Keresztutak

Egy­szer­re kö­szön­töt­te „Ál­dás, bé­kes­ség” és „Erős vár a mi Is­te­nünk” mind­azo­kat, akik ok­tó­ber 17-én 17 órá­ra az Urá­nia Nem­ze­ti Film­szín­ház­ba se­reg­let­tek, hogy együtt ün­ne­pel­jék kö­zös kul­tu­rá­lis örök­sé­gü­ket a re­for­má­ció hó­nap­já­nak ke­re­té­ben ren­de­zett gá­lán. Bár az est prog­ram­ja nem könnyed szó­ra­ko­zást ígért, lel­kü­le­te és lel­ki­sé­ge nem ha­gyott két­sé­get afe­lől, hogy a né­ző­té­ren ülők könnyű szív­vel tá­voz­nak majd a dal­ban, vers­ben és szín­já­ték­ban elő­adott bi­zony­ság­té­te­lek után.

Elő­re je­lez­te az est si­ke­rét, hogy a né­ző­tér jó né­hány so­rá­hoz pót­szé­ke­ket kel­lett il­lesz­te­ni, így – kü­lön­ben ha­gyo­má­nyos­nak szá­mí­tó – hét­per­ces ké­sés­sel kez­dőd­he­tett csak el a re­for­má­ció hó­nap­já­nak ren­dez­vény­so­ro­za­tá­hoz kap­cso­ló­dó gá­la­est.

A Bap­tis­ta Köz­pon­ti Ének­kar Brahms Né­met rek­vi­em­jé­nek 4. té­te­lé­vel in­dí­tot­ta mű­so­rát, amely­nek szö­ve­ge a Lu­ther ál­tal for­dí­tott Bib­li­á­ból szár­ma­zik, így tö­ké­le­te­sen be­ve­zet­te az el­ső­ként be­szé­det mon­dó D. Sze­bik Im­re nyugalmazott püs­pök mon­da­ni­va­ló­ját. Egy­há­zunk volt el­nök-püs­pö­ke, a Ma­gyar Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak el­nö­ke ugyan­is há­rom gon­do­lat kö­ré fűz­te fel a re­for­má­ció hó­nap­já­nak üze­ne­tét, ame­lyek kö­zül az el­ső az ad fon­tes, az­az a „vissza a for­rás­hoz, vissza a Szent­írás szö­ve­gé­hez” volt. Eh­hez csat­la­ko­zott az ad Ch­ris­tum, az­az a lu­the­ri ta­ní­tás­ból is­mer­he­tő „vissza Krisz­tus­hoz”, amely­hez a püs­pök a „vissza az egy­ház­hoz” té­telt is hoz­zá­fűz­te. Ugyan­is aho­gyan a re­for­má­ció ko­rát meg­elő­ző­en az egy­ház té­vedt el, úgy jár tév­úton a ma em­be­re, aki jó­so­kat vagy po­gány val­lá­so­kat kö­vet, ahe­lyett hogy az örök éle­tet hir­de­tő egy­ház kö­zös­sé­gé­hez csat­la­koz­na.

Az idén ün­ne­pi be­széd­re fel­kért No­votny Zol­tán egy­aránt szólt sport­ri­por­ter­ként és a Pro­tes­táns Új­ság­írók Szö­vet­sé­gé­nek (Prúsz) el­nö­ke­ként. El­ső „sze­re­pé­ben” ki­emel­te, hogy a spor­to­lók­nak min­dig is meg­volt az igé­nyük a spi­ri­tu­a­li­tás­ra: a bra­zil vá­lo­ga­tott já­té­ko­sa­i­nak a vé­bé­győ­ze­lem után kö­zö­sen el­mon­dott há­la­adó imá­já­val pél­dáz­ta, hogy né­ha mi­lyen fel­eme­lő hit­val­lá­sok­nak le­he­tünk ta­núi a pá­lyá­kon. Aho­gyan a Prúsz is azo­kat a ma­gyar pro­tes­táns mé­dia­mun­ká­so­kat fog­ja össze, akik­nek fon­tos, hogy tevé­keny­sé­gük so­rán a ke­resz­tény ér­té­ke­ket kép­vi­sel­jék, és ezen ke­resz­tül te­gye­nek bi­zony­sá­got.

A ren­dez­vény­so­ro­zat „Éb­redj, bi­zony­ság­té­vő lé­lek” mot­tó­ja nem­csak ket­te­jük szá­já­ból hang­zott el több­ször: a bap­tis­ta ének­kart vezénylő Ber­ke­si Sán­dor mű­so­ruk vé­gez­té­vel a kö­zön­ség­gel is el­éne­kel­tet­te az ez­zel a sorral kezdődő éne­ket.

A szü­net után Ta­kács Éva nép­dal­éne­kes hang­ja töl­töt­te be hosszú per­cek­re a ter­met. El­ső­sor­ban mold­vai és al­föl­di egy­há­zi nép­éne­ke­ket elő­ad­va mu­tat­ta be a ke­resz­tény­ség­nek a ma­gyar nép­da­lok­ban fel­lel­he­tő le­nyo­ma­tát, majd Soós And­rea elő­adó­mű­vész sza­va­la­tá­val is­mét az oda­fi­gye­lést igény­lő, ne­héz szö­ve­gek vet­ték át a sze­re­pet: ő Dsi­da Je­nő Psal­mus Hun­ga­ri­cu­sá­val ábrázolta Is­ten és a ma­gyar­ság kap­cso­la­tá­nak más­faj­ta né­ze­tét.

Az est zá­ró­prog­ram­ja Az em­ber tra­gé­di­á­já­nak utol­só szí­ne volt az Evan­gé­li­um Szín­ház szö­veg­hű elő­adá­sá­ban – rö­vid­sé­ge el­le­né­re jól pél­dáz­ta az Is­ten­től el­for­du­ló, majd hoz­zá vissza­té­rő em­ber ví­vó­dá­sa­it.

Az est kü­lön­bö­ző mű­fa­jú prog­ram­pont­ja­it Bé­nyi Il­di­kó te­le­ví­zi­ós mű­sor­ve­ze­tő rész­le­tes és in­for­má­ci­ók­ban gaz­dag fel­kon­fe­rá­lá­sai kö­töt­ték össze. A ko­moly mon­da­ni­va­lón és a ne­héz szö­ve­ge­ken túl pe­dig még a tá­vo­zás­kor is ott csen­gett a kö­zö­sen éne­kelt dal e so­rok író­já­nak fü­lé­ben: „Éb­redj, bi­zony­ság­té­vő lé­lek!”

Nagy Ben­ce