Egyházunk egy-két hete

A Dé­li Egy­ház­ke­rü­let Időnk és erőnk nyo­má­ban cím­mel tar­tot­ta meg mun­ka­év­kez­dő lel­kész­kon­fe­ren­ci­á­ját Ba­la­ton­szár­szón au­gusz­tus 23. és 25. kö­zött. A prog­ram aján­lá­sa sze­rint: „…sze­ret­nénk meg­ra­gad­ni a min­dig el­il­la­nó időt és ke­vés­nek bi­zo­nyu­ló erőnk szá­má­ra táp­lá­ló For­rást ta­lál­ni.”

Az idő meg­ra­ga­dá­sá­hoz, a For­rás meg­ta­lá­lá­sá­hoz a kez­dő lé­pést a 90. zsol­tár sza­vai ad­ták meg a kö­zel nyolc­van részt­ve­vő­nek. Sza­bó­né Mát­rai Ma­ri­an­na püs­pök­he­lyet­tes ar­ra mu­ta­tott rá, hogy a zsol­tár­ban kö­zös­ség szó­lal meg, és kö­zös­ség­hez szól. Élet­öröm­re vá­gyik a zsol­tá­ros, és er­re vá­gyunk mi is, de eh­hez Is­ten ára­dó ke­gyel­me szük­sé­ges. Így él­he­tünk – és él­het a lel­kész is – ha­té­ko­nyan.

Tóth Já­nos, a Gyökössy Intézet munkatársa sok­éves ta­pasz­ta­lat alap­ján a lel­ké­szi mun­ka lel­ki hát­te­ré­ről és spi­ri­tu­á­lis út­ja­i­ról be­szélt. Mi is a lel­kész­ség? Min­dig szol­gá­lat­ban? Ho­gyan ápol­hat­ja a lel­kész lel­ki hi­gi­é­né­jét? Mi tör­té­nik a lel­kész egy nap­ján? Töb­bek kö­zött eze­ket a kér­dé­se­ket jár­ta kö­rül elő­adá­sá­ban, ame­lyet hoz­zá­szó­lá­sok kö­vet­tek.

A mun­ka­tár­si kap­cso­la­tok prob­lé­má­it hoz­ta a hall­ga­tó­ság elé Krá­mer György es­pe­res, majd be­mu­tat­ta az on­-line di­gi­tá­lis mun­ka­nap­lót és hasz­ná­la­tát, amit a lel­ké­szek élénk ér­dek­lő­dés­sel fo­gad­tak.

Az el­ső nap zá­rá­sa­ként Var­ga Gyön­gyi egye­te­mi do­cens ve­ze­té­sé­vel a részt­ve­vők há­rom­fős cso­por­tok­ban jár­ták vé­gig a „csend ima­ös­vé­nyét” erő­for­rást ke­res­ve és re­mény­ség sze­rint rá is ta­lál­va.

A ked­di nap is­mét a Ba­la­ton-par­ti te­ra­szon, a „nap­vi­tor­lák” ár­nyé­ká­ban kez­dő­dött. Itt hang­zott el Sós­ku­ti Zol­tán re­for­má­tus lel­ki­pász­tor áhí­ta­ta 2Kor 12,6–9 alap­ján. Az erőt­len­ség el­hor­do­zá­sá­hoz alá­zat­ra és bel­ső csend­re van szük­sé­günk – mond­ta a lel­kész –, így él­het­jük át azt, hogy Is­ten ke­gyel­mé­ből van erőnk a lel­ké­szi mun­ká­ban helyt­áll­ni.

Az áhí­ta­tot kö­ve­tő ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sen – me­lyet dr. Sza­bó La­jos, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem rek­to­ra mo­de­rált – Sós­ku­ti Zol­tán, Kun­sza­bó Zol­tán ró­mai ka­to­li­kus di­a­kó­nus és Jó And­rás re­for­má­tus ta­nár osztotta meg gondolatait a lel­ké­szekkel. A kö­zel más­fél órá­ban a lel­kész és a hí­vek kap­cso­la­tá­ról, a kö­zös­ség­al­ko­tás örö­me­i­ről és ku­dar­ca­i­ról, a „lá­tás” szük­sé­gé­ről volt szó, egyet­ért­ve ab­ban, hogy a lel­kész­ is igényli a test­vé­ri kö­zös­ség­et.

Dél­után nyolc cso­port­ban foly­tat­tak tar­tal­mas meg­be­szé­lést a részt­ve­vők (egy-egy cso­port­hoz a ha­son­ló hely­zet­ben lé­vő gyü­le­ke­ze­tek lel­ké­szei tar­toz­tak), majd Jó And­rás mint az Interserve missziói szervezet képviselője bemutatta A föld végső határáig című DVD-t, mely a gyülekezeteket bizonyságtévő életre ösztönzi. A nap jó­ked­vű ker­ti par­ti­val, kür­tős­ka­lács és in­di­ai ke­nyér sü­té­sé­vel zá­rult.

Szer­dán Bács­kai Ká­roly ad­junk­tus igei fel­ké­szí­té­se, majd a kon­fe­ren­cia ér­té­ke­lé­se után úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­let­re ke­rült sor. Gáncs Pé­ter püs­pök – rá­mu­tat­va a fal­ra he­lye­zett de­ko­rá­ci­ó­ra, me­lyen min­den részt­ve­vő ne­ve és fel­szen­te­lé­sé­nek éve sze­re­pelt – Ézs 40,27–31 alap­ján hangsúlyozta, hogy akár negy­ven éve, akár fris­sen or­di­nált lel­kész­ről van szó, Is­ten ad ne­ki erőt, és újít­ja meg mun­ká­já­ban, éle­té­ben.

Wisz­ki­densz­ky And­rás