Keresztény szemmel

Új tan­évet kezd­he­tünk. Va­jon ma­ga­sabb osz­tály­ba lép­he­tünk? Ne­tán év­is­mét­lés­re ítél­te­tünk? Köz­tu­dott, hogy ősz­től új­ra adva van is­ko­lá­ink­ban a bu­kás esé­lye is. Sőt ami a köz­ok­ta­tás­ban alig el­kép­zel­he­tő, az egy­há­zi, gyü­le­ke­ze­ti, egyé­ni ke­resz­tény élet­ben elő­for­dul­hat: „al­sóbb” osz­tály­ba is ke­rül­he­tünk…

De min­den­kép­pen öröm­hír, hogy to­vább ta­nul­ha­tok! Mi több, Jé­zus Krisz­tus ta­nít­vá­nya le­he­tek! A ke­resz­tény élet lé­nye­ge, hogy az utol­só szív­dob­ba­ná­sig a Mes­ter ta­nít­vá­nyai ma­rad­ha­tunk. Kül­de­té­sünk se több, de nem is ke­ve­sebb, mint hogy ta­nít­vánnyá, nem a ma­gunk, ha­nem Jé­zus ta­nít­vá­nya­i­vá te­gyünk má­so­kat.

Er­ről szól az agyon­idé­zett misszi­ói pa­rancs Má­té evan­gé­li­u­má­nak vé­gén. Úgy gon­dol­tam, er­ről újat már nem ol­vas­ha­tok. De ki­de­rült, va­ló­ban igaz: a jó pap/püs­pök hol­tig ta­nul, és sír­kö­vén ez áll: föl­di ta­nul­má­nya­it be­fe­jez­te…

Az Ame­ri­kai Evan­gé­li­kus Egy­ház (EL­CA) ké­pes ma­ga­zin­já­nak (The Lu­the­ran) au­gusz­tu­si szá­má­ban el­gon­dol­koz­ta­tó ve­zér­cik­ket fe­dez­tem fel Pe­ter W. Mar­ty tol­lá­ból „A ké­tel­ke­dés ér­té­ke­lé­se” (An App­re­ci­a­ti­on for Do­ubt) cím­mel.

A da­ven­por­ti (Io­wa) lel­kész­kol­lé­ga nem ke­ve­seb­bet ál­lít, mint hogy a hit el­len­té­te nem a két­ség, ha­nem a túl­zott bi­zo­nyos­ság, ma­ga­biz­tos­ság. Töb­bek kö­zött ép­pen a misszi­ói pa­rancs előz­mé­nye­i­re utal. A Ká­ro­li-for­dí­tás sze­rint a ta­nít­vá­nyok, ami­kor Ga­li­le­á­ban új­ra ta­lál­koz­nak a fel­tá­ma­dott Krisz­tus­sal, „le­bo­ru­lá­nak előt­te, né­me­lyek pe­dig ké­tel­ke­dé­nek” (Mt 28,17).

A cikk szer­ző­je a co­lum­bu­si Tri­nity Lu­the­ran Se­mi­nary új­szö­vet­sé­gi pro­fesszo­rát, Mark Al­lan Po­w­ellt idé­zi, aki sze­rint az ere­de­ti gö­rög szö­veg nem te­szi in­do­kolt­tá a „né­me­lyek” szó be­szú­rá­sát. Ez egy­faj­ta for­dí­tói lo­gi­kát, pre­kon­cep­ci­ót tük­röz, mely sze­rint a Jé­zus előt­ti hí­vő le­bo­ru­lás­sal va­la­mi­kép­pen fe­szült­ség­ben, el­len­tét­ben van „né­me­lyek” ké­tel­ke­dé­se.

Ma­gam is úgy lá­tom, hogy az egész­sé­ges hit és az egész­sé­ges ké­tel­ke­dés nem zár­ják ki egy­mást, sőt együtt jár­nak. Er­re ta­lán Ta­más apos­tol az egyik leg­nagy­sze­rűbb pél­da. Nem vé­let­len, hogy az úgy­ne­ve­zett „ke­re­sők is­ten­tisz­te­le­tét” ép­pen Ta­más-mi­sé­nek ne­vez­zük.

Meg­győ­ző­dé­sem, hogy a pas­sió­tör­té­net­ben csú­fo­san le­sze­re­pelt ta­nít­vá­nyi se­reg – dön­tő mó­don – nem Jé­zus­ban ké­tel­ke­dett, ha­nem sok­kal in­kább ön­ma­gá­ban. Mi­ként le­het­sé­ges, hogy a győz­tes Úr to­vább­ra is az ő vesz­tes csa­pa­tuk­kal akar újat kez­de­ni?!

