Kultúrkörök

A hó­nap köny­ve

Szü­le­té­se szá­za­dik év­for­du­ló­já­nak al­kal­má­ból a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház vá­lo­ga­tott írá­sa­it tar­tal­ma­zó ta­nul­mány­kö­tet­tel tisz­tel­gett dr. Só­lyom Je­nő egy­ház­tör­té­nész, teo­ló­gi­ai ta­nár em­lé­ke előtt. A 2004-ben ki­adott kö­tet több kí­ván len­ni, mint mél­tó tisz­te­let­adás egy em­lék­könyv for­má­já­ban: az 1976-ban el­hunyt ki­vá­ló egy­ház­tör­té­nészt a kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­tel után, az öt­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­ben a „po­li­ti­kai erő­szak” nem­te­len esz­kö­ze­i­vel tá­vo­lí­tot­ták el az Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mia ta­ná­ri ka­rá­ból, és éle­te hát­ra­lé­vő ré­szé­ben kény­sze­rű el­hall­gat­ta­tás és hát­tér­be szo­rí­tás volt az osz­tály­ré­sze. Az élet­mű­vét át­te­kin­tő, ta­ní­tá­sa­it tar­tal­ma­zó em­lék­kö­tet így a tör­té­nel­mi igaz­ság­ta­lan­sá­got el­szen­ve­dett Só­lyom Je­nő egy­há­zi re­ha­bi­li­tá­ci­ó­já­nak is je­len­tős ré­szét ké­pe­zi.

Az egy­ház fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ci­ói Só­lyom Je­nő ne­vé­vel az 1990 óta ki­adott, Ha­zai egy­ház­tör­té­ne­lem cí­mű rö­vid köny­vecs­ke kap­csán ta­lál­koz­hat­tak, amely a teo­ló­gi­ai fel­vé­te­li anyag ré­szét ké­pe­zi. Ezen kí­vül csak az 1994-ben ki­adott Hi­szem – tu­dom. Be­ve­ze­tés az egy­ház ta­ní­tá­sá­ba cím­mel meg­je­lent kö­te­te volt hoz­zá­fér­he­tő, amely az 1949/1950-es tan­év­ben el­hang­zott elő­adá­sa­i­nak szer­kesz­tett vál­to­za­tát tet­te köz­kinccsé az Or­dass La­jos Ba­rá­ti Kör jó­vol­tá­ból. Pub­li­ká­ci­ó­i­nak te­kin­té­lyes lis­tá­ját lát­va úgy tű­nik, mint­ha egy­há­za két év­ti­ze­den át meg­fe­led­ke­zett vol­na Só­lyom Je­nő­ről, aki teo­ló­gi­ai ta­nár­ként, egy­ház­tör­té­nész­ként és – ké­sőb­bi fél­re­ál­lí­tá­sa után – a le­vél­tár tu­do­má­nyos mun­ka­tár­sa­ként is je­len­tős élet­mű­vet ha­gyott hát­ra.

A szü­le­té­sé­nek száz­éves ju­bi­le­u­má­ra idő­zí­tett vá­lo­ga­tás­kö­tet te­hát nem­csak Só­lyom Je­nő örök­sé­gé­ről kí­ván át­fo­gó ké­pet ad­ni, ha­nem hi­ány­pót­ló mű­nek is szá­mít egy­há­zunk kö­zel­múlt­já­nak sö­tét fe­je­ze­tei, az egyes lel­ké­szek­re, teo­ló­gu­sok­ra ki­rótt pub­li­ká­ci­ós ti­la­lom, az egy­há­zat hű­en szol­gá­lók kény­sze­rű „szi­len­ci­u­ma” mi­att.

