Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Na­gyok és cso­dá­la­to­sak a te mű­ve­id, min­den­ha­tó Úr Is­ten, igaz­sá­go­sak és iga­zak a te uta­id, né­pek ki­rá­lya. Jel 15,3 (Dán 2,20; Lk 17,11–19; Róm 8,/12–13/14–17; Zsolt 146) Csak az 1920-as évek­ben ... >>

Élő víz

Egy­szer majd el­jön a nap
Egy­szer majd el­jön a a nap, ami­kor már nem kell ha­zud­nunk töb­bé. Ki­mon­da­tik min­den, ál­ta­lunk is jól is­mert és né­ven ne­ve­zett bűn és min­den, má­sok előtt el­tit­kolt vagy leg­alább­is ta­kar­gat­ni pró­bált vé­tek. És ak­kor, ami­kor majd ott ál­lunk tel­je­sen véd­te­len, és nem lesz más me­ne­dé­künk a ma­gunk szé­gye­ne és a má­sok meg­ve­té­se elől, mint Is­ten mély­sé­ges sze­re­te­te, ame­lyet va­la­hogy so­ha nem ért­het­tünk meg, és még most, eb­ben a drá­mai pil­la­nat­ban sem ért­he­tünk meg iga­zán. >>

Bú­csúz­ko­dók
Kül­ső szem­lé­lő­ként, is­me­ret­le­nül nem könnyű va­la­ki­ről meg­mon­da­ni, ho­vá uta­zik, avagy mi vé­gett vá­ra­ko­zik egy re­pü­lő­té­ri ter­mi­nál utas­csar­no­ká­ban. A hely­szín, bi­zo­nyos je­lek, tár­gyak, esz­kö­zök, a ru­há­zat per­sze sok min­det el­árul­hat­nak. Így ar­ról a fi­a­tal pár­ról is si­ke­rült né­hány dol­got meg­ál­la­pí­ta­nom, akik nem messze tő­lünk pa­kol­ták le cuc­ca­i­kat a lé­gi­ki­kö­tő vá­ró­ter­mé­ben. >>

To­mi lám­pács­ká­ja
„Ti vagy­tok a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga. Nem rejt­he­tő el a he­gyen épült vá­ros.” (Mt 5,14) >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Áld­jad, lel­kem, az Urat, és ne fe­ledd el, mennyi jót tett ve­led!” (Zsolt 103,2) >>

Egyházunk egy-két hete

Tan­év­ lel­ki tan­tár­gyak­kal
Ese­mény­ben és há­la­adás­ban gaz­dag na­pot töl­töt­tek együtt au­gusz­tus utol­só va­sár­nap­ján az oros­há­zi evan­gé­li­ku­sok. A városban a ti­zen­ötö­dik tan­évüket kezdhették meg a Szé­kács Jó­zsef Evan­gé­li­kus Óvo­da, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Gim­ná­zi­um in­téz­mé­nye­i­, amely­ek élé­re – Fe­hér Bor­bá­la sze­mé­lyé­ben – új igaz­ga­tót ik­tat­tak, va­la­mint fel­szen­tel­het­ték az is­ko­la alig nyolc hó­nap alatt el­ké­szült új szár­nyát. >>

Lelkészi munkaévkezdés délen
A Dé­li Egy­ház­ke­rü­let Időnk és erőnk nyo­má­ban cím­mel tar­tot­ta meg mun­ka­év­kez­dő lel­kész­kon­fe­ren­ci­á­ját Ba­la­ton­szár­szón au­gusz­tus 23. és 25. kö­zött. A prog­ram aján­lá­sa sze­rint: „…sze­ret­nénk meg­ra­gad­ni a min­dig el­il­la­nó időt és ke­vés­nek bi­zo­nyu­ló erőnk szá­má­ra táp­lá­ló For­rást ta­lál­ni.” >>

