Keresztutak

Hall­ga­ta­gon áll a száz­négy éve ala­kult ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet temp­lo­ma az ame­ri­kai egye­sült ál­la­mok­be­li Cleve­land ke­le­ti ré­szén, a Buc­keye út kö­rü­li le­gen­dás, haj­da­ni ma­gyar ne­gyed­ben. Ez az el­ső ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet Ame­ri­ká­ban (First Hun­ga­ri­an Lu­the­ran Church), és mond­hat­juk, hogy hosszú ide­ig ez az el­ső­ség nem­csak idő­be­li­sé­get, ha­nem rang­sor­be­li­sé­get is je­lölt. Olyas­fé­lét, mint a zász­lós­ha­jóé a flot­tá­ban. A kép­ze­let­be­li flot­ta, az ame­ri­kai ma­gyar evan­gé­li­kus­ság, amely fény­ko­rá­ban ti­zen­há­rom gyü­le­ke­ze­tet szám­lált, ma alig há­rom­ból áll. Ezek is egy­re gyen­gül­nek, se­gít­ség nél­kül alig élet­ké­pe­sek.

De mi­ért is jel­ké­pes szá­munk­ra, a ma­gyar evan­gé­li­kus kö­zös­ség szá­má­ra e tá­vo­li vi­dé­ken ál­ló, ma­gá­nyos temp­lom, mit is je­lent ne­künk? Ol­tá­ra ta­lán egy du­nán­tú­li temp­lo­mé­ra em­lé­kez­tet. A két ol­va­só­pult, a mel­let­tük ta­lál­ha­tó két zász­ló, a ma­gyar és az ame­ri­kai, a két éne­kes­táb­la – ma­gyar és an­gol – az it­te­ni ma­gyar­ság ó- és új ha­zá­ja irán­ti ket­tős kö­tő­dé­sét jel­zi.

Az épü­let­ben még min­den úgy van, aho­gyan har­minc-negy­ven éve az ak­kor még né­pes gyü­le­ke­zet hagy­ta, a mű­sza­ki be­ren­de­zé­sek, a bú­to­rok, a kony­ha, a könyv­tár. Az alag­so­ri nagy­te­rem­ben ké­pek és tab­lók em­lé­kez­tet­nek Ma­gyar­or­szág­ra, a so­kak ál­tal alig is­mert ré­gi ha­zá­ra, az anya­or­szág­ra és a gyü­le­ke­zet éle­té­nek fon­tos ese­mé­nye­i­re. Ma­gyar ru­há­ba öl­tö­zött fi­a­ta­lok so­ka­sá­ga lát­ha­tó egy szü­re­ti mu­lat­sá­gon, ko­moly, baj­szos és ka­la­pos pres­bi­te­rek áll­nak a temp­lom­be­já­rat előt­ti lép­csőn.

Szi­ge­ten épült vár

A több száz fős gyü­le­ke­zet má­ra szin­te el­ol­vadt, va­sár­na­pon­ként már csak né­gyen-öten hall­gat­ják Is­ten igé­jét ma­gya­rul. Idő­sek lé­vén már nem tud­nak a temp­lo­mi lép­cső­kön fel­men­ni, ezért az alag­so­ri te­rem­ben ren­dez­tek be er­re al­kal­mas he­lyet. Va­jon med­dig szól­hat még Is­ten igé­je ma­gya­rul? „Add meg ne­künk a min­den­na­pi ke­nye­rün­ket” – áll a kar­za­ton a fel­irat. „El­vé­gez­te­tett” – ol­vas­suk a temp­lom be­já­ra­tá­nál el­he­lye­zett fáj­dal­mas Krisz­tus-kép alatt. Va­jon mi­kor mond­ják ki az el­ső ame­ri­kai ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­re, hogy sor­sa be­tel­je­se­dett, el­vé­gez­te­tett?

Mi­hály Er­nő, a gyü­le­ke­zet nyolc­van­négy éves fel­ügye­lő­je (képünkön) szin­te min­den­nap hű­sé­ge­sen meg­lá­to­gat­ja a temp­lo­mot, vé­gig­néz raj­ta, sze­mé­vel őr­zi. Azt vall­ja, hogy amíg ő és a né­hány meg­ma­radt hí­vő él­nek, meg­tart­ják, meg­őr­zik a temp­lo­mot. Gon­dol­junk rá­juk ezért a hall­ga­tag és ko­nok el­szánt­sá­gért, ezért a hű­sé­gért tisz­te­let­tel, imád­sá­gos együtt­ér­zés­sel! Élő jel­ké­pei ők an­nak, amit a temp­lom szí­nes üveg­ab­la­ka áb­rá­zol: egy ten­ger kö­ze­pén ál­ló szi­ge­ten épült vá­rat, kör­ben a fel­irat ma­gya­rul: „Erős Vár a Mi Is­te­nünk.”