A kö­tet szer­kesz­tő­jé­nek, ifj. Só­lyom Je­nő­nek a mun­ká­ját egy egész „bi­zott­ság” se­gí­tet­te: dr. Fa­bi­ny Ti­bor, Ke­ve­há­zi Lász­ló, dr. Csep­re­gi Zol­tán, dr. Sza­bó La­jos, Ter­ray Lász­ló és dr. Ko­rá­nyi And­rás néz­ték át Só­lyom Je­nő gaz­dag teo­ló­gi­ai mun­kás­sá­gát, és tet­tek ja­vas­la­to­kat az írá­sok vá­lo­ga­tá­sá­val, rend­sze­re­zé­sé­vel kap­cso­lat­ban.

A kö­tet ele­jén két be­ve­ze­tő ta­nul­mányt ol­vas­ha­tunk: dr. Só­lyom Je­nő élet­út­ját dr. Fa­bi­ny Ti­bor egy­ház­tör­té­nész-pro­fesszor dol­goz­ta fel, míg az írá­sa­i­nak tar­tal­má­ból ki­bon­ta­ko­zó össz­kép­ről, Só­lyom Je­nő teo­ló­gi­ai ta­ní­tá­sá­ról Ke­ve­há­zi Lász­ló írt át­fo­gó igé­nyű ér­te­ke­zést. Utóbbi a nagy tu­dós mun­kás­sá­gá­nak ér­té­ke­lé­se so­rán hang­sú­lyoz­za, hogy a ta­ní­tás élet­ele­me volt Só­lyom Je­nő­nek, aki ál­lan­dó­an ta­nul­va sem­mi mást nem akart, mint ta­ní­ta­ni és ne­vel­ni, mi­vel vol­ta­kép­pen ez volt egész élet­út­já­nak, mű­vé­nek és egy­há­zi szol­gá­la­tá­nak a lé­nye­ge.

Mint az a könyv vé­gén ta­lál­ha­tó bib­li­og­rá­fi­á­ból is ki­de­rül, Só­lyom Je­nő írá­sai több kö­te­tet ten­né­nek ki. A cik­kek, ta­nul­má­nyok zö­mét ér­te­lem­sze­rű­en az egy­ház­tör­té­ne­ti írá­sok ké­pezik. Olyan fe­je­ze­tcímeket ta­lálunk a könyv leg­na­gyobb ré­szé­ben, mint pél­dá­ul Az egy­ház­tör­té­net-írás­ról; A Bib­li­á­ról és hit­val­lá­sa­ink­ról; A re­for­má­ci­ó­ról és Lu­ther­ről; A re­for­má­ció éne­ke­i­ről; Dé­vai Má­tyás­ról. Ol­vas­ha­tunk azon­ban ma is ak­tu­á­lis gon­do­lat­me­ne­te­ket pél­dá­ul a val­lás­pe­da­gó­gia hely­ze­té­ről és re­form­já­ról, „az egy­ház jó rend­jé­ről”, vagy­is az egy­ház­jo­gi mun­ka, az egy­há­zi jog­al­ko­tás napjainkban is idő­sze­rű kér­dé­se­i­ről. „Ige­köz­lő írá­sok” cím­szó alatt ige­hir­de­té­sek és igei me­di­tá­ci­ók ré­vén kap­ha­tunk íze­lí­tőt Só­lyom Je­nő pré­di­ká­ci­ós stí­lu­sá­ról, igei ta­ní­tá­sá­ról és ige­köz­pon­tú gon­do­la­ta­i­ról.

A kö­tet cí­mét Só­lyom Je­nő Elő­re Lu­ther­rel! cí­mű cik­ké­nek zá­ró­gon­do­la­tai ins­pi­rál­ták: „Ta­nul­junk új­ra men­től töb­bet Lu­ther­től! Ta­nul­junk tő­le leg­alább annyit, mint amennyit ta­nul­tak tő­le an­nak ide­jén ma­gyar ta­nít­vá­nyai! Ta­nul­juk meg tő­le új­ra: az egy­ház­ban az evan­gé­li­om min­den előtt!”

P. G.