Lelkészi munkaévkezdés nyugaton
Az augusztus 26-tól 28-ig tartó dunántúli lelkészkon­fe­ren­ci­á­nak a kő­sze­gi Evan­gé­li­kus Me­ző­gaz­da­sá­gi, Ke­res­ke­del­mi, In­for­ma­ti­kai Szak­kép­ző Is­ko­la és Kol­lé­gi­um adott ott­hont. Itt­zés Já­nos püs­pök a ... >>

Lelkészi munkaévkezdés északon
Hét­száz mé­ter ma­gas­ság­ban, a Mát­rá­ban gyűl­tek össze kö­zös év­kez­dés­re au­gusz­tus 27-én és 28-án az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let lel­ké­szei. A ke­rü­let kö­ze­pe tá­ján fek­vő hely­szín, a re­for­má­tus egy­ház Rá­day Kon­fe­ren­cia-köz­pont­ja min­den szem­pont­ból meg­fe­le­lő­nek bi­zo­nyult a hét­köz­na­pok­ból va­ló el­vo­nu­lás­ra és a ta­lál­ko­zás­ra. >>

Aki biblikus, szeretetben gazdag, hitvalló gyülekezetet álmodott
Ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­re hí­vo­gat­tak a cell­dö­mölk-al­só­sá­gi temp­lom ha­rang­jai au­gusz­tus utol­só hét­vé­gé­jé­nek szom­bat dél­után­ján. A gyü­le­ke­zet meg­hí­vott lel­ké­szét, Ke­re­kes Csa­bát ik­tat­ta be hi­va­ta­lá­ba Ros­tá­né Pi­ri Mag­da, a Va­si Evan­gé­li­kus Egy­ház­me­gye es­pe­re­se (képünkön). >>

A Du­na jobb part­já­ról a bal part­já­ra
Pécs, Po­gány, Pécs-Va­sas, Kecs­ke­mét, Kis­kun­ha­las – he­lyek, ahol már be­le­kós­tol­ha­tott a szol­gá­lat­ba, és gya­kor­la­tot sze­rez­he­tett az au­gusz­tus 28-ai ava­tá­sa után im­már hi­va­ta­lo­san is a lel­ké­szi kar­hoz tar­to­zó Vla­di­ka Zsó­fia. A pé­csi evan­gé­li­kus temp­lom­ban tör­tént or­di­ná­ci­ót Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke vé­gez­te. >>

Kántortovábbképző
Ha nem is vi­lág­ra­szó­ló, de a részt­ve­vők szá­má­ra ked­ves ju­bi­le­um­ra ke­rült sor a fó­ti Kán­tor­kép­ző In­té­zet­ben. Au­gusz­tus 22. és 27. kö­zött ti­ze­dik al­ka­lom­mal gyü­le­kez­tek össze gya­kor­ló kán­to­rok a to­vább­kép­ző tan­fo­lyam­ra. >>

Kereszthordozó eltökéltség
Egész na­pos kon­fe­ren­ci­á­val em­lé­ke­zett meg a győ­ri Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ház ar­ról, hogy száz év­vel ez­előtt a po­zso­nyi anya­ház­ból ér­ke­zett két di­a­ko­nissza nő­vér szol­gá­lat­ba ál­lá­sá­val el­in­dult Győr­ben a di­a­ko­nissza­mun­ka. Az au­gusz­tus 16-ai ju­bi­le­u­mi ese­mé­nyen részt vett Nor­bert De­nec­ke, a né­met evan­gé­li­kus egy­ház fő­ta­ná­cso­sa. Kép­vi­sel­tet­ték ma­gu­kat to­váb­bá evan­gé­li­kus egy­há­zunk dia­kó­ni­ai in­té­ze­te­i­nek mun­ka­tár­sai is. >>

Keresztutak

Mindnyájunk ünnepe
Új kez­de­mé­nye­zés­ként, ám ha­gyo­mány­te­rem­tő szán­dék­kal hív­ta meg a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) a ha­zai ke­resz­tény egy­há­za­kat az ál­lam­ala­pí­tás ün­ne­pe al­kal­má­ból tar­tott is­ten­tisz­te­let­re. A fe­le­ke­zet­kö­zi al­ka­lom­nak, ame­lyet Sch­mitt Pál köz­tár­sa­sá­gi el­nök, Rét­he­lyi Mik­lós nem­ze­ti erő­for­rá­so­kért fe­le­lős mi­nisz­ter és több ál­lam­tit­kár is meg­tisz­telt je­len­lé­té­vel, az öku­me­ni­kus szék­ház ká­pol­ná­ja adott ott­hont az ün­nep elő­es­té­jén. >>

