Cantate

A Szent­há­rom­ság ün­ne­pe utá­ni 14. va­sár­nap az örö­mé, di­csé­re­té és há­la­adá­sé. A tex­tus sze­rint – Lk 17,11–19, a tíz lep­rás meg­gyó­gyí­tá­sá­nak tör­té­ne­te – csak egyet­len, a sa­má­ri­ai tért vissza gyó­gyu­lá­sa után Jé­zus­hoz. „Fennhan­gon di­cső­í­tet­te Is­tent”: se­gít­sé­get kért, át­él­te Jé­zus meg­tar­tó sze­re­te­tét, és nem ma­radt né­ma, ha­nem há­lát adva hir­det­te a hit meg­tar­tó ere­jét.

A lek­ció (Gal 5,16–24) to­vább­vi­szi az evan­gé­li­u­mi üze­ne­tet: a Szent­lé­lek meg­ele­ve­nít, „gyü­möl­cse pe­dig: sze­re­tet, öröm, bé­kes­ség…” Az ün­nep éne­ke, Sztá­rai Mi­hály­nak (+1575) a 92. zsol­tár­ból írt át­köl­té­se a hí­vő, há­la­adó em­ber tisz­ta örö­mét fe­je­zi ki: Mely igen jó az Úr­is­tent di­csér­ni (EÉ 47).

Ha a 16. szá­za­di di­csé­ret vers­szak­kez­dő be­tű­it össze­ol­vas­suk, a szer­ző ne­vét kap­juk: MIC­HA­EL STA­RINVS. 1593-tól 1806-ig a pro­tes­táns éne­kes­köny­vek több­sé­ge az ere­de­ti 15 vers­sza­kot kö­zöl­te. Éne­kes­köny­vünk hat vers­sza­ka Payr Sán­dor mo­der­ni­zá­ló át­dol­go­zá­sá­ban ad­ja Sztá­rai szö­ve­gét, me­lyet kö­vet a bap­tis­ta éne­kes­könyv is, négy­szó­la­mú fel­dol­go­zás­ban (BÉ 30, 5 vsz.). A szö­veg­nek ez a vál­to­za­ta ke­vés­sé őriz­te meg a zsol­tá­ros han­got (el­ma­rad pél­dá­ul a zsol­tár­nak a Sztá­rai szö­ve­gé­ben is még meg­lé­vő 7–10. ver­se, az Is­ten al­ko­tá­sa­it lát­va há­la­adó di­csé­ret­re in­du­ló em­ber el­len­té­te­ként az esz­te­le­nek­re és a go­no­szok­ra va­ló uta­lás.) A re­for­má­tu­sok Sztá­rai szö­ve­gét vi­szony­lag hű­en kö­ve­tik (RÉ 255, 8 vsz.).

Az ének el­ső vers­sza­ka a di­csé­ret­nek, ének­lés­nek, há­la­adás­nak, Is­ten hir­de­té­sé­nek örö­mét fe­je­zi ki. Az öröm for­rá­sá­ra a 2–5. vers­szak egyes szám el­ső sze­mély­ben meg­fo­gal­ma­zott imád­sá­ga ad vá­laszt: a lé­lek fel­emel­ke­dik Is­ten­hez, el­mél­ke­dik, fel­is­me­ri az is­te­ni böl­cses­sé­get, és hogy a meg­té­rés után örök­ké­va­ló bol­dog élet vár rá. A szük­sé­get szen­ve­dő hí­vő em­ber pe­dig biz­tos le­het az is­te­ni se­gít­ség­ben, üd­vö­zü­lés­ben. Az utol­só vers­szak a gyü­le­ke­zet ne­vé­ben mon­dott kö­nyör­gés hi­tért, is­ten­is­me­re­tért. Az öröm táv­la­tot kap: a menny­or­szág ígé­re­tét.

Éne­kes­köny­vünk dal­la­ma 20. szá­za­di evan­gé­li­kus le­jegy­zés­ben ma­radt fenn. A 16. szá­zad­ból a dal­lam ki­bő­ví­tett (11, 14, 14, 12 szó­tag) vál­to­za­ta is­mert. El­dönt­he­tet­len, hogy eb­ből a ki­bő­ví­tett for­má­ból mes­ter­sé­ge­sen ál­lí­tot­ták-e elő a 20. szá­za­di 4 x 11 szó­ta­gos vál­to­za­tot, vagy ép­pen for­dít­va tör­tént, csak ép­pen nem je­gyez­ték le a min­den­ki ál­tal is­mert rö­vi­debb dal­la­mot, és a szó­be­li­ség­ben élt év­szá­za­do­kon ke­resz­tül. A his­tó­ri­ás éne­ke­ket idé­ző dal­lam stí­lus­hű rit­mu­sa az ör­ven­de­zés len­dü­le­tét ad­ja vissza. Su­lyok Im­re 1943-ban alt­szó­ló­ra, ve­gyes kar­ra és vo­nó­sok­ra dol­goz­ta fel Sztá­rai zsol­tár­pa­raf­rá­zi­sát.

H. Hu­bert Gab­ri­el­la