Erős vá­ra volt ez az 1906-ban ala­pí­tott cleve­landi gyü­le­ke­zet az ame­ri­kai ma­gyar evan­gé­li­kus­ság­nak. Kez­det­ben egy má­sik, ki­sebb temp­lom volt az ott­ho­nuk a Raw­lings ut­cá­ban, Ru­zsa Ist­ván nyír­egy­há­zi szü­le­té­sű lel­ké­szük­kel itt ala­pí­tot­ták meg Ame­ri­ka el­ső sze­re­tet­ott­ho­nát, ár­va­há­zát. A gyü­le­ke­zet a né­pes ma­gyar ne­gyed­ben szé­pen fej­lő­dött, 1940-ben kezd­ték épí­te­ni a mai temp­lo­mot, amely vissza­fo­gott­sá­gá­ban, sze­rény­sé­gé­ben is szép, mér­ték­tar­tó is­ten­há­za. Fenn­ma­radt a fény­kép ar­ról, aho­gyan Leff­ler An­dor lel­kész és Do­nó Már­ton fel­ügye­lő meg­te­szik az el­ső ka­pa­vá­gást. A szer­ző­dés sze­rint száz­húsz mun­ka­nap alatt 1941-re ké­szült el. Épí­té­sé­nek ide­jén már dúlt a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú, a temp­lom­ban em­lék­táb­la em­lé­kez­tet azok­ra, akik új ha­zá­juk had­se­re­gé­ben ál­doz­ták éle­tü­ket a fel­irat sze­rint „a de­mok­rá­ci­á­ért, a bé­ké­ért és az igaz­sá­gért”.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után to­vább­ra is vi­rág­zott a kö­zös­ség. Az élénk gyü­le­ke­ze­ti élet­re jel­lem­ző, hogy a lel­kész­né ve­ze­té­sé­vel szí­ni­elő­adást tar­tot­tak, több gyü­le­ke­ze­ti egy­let is mű­kö­dött, köz­tük leg­ak­tí­vabban a gyü­le­ke­zet asszo­nya­it tö­mö­rí­tő ol­tár­egy­let.

Temp­lom és is­ko­la

A gyü­le­ke­ze­ti ház­ban lát­ha­tó az 1952-ben Kos­suth La­jos tisz­te­le­té­re ava­tott em­lék­táb­la, amely a száz éve Ame­ri­ká­ba, Cleve­land­ba lá­to­ga­tó ma­gyar ál­lam­fér­fi sza­bad­sá­gért va­ló ki­ál­lá­sá­ra em­lé­kez­tet. Ezek­ben az évek­ben ké­szült el a Kos­suth­ról el­ne­ve­zett gyü­le­ke­ze­ti épü­let­szárny, a Kos­suth Hall. Itt ka­pott he­lyet a va­sár­na­pon­ként hit­tant és más is­me­re­te­ket ma­gya­rul ta­ní­tó is­ko­la, a Kos­suth-is­ko­la. A több kor­cso­por­tot a részekre oszt­ha­tó klub­te­rem­ben ok­tat­ták. Ta­nács­ko­zó­asz­tal, ké­nyel­mes fo­te­lek fo­gad­nak ben­ne, mint­ha csak teg­nap áll­tak vol­na fel a gyü­le­ke­zet tár­sa­ság­ra vá­gyó tag­jai a fog­lal­ko­zás­ról, a be­szél­ge­tés­ből.

Az el­ső lel­kész­né em­lé­ké­re ava­tott könyv­tár­szo­bá­ban (Mrs. Eli­za­beth Leff­ler Me­mo­ri­al Lib­rary) az an­go­lon kí­vül gon­do­san vá­lo­ga­tott ma­gyar nyel­vű iro­da­lom vár­ta a mű­ve­lőd­ni vá­gyó­kat. Itt ol­vas­hat­ták Ame­ri­ka ma­gyar nyel­vű egy­há­zi és vi­lá­gi saj­tó­ját. A lel­kész dol­go­zó­szo­bá­já­ban a vit­rin­ben lát­ha­tók a gyü­le­ke­zet bow­ling­csa­pa­tá­nak és má­sok­nak a sport­tel­je­sít­mé­nye­it meg­örö­kí­tő ku­pák, itt van a gyü­le­ke­zet ju­bi­le­u­má­ra a vá­ros ve­ze­té­se ál­tal ado­má­nyo­zott ok­le­vél. Több szo­bá­ban meg­ta­lál­ha­tó­ak vol­tak a gyü­le­ke­zet múlt­já­nak em­lé­ke­it őr­ző ira­tok, jegy­ző­köny­vek, az anya­könyv: so­ká­ig ma­gyar nyel­ven ve­zet­ték eze­ket. Re­mél­he­tő­leg si­ke­rül meg­men­te­ni eze­ket a fon­tos tör­té­ne­ti em­lé­ke­ket az utó­kor­nak!