Magyar napok Kolozsvárott
Ha Mátyás lova nyeríteni tud­na, örö­mé­ben biz­to­san ezt tet­te vol­na augusztus 20-a környékén Ko­lozs­vár fő­te­rén. Ha pe­dig Dá­vid Fe­renc vagy Hel­tai Gás­pár is ép­pen ar­ra járt vol­na, igen­csak ma­gya­ráz­ni kel­lett vol­na Na­po­cát s a ma­gyar na­po­kat… Nos, mi­előtt még túl sok len­ne a rejt­vény, íme, a ti­tok nyit­ja: au­gusz­tus 18-a és 22-e kö­zött tar­tot­ták az I. ko­lozs­vá­ri ma­gyar na­po­kat. Mivel a kezdetben városnapok néven tervezett esemény részleteiben az ötletgazdák nem tudtak megegyezni a több­sé­gi ro­mán­ság­gal, a he­lyi ma­gyar­ság fel­ve­tet­te a kü­lön ren­dez­vény­so­ro­zat meg­szer­ve­zé­nek gondolatát. Az ere­de­ti­leg is ja­va­solt au­gusz­tus 19-e, Ko­lozs­vár vá­ros­sá nyil­vá­ní­tá­sá­nak 694. év­for­du­ló­ja így tel­je­sen ma­gyar ün­nep­pé vált. >>

Ma­gyar evan­gé­li­kus temp­lom a fe­ke­te ne­gyed­ben
Hall­ga­ta­gon áll a száz­négy éve ala­kult ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet temp­lo­ma az ame­ri­kai egye­sült ál­la­mok­be­li Cleve­land ke­le­ti ré­szén, a Buc­keye út kö­rü­li le­gen­dás, haj­da­ni ma­gyar ne­gyed­ben. Ez az el­ső ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet Ame­ri­ká­ban (First Hun­ga­ri­an Lu­the­ran Church), és mond­hat­juk, hogy hosszú ide­ig ez az el­ső­ség nem­csak idő­be­li­sé­get, ha­nem rang­sor­be­li­sé­get is je­lölt. Olyas­fé­lét, mint a zász­lós­ha­jóé a flot­tá­ban. A kép­ze­let­be­li flot­ta, az ame­ri­kai ma­gyar evan­gé­li­kus­ság, amely fény­ko­rá­ban ti­zen­há­rom gyü­le­ke­ze­tet szám­lált, ma alig há­rom­ból áll. Ezek is egy­re gyen­gül­nek, se­gít­ség nél­kül alig élet­ké­pe­sek. >>

Evangélikusok

Az utolsó (evangélikus) egyházjogász?
Egy­ház­jo­gász, ügy­véd, egye­te­mi ma­gán­ta­nár. Bár a na­pok­ban töl­töt­te be ki­lenc­ve­ne­dik élet­évét, ma is ak­tí­van tel­nek nap­jai. Az új, ké­szü­lő al­kot­mány­hoz az egy­há­zak vé­le­mé­nyét is ki­kér­ték; egy­há­zunk ve­ze­tő tes­tü­le­te az ő szak­vé­le­mé­nyé­re is szá­mít. Pro­fesszor úr han­gu­la­tos, nap­fé­nyes bu­dai la­ká­sá­ban fe­le­sé­ge tár­sa­sá­gá­ban fo­ga­dott, és mi­köz­ben ked­ves köz­vet­len­ség­gel me­sélt éle­té­ről, az egy­ház­jog iránt fi­a­ta­lon éb­redt sze­rel­mé­ről, ki­bon­ta­ko­zott ki­vé­te­les jel­le­me, em­ber­sé­ge, sze­rény­sé­ge. >>

