Egyházunk egy-két hete

Ese­mény­ben és há­la­adás­ban gaz­dag na­pot töl­töt­tek együtt au­gusz­tus utol­só va­sár­nap­ján az oros­há­zi evan­gé­li­ku­sok. A városban a ti­zen­ötö­dik tan­évüket kezdhették meg a Szé­kács Jó­zsef Evan­gé­li­kus Óvo­da, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Gim­ná­zi­um in­téz­mé­nye­i­, amely­ek élé­re – Fe­hér Bor­bá­la sze­mé­lyé­ben – új igaz­ga­tót ik­tat­tak, va­la­mint fel­szen­tel­het­ték az is­ko­la alig nyolc hó­nap alatt el­ké­szült új szár­nyát.

A di­á­kok­kal, pe­da­gó­gu­sok­kal és szü­lők­kel te­li temp­lom­ban tar­tott tan­év­nyi­tó is­ten­tisz­te­le­ten Gáncs Pé­ter püs­pök Jel 3,1–3 alap­ján hir­det­te Is­ten igé­jét. Pré­di­ká­ci­ó­já­ban hang­sú­lyoz­ta, hogy az óra­rend­ben sze­rep­lő tan­tár­gya­kon kí­vül az Úr­is­ten kü­lön­le­ges tan­tár­gya­kat is kí­nál a di­á­kok­nak – töb­bek kö­zött az egy­más meg­erő­sí­té­sé­nek ál­dott szol­gá­la­tát, a há­la­adást és a leg­fon­to­sabb „tan­tár­gyat”: a meg­té­rést.

A most kez­dő­dő tan­év­vel hosszú kor­szak zá­rult le az in­téz­mény éle­té­ben, hi­szen ti­zen­nyolc év­nyi in­téz­mény­ve­ze­tői szol­gá­lat után nyug­díj­ba vo­nult Jan­tos Ist­ván­né igaz­ga­tó asszony, akinek poszt­ját Fe­hér Bor­bá­la vet­te át. Az új ve­ze­tő előtt nem ide­gen a rá­bí­zott kö­zös­ség, hi­szen a kezdetektől ta­nít az evan­gé­li­kus is­ko­lá­ban, és több mint egy év­ti­ze­det igaz­ga­tó­he­lyet­tes­ként is dol­go­zott az in­téz­mény­ben. Ri­bár Já­nos es­pe­res ik­tat­ta be őt igaz­ga­tói hi­va­ta­lá­ba. Az ün­ne­pi al­kal­mon tett (pe­da­gó­gu­si) es­küt Tóth Lin­da ta­ní­tó is.

Nem­csak az igaz­ga­tó, ha­nem az is­ko­la­lel­kész sze­mé­lye is vál­to­zott a nyá­ron. Az ed­di­gi is­ko­la­lel­kész, Kopf And­rás 2010 au­gusz­tu­sá­ban el­kö­szönt az in­téz­mény­től, és a he­lyét Ri­bársz­ki Ákos vet­te át. Ákos az el­múlt esz­ten­dő­ben ha­tod­éves teoló­gus­ként vett részt a gyü­le­ke­zet éle­té­ben, s most – im­már fel­szen­telt lel­kész­ként – foly­tat­ja szol­gá­la­tát Oros­há­zán. Az ol­tár­nál egy­ko­ri men­to­ra, De­ák Lász­ló igaz­ga­tó lel­kész kér­te Is­ten ál­dá­sát Ákos éle­té­re és szol­gá­la­tá­ra.

Az új tan­év­ben új pe­da­gó­gu­sok is „be­irat­koz­tak” az in­téz­mény­be: Föl­de­si­né Erős Klá­ra, Ju­hász­né Strél­ing Ju­dit és Kacz­kó Ri­ta ta­ní­tók, va­la­mint Hor­váth Ta­más rend­szer­gaz­da.

Be­csen­ge­tés­re – alig nyolc hó­nap alatt – el­ké­szült az is­ko­la új szár­nya is. Mi­vel az el­múlt évek­ben fo­lya­ma­to­san nőtt a be­irat­ko­zó gye­re­kek szá­ma (az idei tan­évet öt­száz­har­minc­négy gyer­mek kez­di meg), az ed­di­gi épü­let már ki­csi­nek bi­zo­nyult az igé­nyes ok­ta­tás­hoz. Az oros­há­zi evan­gé­li­kus in­téz­mény kü­lö­nö­sen nagy hang­súlyt fek­tet az ide­gen nyel­vi ok­ta­tás­ra; a két új, mo­dern, nyel­vi la­bor ezen­túl meg­fe­le­lő hely­színt biz­to­sít az osz­tott cso­por­tok­ban va­ló ta­nu­lás­hoz.

Az új szárny – ame­lyet Gáncs Pé­ter szen­telt fel a temp­lo­mi is­ten­tisz­te­let után – stí­lu­sá­ban szé­pen il­lesz­ke­dik a ré­gi épü­let­hez, s kü­lön ér­de­kes­ség, hogy a ket­tőt füg­gő­fo­lyo­só kö­ti össze egy­más­sal.

Az ün­nep­sé­get meg­tisz­tel­te je­len­lé­té­vel a vá­ros pol­gár­mes­te­re, va­la­mint a tér­ség par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je is.

D. L.