Már nem ma­gya­rul

árul­ják a je­get

Mi­hály Er­nő fel­ügye­lő 1926-ban már itt szü­le­tett Cleve­land­ben, du­nán­tú­li ma­gyar szü­lők­től. Itt, az óha­zá­tól tá­vol szív­ta be ma­gá­ba a ma­gyar nyelv és kul­tú­ra sze­re­te­tét, itt volt le­he­tő­sé­ge kor­tár­sa­i­val ma­gyar tár­sa­sá­gi éle­tet él­ni, az ara­tá­si és szü­re­ti mu­lat­sá­go­kon részt ven­ni, a töb­bi ma­gyar fe­le­ke­zet ren­dez­vé­nyé­re el­jár­ni. A ma­gyar ne­gyed ven­dég­lő­i­ből ak­kor még ma­gyar ze­ne hal­lat­szott ki, az üz­le­tek­ben né­hol fel­irat hir­det­te: „Eng­lish is spo­ken, too”, az­az itt an­go­lul is be­szél­nek.

De azért fő­leg ma­gya­rul be­szél­tek, sőt még az ide­gen ka­la­uz is ma­gya­rul szólt az uta­zók­hoz a Buc­keye sar­kán: „Ma­gya­rok, ki­száll­ni!”, vagy a fe­ke­te árus is ma­gya­rul kí­nál­ta por­té­ká­ját: „Tes­sék je­get ven­ni!”

A be­ol­va­dás, az ame­ri­kai kör­nye­zet­hez va­ló asszi­mi­lá­ló­dás azon­ban tör­vény­sze­rű­en be­in­dult, a jó­mód nö­ve­ked­té­vel egy­re töb­ben köl­töz­tek a zöld­öve­ze­ti rész­be, a vil­la­ne­gye­dek­be. A hat­va­nas-het­ve­nes évek­ben gyors ütem­ben le­zaj­lott a né­pes­ség­cse­re: a Buc­keye ne­gye­det el­hagy­ták ma­gyar la­ko­sai. A nagy szám­ban be­köl­tö­ző fe­ke­ték bi­zony rom­ló köz­biz­ton­sá­got je­len­tet­tek, így sajnos a ma­ra­dék ma­gyar is kény­te­len volt e haj­dan Kis-Ma­gyar­or­szág­nak (Litt­le Hun­gary) ne­ve­zett ne­gye­det el­hagy­ni.

Má­ra el­hall­ga­tott a ma­gyar szó, a ne­gyed ar­cu­la­ta is meg­vál­to­zott, ré­gi, pa­ti­nás há­za­it jó­részt le­bon­tot­ták, kö­zü­lük már csak egy-ket­tő áll me­men­tó­ként, né­ha ro­mo­san.

A Buc­keye ma­gyar gyü­le­ke­ze­tei kö­zül csak ket­tő ma­radt: a Szent Er­zsé­bet ka­to­li­kus temp­lom és az el­ső ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet temp­lo­ma van még ma­gyar ké­zen. A töb­bi, mint pél­dá­ul az evan­gé­li­kus­hoz kö­ze­li, im­po­záns mé­re­tű re­for­má­tus temp­lom im­már a ne­gye­det szin­te ki­zá­ró­lag la­kó fe­ke­té­ké. Azon­ban má­ra a ne­gyed rossz hí­re mi­att saj­nos a még meg­le­vő két temp­lom­ba is alig jár­nak a ma­gyar hí­vek, fél­tik biz­ton­sá­gu­kat, fél­tik gyer­me­ke­i­ket ide kül­de­ni. Így e két ma­gyar temp­lom, a ka­to­li­kus és evan­gé­li­kus sor­sa is elő­re meg­jö­ven­döl­he­tő…

A Buc­keye és a Mar­tin Lu­ther King (haj­dan Ea­st) út sar­kán ál­ló ma­gyar evan­gé­li­kus temp­lom ma még őr­zi száz év gyü­le­ke­ze­ti éle­té­nek em­lé­két. Me­men­tó­ként itt áll, az óha­zá­tól sok ezer ki­lo­mé­ter­nyi tá­vol­ság­ra, az ide­gen ten­ger­ben hall­ga­ta­gon és még­is so­kat­mon­dó­an. Több év­ti­ze­des Csip­ke­ró­zsi­ka-álom­ba me­rül­ve őr­zi a ma­gyar evan­gé­li­kus hit, a ma­gyar szó és kul­tú­ra em­lé­két.

Czen­the Mik­lós