Kán­tor volt Ga­lya­te­tőn
Két éve ment el tő­lünk az örök ha­zá­ba Fa­sang Ár­pád zon­go­ra­mű­vész, dip­lo­ma­ta, író, a hű­sé­ges evan­gé­li­kus test­vér, ba­rát. Ta­lán ke­ve­sen tud­ják, hogy az öku­me­ni­kus szel­lem mennyi­re meg­ha­tá­ro­zó volt az éle­té­ben. A ter­mé­szet, a he­gyek sze­rel­me­se volt; ő is hal­lot­ta – aho­gyan a mes­ter, Ko­dály Zol­tán – azt az imád­sá­got, amelyet a bér­cek „né­ma han­gok­kal” mond­tak el. A kö­zös kis ha­za, a Mát­ra volt Ár­pád szá­má­ra is az, ami Ko­dály szel­le­mé­nek: pi­he­nő és ih­let­su­ga­lom. Gyak­ran fu­tot­ta meg a he­gyi ös­vé­nye­ket, emel­te fe­jét az éj­sza­kai csil­la­gok­nak. Ke­vés ilyen tisz­ta, hit­be ka­pasz­ko­dó csa­lád­apát, mű­vészt, nagy­apát is­me­rek, mint ami­lyen ő volt. >>

e-világ

Prog­ra­mok in­ter­ne­te­zés­hez: Fi­re­fox
Cikk­so­ro­za­tunk­ban az öt leg­nép­sze­rűbb bön­gé­szőt mu­tat­juk be. A prog­ra­mok mind­egyi­ke ki­bő­vít­he­tő, mi azon­ban azok­ra a fel­hasz­ná­lók­ra kon­cent­rá­lunk, akik nem kí­ván­nak ki­egé­szí­tők­kel bí­be­lőd­ni, ha­nem te­le­pí­tés után már csak in­ter­ne­tez­ni sze­ret­né­nek. >>

Keresztény szemmel

Egy­mon­da­tos ta­ná­rok
Fo­lyik az óra, höm­pö­lyög a szó­ára­dat, csak a meg­szó­lí­tó erő hi­ány­zik. Nincs egy iga­zi, jó mon­dat a ta­nu­lók szá­má­ra. Ez ta­lán a leg­na­gyobb ta­ná­ri ku­darc és a leg­nyo­masz­tóbb di­ák­ta­pasz­ta­lat. >>

Tan­év­kez­dő kér­dé­sek és két­sé­gek
Új tan­évet kezd­he­tünk. Va­jon ma­ga­sabb osz­tály­ba lép­he­tünk? Ne­tán év­is­mét­lés­re ítél­te­tünk? Köz­tu­dott, hogy ősz­től új­ra adva van is­ko­lá­ink­ban a bu­kás esé­lye is. Sőt ami a köz­ok­ta­tás­ban alig el­kép­zel­he­tő, az egy­há­zi, gyü­le­ke­ze­ti, egyé­ni ke­resz­tény élet­ben elő­for­dul­hat: „al­sóbb” osz­tály­ba is ke­rül­he­tünk… >>

A mag­ve­tő és az egy­há­zi is­ko­lák
Az evan­gé­lis­ták kö­zül ket­ten is fel­je­gyez­ték – a ka­no­ni­zált Szent­írás sze­rint – a ná­zá­re­ti Jé­zus di­dak­ti­ku­san zse­ni­á­lis pél­dá­za­tát a mag­ve­tő­ről és mun­ká­já­nak kö­vet­kez­mé­nyé­ről. >>

A hét témája

„Tenger harcon át”­
Há­rom év­ti­ze­des (1939–1969) nyír­egy­há­zi parókus lelkészi szol­gá­la­ta má­ig ele­ve­nen él a fél év­szá­zad­nál idő­sebb hí­vek szí­vé­ben, és me­leg sze­re­tet­tel be­szél­nek Oli bá­csi­ról, aki ün­ne­pi és hét­köz­na­pi éle­tük­nek egy­aránt ré­sze­se volt, hi­szen min­den­ki­vel szót ér­tett, s szív­ügye volt az evan­gé­li­zá­ció és a dia­kó­nia. Joób Oli­vér száz év­vel ez­előt­ti szü­le­té­sé­re em­lé­ke­zett múlt va­sár­nap a nyír­egy­há­zi gyü­le­ke­zet. >>

