Keresztutak
Nehéz szövegek, könnyű szívek
Reformációi gálaest az Uránia Nemzeti Filmszínházban
Egyszerre köszöntötte „Áldás, békesség” és „Erős vár a mi Istenünk” mindazokat, akik október 17-én 17 órára az Uránia Nemzeti Filmszínházba sereglettek, hogy együtt ünnepeljék közös kulturális örökségüket a reformáció hónapjának keretében rendezett gálán. Bár az est programja nem könnyed szórakozást ígért, lelkülete és lelkisége nem hagyott kétséget afelől, hogy a nézőtéren ülők könnyű szívvel távoznak majd a dalban, versben és színjátékban előadott bizonyságtételek után.
Előre jelezte az est sikerét, hogy a nézőtér jó néhány sorához pótszékeket kellett illeszteni, így – különben hagyományosnak számító – hétperces késéssel kezdődhetett csak el a reformáció hónapjának rendezvénysorozatához kapcsolódó gálaest.
A Baptista Központi Énekkar Brahms Német rekviemjének 4. tételével indította műsorát, amelynek szövege a Luther által fordított Bibliából származik, így tökéletesen bevezette az elsőként beszédet mondó D. Szebik Imre nyugalmazott püspök mondanivalóját. Egyházunk volt elnök-püspöke, a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke ugyanis három gondolat köré fűzte fel a reformáció hónapjának üzenetét, amelyek közül az első az ad fontes, azaz a „vissza a forráshoz, vissza a Szentírás szövegéhez” volt. Ehhez csatlakozott az ad Christum, azaz a lutheri tanításból ismerhető „vissza Krisztushoz”, amelyhez a püspök a „vissza az egyházhoz” tételt is hozzáfűzte. Ugyanis ahogyan a reformáció korát megelőzően az egyház tévedt el, úgy jár tévúton a ma embere, aki jósokat vagy pogány vallásokat követ, ahelyett hogy az örök életet hirdető egyház közösségéhez csatlakozna.
Az idén ünnepi beszédre felkért Novotny Zoltán egyaránt szólt sportriporterként és a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) elnökeként. Első „szerepében” kiemelte, hogy a sportolóknak mindig is megvolt az igényük a spiritualitásra: a brazil válogatott játékosainak a vébégyőzelem után közösen elmondott hálaadó imájával példázta, hogy néha milyen felemelő hitvallásoknak lehetünk tanúi a pályákon. Ahogyan a Prúsz is azokat a magyar protestáns médiamunkásokat fogja össze, akiknek fontos, hogy tevékenységük során a keresztény értékeket képviseljék, és ezen keresztül tegyenek bizonyságot.
A rendezvénysorozat „Ébredj, bizonyságtévő lélek” mottója nemcsak kettejük szájából hangzott el többször: a baptista énekkart vezénylő Berkesi Sándor műsoruk végeztével a közönséggel is elénekeltette az ezzel a sorral kezdődő éneket.
A szünet után Takács Éva népdalénekes hangja töltötte be hosszú percekre a termet. Elsősorban moldvai és alföldi egyházi népénekeket előadva mutatta be a kereszténységnek a magyar népdalokban fellelhető lenyomatát, majd Soós Andrea előadóművész szavalatával ismét az odafigyelést igénylő, nehéz szövegek vették át a szerepet: ő Dsida Jenő Psalmus Hungaricusával ábrázolta Isten és a magyarság kapcsolatának másfajta nézetét.
Az est záróprogramja Az ember tragédiájának utolsó színe volt az Evangélium Színház szöveghű előadásában – rövidsége ellenére jól példázta az Istentől elforduló, majd hozzá visszatérő ember vívódásait.
Az est különböző műfajú programpontjait Bényi Ildikó televíziós műsorvezető részletes és információkban gazdag felkonferálásai kötötték össze. A komoly mondanivalón és a nehéz szövegeken túl pedig még a távozáskor is ott csengett a közösen énekelt dal e sorok írójának fülében: „Ébredj, bizonyságtévő lélek!”
Nagy Bence