Egyházunk egy-két hete

Az augusztus 26-tól 28-ig tartó dunántúli lelkészkon­fe­ren­ci­á­nak a kő­sze­gi Evan­gé­li­kus Me­ző­gaz­da­sá­gi, Ke­res­ke­del­mi, In­for­ma­ti­kai Szak­kép­ző Is­ko­la és Kol­lé­gi­um adott ott­hont. Itt­zés Já­nos püs­pök a lel­kész­szen­te­lő is­ten­tisz­te­le­ten el­hang­zó kér­dé­sek alap­ján tar­tott bib­lia­ta­nul­má­nyo­kat, ame­lye­ket egy-egy elő­adás egé­szí­tett ki. Az el­ső bib­lia­ta­nul­mány té­má­ja az el­hí­vás és el­hi­va­tott­ság volt. „Vál­la­lod-e igaz meg­győ­ző­dés­sel és jó lel­ki­is­me­ret­tel a lel­ké­szi szol­gá­la­tot egy­há­zunk­ban?”– hang­zik az el­ső kér­dés a lel­ké­szi szol­gá­lat­ba in­du­lók fe­lé. Itt­zés Já­nos hang­sú­lyoz­ta, hogy Is­ten sok­fé­le for­má­ban hív­hat­ja el az em­bert a szol­gá­lat­ba, de en­nek a mód­ja nem be­fo­lyá­sol­ja az el­hí­vás lé­nye­gét. A lel­ké­szi hi­va­tás tel­jes em­bert kí­ván. „Aka­rod-e eb­ben a szol­gá­lat­ban az egy­ház fe­jét és Urát, Jé­zus Krisz­tust hí­ven kö­vet­ni, evan­gé­li­u­mát tisz­tán és iga­zán hir­det­ni és a szent­sé­gek­kel Krisz­tus ren­de­lé­se sze­rint szol­gál­ni?” A kér­dés kap­csán a püs­pök az igaz ta­ní­tás­ról be­szélt. Mi a tisz­ta és igaz evan­gé­li­um? – tet­te fel a kér­dést. Is­ten min­dent egy lap­ra tett fel, egy üze­net­be kon­cent­rál­ta evan­gé­li­u­mát, és ez a ke­reszt igé­je. Ez a tisz­ta ta­ní­tás. Az or­di­ná­ció har­ma­dik kér­dé­sé­vel – „Fo­ga­dod-e, hogy sze­re­tet­tel, oda­adó hű­ség­gel és pél­dás élet­tel épí­ted egy­há­zun­kat?” – a pél­da­mu­ta­tó élet ke­rült a kö­zép­pont­ba. Min­den lel­kész szá­má­ra lel­ki­is­me­re­ti kér­dés, hogy tel­je­sí­tet­tük-e a hi­va­tá­sunk­ból ere­dő kö­te­le­zett­sé­get a re­ánk bí­zott kö­zös­ség­gel szem­ben. Nem ke­re­sünk-e ki­bú­vót vi­lá­gi kör­nye­ze­tünk­re hi­vat­koz­va? Ah­hoz, hogy pél­dás pa­pi élet­tel tud­junk szol­gál­ni, Is­ten­re rá­ha­gyat­ko­zó bi­za­lom­ra van szük­ség – fo­gal­ma­zott a püs­pök. Az utol­só bib­lia­ta­nul­mány a meg­tar­tó rend­ről szólt a lel­kész­szen­te­lő li­tur­gia ne­gye­dik kér­dé­se alap­ján: „Ígé­red-e, hogy evan­gé­li­kus egy­há­zunk tör­vé­nyes rend­jét min­den­kor meg­tar­tod, elöl­já­ró­id út­mu­ta­tá­sát kö­ve­ted?” Kö­zös­sé­gért va­gyunk fe­le­lő­sek – mond­ta Itt­zés Já­nos. Egy kö­zös­ség éle­tét a tör­vény tart­ja rend­ben, a ta­nít­vány éle­té­ben pe­dig Is­ten sze­re­te­te tud ren­det tar­ta­ni. A rend­be tett éle­tek ese­té­ben sok do­log át­ér­té­ke­lő­dik, és az ilyen élet tud­ja ki­áb­rá­zol­ni Krisz­tust. A bib­lia­ta­nul­má­nyok­hoz kap­cso­ló­dó elő­adá­so­kat Ka­ma­rás Ist­ván szociológus, ifj. Fa­bi­ny Ti­bor vi­lá­gi teo­ló­gus, Kál­mán At­ti­la gim­ná­zi­u­mi ta­nár és Reuss And­rás, hit­tu­do­má­nyi egye­te­münk pro­fes­sor eme­ri­tu­sa tar­tot­ta. A hal­lot­ta­kat a részt ­ve­vő lel­ké­szek cso­port­be­szél­ge­té­se­ken vi­tat­ták meg. A kö­zös­ség­épí­tés is cél­ja volt a lel­kész­kon­fe­ren­ci­á­nak, amit – egy or­go­na­hang­ver­seny meg­hall­ga­tá­sa és a kö­zös bor­kós­to­ló mel­lett – az es­ti be­szél­ge­té­sek szol­gál­tak leg­job­ban. A mun­ka­évet kez­dő ­találkozó vé­gén két olyan, fris­sen fel­szen­telt lel­kész­től kér­tünk vé­le­ményt, akik elő­ször vet­tek részt ilyen jel­le­gű ese­mé­nyen. Pong­rácz Má­té ki­csit tar­tott et­től a kon­fe­ren­ci­á­tól. „Az ag­go­dal­mam fe­les­le­ges­nek bi­zo­nyult, mert a lég­kör nagy­sze­rű volt. Jó volt ezt átélni, hi­szen ilyen ta­pasz­ta­lat­tal a há­tunk mö­gött tu­dunk hi­te­le­sen pré­di­kál­ni a gyü­le­ke­zet­ben a kö­zös­ség meg­élé­sé­nek szük­sé­ges­sé­gé­ről. Öröm­mel és él­mé­nyek­kel gaz­da­god­va me­gyek ha­za, és kez­dem meg gyü­le­ke­ze­tem­ben az új, szá­mom­ra el­ső mun­ka­évet.” Welt­ler Gá­bor is po­zi­tív él­mé­nyek bir­to­ká­ban te­kin­tett vissza a lel­ké­szi kö­zös­ség­ben el­töl­tött há­rom nap­ra. „Egyik bib­lia­ta­nul­má­nyá­ban Itt­zés Já­nos ar­ról szólt, hogy a lel­kész bi­zony szük­ség­kép­pen ma­gá­nyos egy ki­csit. Ez a ta­nács­ko­zás meg­erő­sí­tett en­gem ab­ban a meg­győ­ző­dé­sem­ben, hogy a szol­gá­lók kö­zös­sé­gé­ben nem le­szek egye­dül. Öröm volt azt ta­pasz­tal­ni, hogy lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb volt az is­me­ret­len arc, mint elő­ze­te­sen gon­dol­tam. Az itt ka­pott be­nyo­má­so­kat, im­pul­zu­so­kat bi­zo­nyá­ra jól fo­gom tud­ni ka­ma­toz­tat­ni ké­sőb­bi szol­gá­la­tom­ban.”

Kiss Mik­lós