Egy tel­jes élet – az ige vi­lá­gos­sá­gá­ban
A „Ve­zess, Jé­zu­sunk…” kez­de­tű ked­ves éne­künk egyik so­ra a cím­adó­ja an­nak a könyv­nek, mely most je­lent meg id. Joób Oli­vér (1910–1969) evan­gé­li­kus lel­kész éle­té­ről, szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból. >>

Száz éve szü­le­tett Joób Oli­vér evan­gé­li­kus lel­kész
Száz év­vel ez­előtt, 1910. au­gusz­tus 8-án Óz­don szü­le­tett. Édes­ap­ja Fan­csa­li Joób Sán­dor, édes­any­ja An­tony Gi­zel­la volt. >>

evél&levél

Kincs­ke­re­sők Pi­lis­csa­bán
A Fé­bé Di­a­ko­nissza­egye­sü­let au­gusz­tus 19. és 22. kö­zött tar­tot­ta idei kon­fe­ren­ci­á­ját Pi­lis­csa­bán, a Bé­thel Evan­gé­li­kus Misszi­ói Ott­hon­ban. A ta­lál­ko­zó prog­ram­ja a Kin­cse­ink – az Is­ten aján­dé­kai te­ma­ti­ka kö­ré épült fel. Csö­mö­ri gyü­le­ke­ze­tünk­ből ti­zen­né­gyen tud­tunk részt ven­ni a kon­fe­ren­cia har­ma­dik nap­ján, szom­ba­ton. >>

Közlemények, nyilatkozatok

KÉSZ – kér­dé­se­ket éb­resz­tő szín­ház
Ha­ma­ro­san el­ér­ke­zik a pes­ti bel­vá­ro­si vá­ros­misszi­ós prog­ram kö­vet­ke­ző nagy ese­mé­nye, a KÉSZ. A szer­ve­zők el­múlt he­ti ta­nács­ko­zá­sa után ez a szó új tar­ta­lom­mal telt meg. Ed­dig a Rajt­kő prog­ram „Vi­gyázz!”, Kész!”, „Rajt” fel­szó­lí­tá­sa­i­nak má­so­dik ál­lo­má­sa volt csu­pán, az új tar­ta­lom: KÉSZ – kér­dé­se­ket éb­resz­tő szín­ház. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Ez a [harmadik] hitágazat tehát olyasmiről szól, aminek állandóan tör­ténnie kell, és soha nem szűnhet meg. A teremtés ugyanis már mö­göt­tünk van, a megváltás is elvégeztetett, de a Szentlélek szüntelenül végzi munkáját az ítélet ... >>

Kultúrkörök

„Ta­ní­tott egy éle­ten át”
Szü­le­té­se szá­za­dik év­for­du­ló­já­nak al­kal­má­ból a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház vá­lo­ga­tott írá­sa­it tar­tal­ma­zó ta­nul­mány­kö­tet­tel tisz­tel­gett dr. Só­lyom Je­nő egy­ház­tör­té­nész, teo­ló­gi­ai ta­nár em­lé­ke előtt. A 2004-ben ki­adott kö­tet több kí­ván len­ni, mint mél­tó tisz­te­let­adás egy em­lék­könyv for­má­já­ban: az 1976-ban el­hunyt ki­vá­ló egy­ház­tör­té­nészt a kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­tel után, az öt­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­ben a „po­li­ti­kai erő­szak” nem­te­len esz­kö­ze­i­vel tá­vo­lí­tot­ták el az Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mia ta­ná­ri ka­rá­ból, és éle­te hát­ra­lé­vő ré­szé­ben kény­sze­rű el­hall­gat­ta­tás és hát­tér­be szo­rí­tás volt az osz­tály­ré­sze. Az élet­mű­vét át­te­kin­tő, ta­ní­tá­sa­it tar­tal­ma­zó em­lék­kö­tet így a tör­té­nel­mi igaz­ság­ta­lan­sá­got el­szen­ve­dett Só­lyom Je­nő egy­há­zi re­ha­bi­li­tá­ci­ó­já­nak is je­len­tős ré­szét ké­pe­zi. >>

