A hét témája

Há­rom év­ti­ze­des (1939–1969) nyír­egy­há­zi parókus lelkészi szol­gá­la­ta má­ig ele­ve­nen él a fél év­szá­zad­nál idő­sebb hí­vek szí­vé­ben, és me­leg sze­re­tet­tel be­szél­nek Oli bá­csi­ról, aki ün­ne­pi és hét­köz­na­pi éle­tük­nek egy­aránt ré­sze­se volt, hi­szen min­den­ki­vel szót ér­tett, s szív­ügye volt az evan­gé­li­zá­ció és a dia­kó­nia. Joób Oli­vér száz év­vel ez­előt­ti szü­le­té­sé­re em­lé­ke­zett múlt va­sár­nap a nyír­egy­há­zi gyü­le­ke­zet.

A szá­za­dik szü­le­tés­na­pot kö­ve­tő reg­ge­len, au­gusz­tus 29-én a né­pes gyü­le­ke­zet és a csa­lád­ta­gok je­len­lé­té­ben az egy­ház és a vá­ros kép­vi­se­lői meg­ko­szo­rúz­ták a Joób csa­lád sír­ját az Észa­ki te­me­tő­ben, ahol – új­ra­te­me­té­sét kö­ve­tő­en – im­már öt éve nyug­szik fe­le­sé­gé­vel együtt az evan­gé­li­ku­sok sze­re­tett lel­ké­sze. La­borczi Gé­za nyír­egy­há­za-kert­vá­ro­si lel­kész imád­ko­zott, és dr. Ko­vács Lász­ló At­ti­la nyír­egy­há­zi lel­kész fel­ol­vas­ta a 90. zsol­tárt.

A dél­előt­ti nagy­temp­lo­mi ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let li­tur­gi­á­já­ban is ők szol­gál­tak a ke­rü­let püs­pö­ké­vel, dr. Fa­bi­ny Ta­más­sal együtt. Az ige­hir­de­tést ifj. Joób Oli­vér nyu­gal­ma­zott zü­ri­chi lel­kész vé­gez­te.

A fiú hi­te­le­sen szólt édes­ap­ja éle­té­ről és szol­gá­la­tá­ról 2Kor 12,9 – „Elég ne­ked az én ke­gyel­mem…” – alap­ján. Tex­tus­vá­lasz­tá­sát az­zal in­do­kol­ta, hogy az 59 éve­sen – má­ig tisz­tá­zat­lan kö­rül­mé­nyek kö­zött, tra­gi­kus mo­tor­bal­eset kö­vet­kez­té­ben – el­hunyt édes­ap­ja irat­tár­cá­já­ban egy igés la­pot ta­lál­tak ez­zel a pá­li verssel, amely jól jel­lem­zi és össze­fog­lal­ja Joób Oli­vér egész föl­di éle­tét. „Ten­ger har­con át” visz az út hoz­zád, Úr Jé­zus – ahogy azt a cen­te­ná­ri­um­ra meg­je­lent élet­raj­zi köny­vé­nek cí­me is hir­de­ti. Az ige kap­csán előbb Pál apos­tol szen­ve­dé­se­i­ről, majd édes­ap­ja küz­del­mes, de bol­dog éle­té­ről szólt az igehirdető, hogy vé­gül meg­fo­gal­maz­has­sa Is­ten ne­künk szó­ló üze­ne­tét: az ő pél­dá­ju­kat kö­vet­ve, egye­dül a ke­gye­lem­ből él­ve mi is be­áll­ha­tunk e sor­ba. Is­ten min­dig al­kal­mat­lan­nak tű­nő em­be­re­ket tett al­kal­mas­sá, hogy hor­doz­zák az ő jó hí­rét, s így di­cső­ít­tes­sék meg az Úr ne­ve kö­zöt­tünk s ál­ta­lunk is!

Az is­ten­tisz­te­let vé­gén dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök megnyi­totta a temp­lom észa­ki ha­jó­já­ban egy hó­na­pig lát­ha­tó kiállítást. Hat tár­ló­ban kaptak helyet – a csa­lád és a gyü­le­ke­ze­ti ta­gok jó­vol­tá­ból – Joób Oli­vér éle­té­nek ed­dig nyil­vá­nos­ság­ra nem ho­zott, ere­de­ti szö­ve­ges és ké­pi do­ku­men­tu­mai. Be­szé­dé­ben a püs­pök a ma­ga és az evan­gé­li­kus egy­ház ne­vé­ben meg­kö­vet­te a csa­lá­dot az édes­ap­ju­kat ért sé­rel­mek mi­att. Va­la­mennyi­ünk­re, egész egy­há­zunk­ra ér­vé­nyes a Joób Oli­vér éle­tét összeg­ző ige: „Elég ne­ked az én ke­gyel­mem…”

A Joób Oli­vér ne­vét vi­se­lő, Ben­kő bo­kor­ban ta­lál­ha­tó sze­re­tet­in­téz­mény­ben el­fo­gyasz­tott kö­zös ebéd után a püs­pök fel­avat­ta az in­téz­mény fa­lán el­he­lye­zett dom­bor­mű­vet, Kiss Me­lin­da ko­lozs­vá­ri ke­ra­mi­kus­mű­vész­nek a név­adó tisz­te­le­té­re ké­szí­tett al­ko­tá­sát. (Oli bá­csi so­kat járt a vá­rost kö­rül­öle­lő bo­kor­ta­nyák­ba, hogy szol­gá­la­to­kat vé­gez­zen az ot­ta­ni hí­vek kö­zött.)

Az em­lék­táb­la meg­ko­szo­rú­zá­sa után ifj. Zász­ka­licz­ky Pál be­mu­tat­ta a Joób Oli­vér éle­té­ről szó­ló köny­vet, ame­lyet az Or­dass La­jos Ba­rá­ti Kör adott ki. A kert­vá­ro­si gyü­le­ke­zet is ki­adott egy CD-mel­lék­let­tel el­lá­tott fü­ze­tet Em­lé­ke­ink Joób Oli­vér lel­kész­ről cím­mel, ame­lyet La­borczi Gé­za gyü­le­ke­ze­ti lel­kész is­mer­te­tett. Az egész na­pos ün­nep­ség a püs­pök imád­sá­gá­val és úti ál­dá­sá­val zá­rult.

Ga­rai And­rás