­szói Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia- és Misszi­ói Ott­hont, amely nya­ran­ta az üdül­ni vá­gyó­kat vár­ja. Mert „kell egy kis áram­szü­net”…

Mit is je­lent az áram­szü­net? Gon­dol­junk „kis dol­gok­ra”! Le­het a ki­kap­cso­ló­dás csak egy kis szu­nyó­ká­lás a Ba­la­ton part­ján egy nyug­ágy­ban. Sö­rö­zés egy nem meg­szo­kott he­lyen. Vagy ép­pen egy hosszabb sé­ta a há­zas­tár­sunk­kal a le­me­nő nap fé­nyé­ben. Ide­á­lis er­re – és még sok más­ra is – Szár­szó, ahol Végh Sza­bolcs in­téz­mény­ve­ze­tő­vel be­szél­get­tem.

– Min­den év­ben el­lá­to­ga­tok Önök­höz, és min­dig lá­tok va­la­mi vál­to­zást, fej­lő­dést. Idén mi lett más?

– Kül­lem­re né­hány do­log meg­újult 2010 nya­rá­ra. Gon­dunk volt, hogy a nagy me­leg­ben és nap­sü­tés­ben nem tud­tuk hasz­nál­ni a te­raszt. Most, hogy nap­vi­tor­lá­kat, az­az ár­nyé­ko­ló­kat tet­tünk fel, ki­vá­ló­an mű­kö­dik. A ját­szó­tér­re is nap­vi­tor­lák­at he­lyez­tünk el, így nap­köz­ben is tud­nak a gye­re­kek ját­sza­ni.

– Min­dig sok volt itt a gye­rek, de idén ren­ge­teg! Mi­vel érik el, hogy egy­re több a csa­lád?

– Az elő­ző évek­hez ké­pest ez az év va­ló­ban a kis­gyer­me­kes csa­lá­dok­ról szól, je­len­tő­sen meg­nö­ve­ke­dett a lét­szá­muk. Az ott­hon al­kal­mas a fo­ga­dá­suk­ra, hi­szen van­nak gye­rek­ágya­ink, ete­tő­szé­ke­ink, és min­den olyan esz­köz ren­del­ke­zés­re áll, ami az itt­lé­tü­ket meg­könnyí­ti. Emel­lett rend­sze­re­sek a ját­szó­há­zak és a tánc­ta­ní­tás a gye­re­kek­nek, me­lyek ugyan­csak ked­vel­tek. Leg­in­kább száj­ról száj­ra jár a jó hír, így a kis­gye­re­ke­sek tény­leg el­árasz­ta­nak min­ket. És ez bi­zony jó!

– Az e he­ti tánc­ház tény­leg egye­di volt! Fő­leg a ze­ne­kar, amely Ön­ből állt…

– Több hang­sze­ren ját­szom – gi­tá­ron, te­ke­rő­lan­ton, fu­ru­lyán, ci­te­rán. Ezek ön­ma­guk­ban is ér­de­ke­sek. Mi­vel az ott­hon­nak nincs sa­ját kán­to­ra, ál­ta­lá­ban if­jú­sá­gi éne­keket éne­ke­lünk az áhí­ta­to­kon és a va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­le­te­ken. So­kak szá­má­ra kü­lön­le­ges­sé vál­nak ez­ál­tal ezek az al­kal­mak.

Emel­lett, hogy a lát­vány­ra is ad­junk, idén min­den tur­nus­ban ké­szí­tünk kür­tős ka­lá­csot, me­lyet ha­gyo­má­nyos mó­don, pa­rá­zson sü­tünk.

– Szár­szón van élet a nyá­ri sze­zo­non kí­vül is, a köz­pont egész év­ben nyit­va áll…

– Igen, az ott­hon ki­hasz­nált­sá­gá­val ed­dig sem volt gond. Ami a nya­rat il­le­ti, ak­kor csak a pi­hen­ni vá­gyó­kat vár­juk. A je­lent­ke­zé­si rend­sze­ren vál­toz­tat­tunk: ja­nu­ár­ban a lel­ké­szek je­lent­kez­het­nek, feb­ru­ár­ban az egy­há­zi al­kal­ma­zot­tak, már­ci­us­ban pe­dig a töb­bi ér­dek­lő­dő. Így bő­ven meg­te­lik a ház a nyá­ri sze­zon­ra.

Az év töb­bi ré­szé­ben is nyit­va va­gyunk, bár ak­kor nem annyi­ra a csa­lá­di pi­he­nés a jel­lem­ző, ilyen­kor in­kább az egy­há­zi kon­fe­ren­ci­ák, csen­des­na­pok részt­ve­vői töl­tik meg a köz­pon­tot. Mi ma­gunk is szá­mos sa­ját szer­ve­zé­sű prog­ram­mal hí­vo­gat­juk az ér­dek­lő­dő­ket. Az ad­ven­ti és pün­kös­di hét­vé­gé­ink is egy­re na­gyobb lá­to­ga­tott­ság­gal bír­nak.

Ifj. Ká­posz­ta La­jos