Kár­pit­ki­ál­lí­tás a „he­gyen”
Vég­re, épp ezt, ölts! – e négy szó kö­ré épí­tet­te kö­szön­tő­be­szé­dét Nagy­né Sze­ker Éva lel­kész­nő Pol­gár Ró­zsa Kos­suth- és Mun­ká­csy-dí­jas kár­pit­mű­vész ki­ál­lí­tás­meg­nyi­tó­ján a rá­kos­he­gyi evan­gé­li­kus temp­lom­ban au­gusz­tus 28-án. >>

Fél év­szá­za­dos a nagy­tar­csai fa­lu­mú­ze­um
Mol­nár­né Haj­dú Mar­git és Mol­nár La­jos – gyé­mánt­dip­lo­más ta­ní­tó­há­zas­pár, a köz­ség sze­re­tett ta­ní­tó né­ni­je és ta­ní­tó bá­csi­ja – ha­gyo­mány­őr­ző mun­ká­ban töl­töt­te egész éle­tét. A mú­ze­um­ala­pí­tó há­zas­pár már 1950-ben meg­kezd­te a nép­raj­zi tár­gyak gyűj­té­sét, mely­ben ön­zet­len, nagy se­gít­sé­get nyúj­tott a te­le­pü­lés la­kos­sá­ga; szí­ve­sen ad­ták oda félt­ve őr­zött tár­gya­i­kat: ima­köny­vet, jegy­ken­dőt, ké­pet, lá­dát, tá­last, kö­pü­lőt, gu­zsalyt, kor­sót, cse­rép­edé­nye­ket, me­lyek rö­vi­de­sen nem fér­tek el a ta­ní­tói la­kás­ban. Így ér­le­lő­dött meg ben­nük egy mú­ze­um lét­re­ho­zá­sá­nak gon­do­la­ta. >>

Templom
– A ro­hadt élet­be, pi­szok ma­gas ez a fal! – szit­ko­zó­dott Ár­pád, mi­köz­ben újabb ci­ga­ret­tát ka­part elő a zse­bé­ből. Vi­li, a kő­mű­ves­se­géd nye­rít­ve fel­rö­hö­gött az áll­vány te­te­jén. >>

Ha van kö­zös aka­rat…
A nagy ár­vi­zek le­vo­nul­tak. Már nem lát­juk es­tén­ként a té­vé­hír­adó­ban az össze­dőlt há­zak­ról és a föl­dön­fu­tó­vá lett em­be­rek­ről szó­ló meg­rá­zó ké­pe­ket. Öröm­mel és meg­nyug­vás­sal ál­la­pít­juk meg: a ka­taszt­ró­fá­nak vé­ge. Az­tán hát­ra­dő­lünk a ka­ros­szék­ben, és már tel­je­sen más hí­rek­kel, más em­be­rek­kel és más ka­taszt­ró­fák­kal va­gyunk el­fog­lal­va. >>

Hab­csó­kos, gyü­möl­csös le­pény
Hoz­zá­va­lók: 3 to­jás, 35 dkg kris­tály­cu­kor, 1 evő­ka­nál va­ní­li­ás cu­kor, 25 dkg liszt, 2 te­ás­ka­nál sü­tő­por, 5 dkg mar­ga­rin, csi­pet­nyi só, tej, gyü­mölcs >>