Szá­munk­ra is ez le­het az is­mét­lő­dő meg­le­pe­tés az in­du­ló tan­év kü­szö­bén. A Mes­ter még min­dig nem ad­ta fel, még min­dig szá­mol ve­lünk! Tü­rel­mes sze­re­te­te nem fo­gyott el irán­tunk. Bár gyak­ran ne­héz­fe­jű, rest szí­vű ta­nít­vá­nyok va­gyunk, még­is új­ra kéz­be vesz min­ket.

Ő re­á­li­san szá­mol kér­dé­se­ink­kel és két­sé­ge­ink­kel. Olyan Mes­ter, aki gör­be vo­na­lak­kal is tud egye­ne­sen ír­ni. Nem tö­ké­le­tes mes­ter­as­pi­rán­so­kat ke­res, ha­nem rá­ fi­gye­lő, őt kö­vet­ni igye­ke­ző ta­nít­vá­nyo­kat.

Ez­zel szem­ben ma is bő­ven akad­nak ma­ga­biz­tos írás­tu­dók. Akik­nek nin­cse­nek kér­dé­se­ik és két­sé­ge­ik, csak ki­ok­ta­tó vá­la­sza­ik. Ők min­dent tud­nak, sőt min­dent job­ban tud­nak. Ők „Is­ten fe­jé­vel gon­dol­kod­nak”, és ko­runk min­den kín­zó kér­dé­sé­re ki­ol­vas­sák a két­sé­get ki­zá­ró, megfel­leb­bez­he­tet­len vá­laszt az írá­sok­ból. Ne­kik – Pál apos­tol­lal szem­ben – sem­mi sem ho­má­lyos, ha­nem min­den tisz­ta. Is­me­re­tük nem tö­re­dé­kes, ha­nem tel­jes…

Egy­ál­ta­lá­ban nem irigy­lem, in­kább saj­ná­lom őket. Nincs már mit vár­ni­uk az új tan­év­től, hi­szen min­dent tud­nak. A ma­ga­biz­tos, ön­igaz egész­sé­ge­sek­kel a Mes­ter sem tud mit kez­de­ni. Csak a lé­nye­get nem ér­tik: az em­ber leg­na­gyobb rang­ja, mél­tó­sá­ga, esé­lye, ha Jé­zus-ta­nít­vány ma­rad!

Egy­há­zunk öt­éves, or­szá­gos gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­ter­ve sze­rint az elő­ző tan­év az el­mé­lyü­lés ide­je­ként ada­tott ne­künk. Va­jon tény­leg az volt? Töb­bek kö­zött er­re is ke­res­tük a vá­laszt a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let im­már ha­gyo­má­nyos mun­ka­év­kez­dő lel­kész­kon­fe­ren­ci­á­ján, Ba­la­ton­szár­szón: va­ló­ban el­mé­lyül­tünk-e, vagy in­kább süllyed­tünk?! Ezt az ön­vizs­gá­lat­ra in­dí­tó kér­dést min­den egyes gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­ség­nek és tag­nak ér­de­mes őszin­tén meg­vá­la­szol­nia, hi­szen min­den ál­ta­lá­no­sí­tás fel­szí­nes és fél­re­ve­ze­tő.

Az új mun­ka­év kulcs­sza­va a meg­is­me­rés. Di­va­tos ki­fe­je­zés­sel: az élet­hosszig tar­tó ta­nu­lás (li­fel­ong lear­ning), mely­nek ré­sze, ha úgy tet­szik, aján­dé­ka az in­du­ló 2010/11-es tan­év. Nem az a kér­dés, hogy fel­sőbb vagy al­sóbb osz­tály­ba ke­rül­tünk, ne­tán év­is­mét­lők va­gyunk-e. Az az öröm­­hír, hogy a Mes­ter új­ra „be­csön­get”, ta­nít­vá­nyai ma­rad­ha­tunk!

„Ve­ni Creat­or Spi­ri­tus!” In­dul­junk együtt a böl­cses­ség Lel­ké­nek ve­ze­té­sé­vel! Nem ma­ga­biz­to­san, ha­nem Jé­zus­ban biz­to­san! Pál apos­tol alá­za­tá­val és re­mény­sé­gé­vel: „…most tü­kör ál­tal ho­má­lyo­san lá­tunk, ak­kor pe­dig szín­ről szín­re; most tö­re­dé­kes az is­me­re­tem, ak­kor pe­dig úgy fo­gok is­mer­ni, aho­gyan en­gem is meg­is­mert az Is­ten.” (1Kor 13,12)

Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület