Cantate
Mely igen jó az Úristent dicsérni
A Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap az örömé, dicséreté és hálaadásé. A textus szerint – Lk 17,11–19, a tíz leprás meggyógyításának története – csak egyetlen, a samáriai tért vissza gyógyulása után Jézushoz. „Fennhangon dicsőítette Istent”: segítséget kért, átélte Jézus megtartó szeretetét, és nem maradt néma, hanem hálát adva hirdette a hit megtartó erejét.
A lekció (Gal 5,16–24) továbbviszi az evangéliumi üzenetet: a Szentlélek megelevenít, „gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség…” Az ünnep éneke, Sztárai Mihálynak (+1575) a 92. zsoltárból írt átköltése a hívő, hálaadó ember tiszta örömét fejezi ki: Mely igen jó az Úristent dicsérni (EÉ 47).
Ha a 16. századi dicséret versszakkezdő betűit összeolvassuk, a szerző nevét kapjuk: MICHAEL STARINVS. 1593-tól 1806-ig a protestáns énekeskönyvek többsége az eredeti 15 versszakot közölte. Énekeskönyvünk hat versszaka Payr Sándor modernizáló átdolgozásában adja Sztárai szövegét, melyet követ a baptista énekeskönyv is, négyszólamú feldolgozásban (BÉ 30, 5 vsz.). A szövegnek ez a változata kevéssé őrizte meg a zsoltáros hangot (elmarad például a zsoltárnak a Sztárai szövegében is még meglévő 7–10. verse, az Isten alkotásait látva hálaadó dicséretre induló ember ellentéteként az esztelenekre és a gonoszokra való utalás.) A reformátusok Sztárai szövegét viszonylag hűen követik (RÉ 255, 8 vsz.).
Az ének első versszaka a dicséretnek, éneklésnek, hálaadásnak, Isten hirdetésének örömét fejezi ki. Az öröm forrására a 2–5. versszak egyes szám első személyben megfogalmazott imádsága ad választ: a lélek felemelkedik Istenhez, elmélkedik, felismeri az isteni bölcsességet, és hogy a megtérés után örökkévaló boldog élet vár rá. A szükséget szenvedő hívő ember pedig biztos lehet az isteni segítségben, üdvözülésben. Az utolsó versszak a gyülekezet nevében mondott könyörgés hitért, istenismeretért. Az öröm távlatot kap: a mennyország ígéretét.
Énekeskönyvünk dallama 20. századi evangélikus lejegyzésben maradt fenn. A 16. századból a dallam kibővített (11, 14, 14, 12 szótag) változata ismert. Eldönthetetlen, hogy ebből a kibővített formából mesterségesen állították-e elő a 20. századi 4 x 11 szótagos változatot, vagy éppen fordítva történt, csak éppen nem jegyezték le a mindenki által ismert rövidebb dallamot, és a szóbeliségben élt évszázadokon keresztül. A históriás énekeket idéző dallam stílushű ritmusa az örvendezés lendületét adja vissza. Sulyok Imre 1943-ban altszólóra, vegyes karra és vonósokra dolgozta fel Sztárai zsoltárparafrázisát.
H. Hubert Gabriella