A vasárnap igéje

Mi ha­tá­roz meg? Ki­hez kö­tő­dünk?
Sze­mé­lyes val­lo­más­sal kez­dem – de ez­zel nem ön­ma­gam­ról aka­rok ír­ni. Na­gyon sze­re­tem a Ró­mai le­vél 8. fe­je­ze­tét. Van­nak ked­ves fe­je­ze­tek a Bib­li­á­ban, ame­lyek­re sű­rűn vissza­té­rek. Ez ta­lán a leg­ked­ve­sebb. Mi­ért? Mert ben­ne van az evan­gé­li­um lé­nye­ge, a tör­vény íté­le­te, a vi­gasz­ta­lás sza­va, a múlt fel­dol­go­zá­sá­nak le­he­tő­sé­ge, a je­len mély ér­tel­me­zé­se és az egyet­len iga­zi pers­pek­tí­va a vég­ső jö­vő­re néz­ve. Pál in­for­mál, fi­gyel­mez­tet, biz­tat, szin­te éne­kel a Lé­lek cso­dá­la­tos mun­ká­já­ról, a vé­gén pe­dig már-már him­ni­kus ma­gas­sá­gok­ban jár­va szól a leg­na­gyobb biz­ton­ság­ról, hogy tud­ni­il­lik sem­mi nem sza­kít­hat el min­ket az Is­ten sze­re­te­té­ről. Min­den együtt, min­den egy he­lyen: a Szent­írás sum­má­ja, Is­ten vi­lá­gá­nak a tit­ka. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
Min­den­ha­tó Is­te­nünk, aki az élet for­rá­sa vagy! A te vi­lá­gos­sá­god­nál lát­juk az iga­zi vi­lá­gos­sá­got. Ké­rünk, tedd haj­lé­kod­dá szí­vün­ket, add ne­künk Szent­lel­ke­det igéd ál­tal, hogy ta­nít­son és ve­zes­sen ben­nün­ket ... >>

Cantate

Mely igen jó az Úr­is­tent di­csér­ni
A Szent­há­rom­ság ün­ne­pe utá­ni 14. va­sár­nap az örö­mé, di­csé­re­té és há­la­adá­sé. A tex­tus sze­rint – Lk 17,11–19, a tíz lep­rás meg­gyó­gyí­tá­sá­nak tör­té­ne­te – csak egyet­len, a sa­má­ri­ai tért vissza gyó­gyu­lá­sa után Jé­zus­hoz. „Fennhan­gon di­cső­í­tet­te Is­tent”: se­gít­sé­get kért, át­él­te Jé­zus meg­tar­tó sze­re­te­tét, és nem ma­radt né­ma, ha­nem há­lát adva hir­det­te a hit meg­tar­tó ere­jét. >>

Felemelt tekintettel, felemelt szívvel
Jó len­ne új élet­for­mát ta­lál­ni. Élet­mó­dot. Élet­stí­lust. Élet­ve­ze­tést. Ame­lyet nem rek­lá­mok tö­ké­le­tes­re re­tu­sált dísz­let­em­be­rei mo­so­lyog­nak, mo­zog­nak, be­szél­nek be­le a tu­da­tunk­ba. Nem olyat, ame­lyért cse­ré­be is­me­ret­len, hát­tér­be hú­zó­dó, sze­mély­te­len lé­te­zők pénzt, el­ve­ket kér­nek, és ré­gi­nek ki­ki­ál­tott ér­ték­ren­de­ket do­bat­nak sze­mét­re az új re­mény­ség fe­jé­ben. Va­la­mi egé­szen más meg­úju­lá­sért ki­ált a vi­lág. Amely nem kö­ve­tel le­he­tet­len, elv­te­len vál­to­zást. Amely­től nem csu­pán az ma­rad­hat az em­ber, aki va­ló­já­ban, ha­nem ki­tel­je­sed­het. Amely­től sa­ját ma­ga új di­men­zi­ó­it, bol­do­gí­tó po­zi­tí­vu­ma­it fe­dez­he­ti fel, és amely­től rá­döb­ben­het, hogy nem ma­gá­ra ha­gyott, vé­let­len lé­te­ző a vi­lág­ban, ha­nem egy cso­dá­la­tos al­ko­tó ke­ze nyo­mát, arc­má­sát hord­ja ma­gán. >>