Egyházunk egy-két hete

Ok­tó­ber har­ma­dik va­sár­nap­ját je­löl­ték ki a vár­pa­lo­tai evan­gé­li­ku­sok, hogy egész na­pos ün­nep­ség­so­ro­zat ke­re­té­ben ad­ja­nak há­lát 310 év­vel ez­előtt ala­pí­tott gyü­le­ke­ze­tü­kért, 230 év­vel ez­előtt fel­épült temp­lo­mu­kért, va­la­mint két év­ti­zed­del ez­előtt meg­nyi­tott óvo­dá­ju­kért.

A ré­gi jegy­ző­köny­vek és egy­ház­tör­té­ne­ti do­ku­men­tu­mok ar­ról ta­nús­kod­nak, hogy Pa­lo­ta (ma Vár­pa­lo­ta) la­kos­sá­gá­nak nagy ré­sze már 1628-ban pro­tes­táns volt. Kez­det­ben a re­for­má­tu­sok­kal együtt tar­tot­tak is­ten­tisz­te­le­te­ket a vár ke­le­ti vagy észa­ki ol­da­lán fek­vő ima­ház­ban.

Az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet 1700-tól jegy­zi hi­va­ta­los tör­té­ne­tét, ami­kor a pro­tes­tán­sok az ura­ság pa­ran­csá­ra kü­lön­vál­tak. El­ső lel­ké­szük Mo­li­to­risz Mol­nár And­rás volt. Ek­ko­ri­ban tör­tént, hogy a vár észak­nyu­ga­ti szom­széd­sá­gá­ban, a mos­ta­ni temp­lom és lel­kész­lak he­lyén két há­zat vet­tek.

Meg­ala­ku­lá­sa­kor a gyü­le­ke­zet alig száz lel­ket szám­lált, míg 1778-ban, a temp­lom­épí­tés előtt vég­zett össze­írás már 961 főt mu­ta­tott. (A temp­lom 1780-ban, Hor­váth Sá­mu­el lel­kész ide­jé­ben épült.) 1804-ben 1137 lé­lek volt evan­gé­li­kus a köz­ség­ben – je­len­leg kö­zel ezer lu­the­rá­nust tar­ta­nak nyil­ván.

A pa­lo­tai lel­ké­szek so­rá­ban sen­ki­nek a ne­vé­hez nem fű­ző­dik annyi ál­dá­sos épí­tés és oly nagy­ará­nyú fej­lő­dés, mint Hra­bovsz­ky Györ­gyé­hez. Két ta­ní­tói ál­lást is szer­ve­zett, is­ko­lai tör­vé­nye­ket ál­lí­tott össze, ame­lye­ket a Du­nán­tú­lon sok­fe­lé hasz­nál­tak. Az el­ha­gyott, ár­va gyer­me­kek meg­men­té­se vé­gett alum­ne­u­mot, ár­va­in­té­ze­tet lé­te­sí­tett. Az ő ide­jé­ben tör­tént (1805-ben) a to­rony­épí­tés is.

Sánt­ha Ká­roly pap és ének­köl­tő 1870 és 1876 kö­zött szol­gált Vár­pa­lo­tán. Ki­emel­ke­dő volt Pin­tér Mi­hály es­pe­res sok­ré­tű épí­tő­mun­ká­ja is. Kü­lö­nö­sen a gyü­le­ke­ze­ti és egy­ház­szer­ve­ze­ti mun­ká­ban, kül­föl­di kap­cso­la­tok ki­épí­té­sé­ben, az egy­há­zi óvo­da be­in­dí­tá­sá­ban, kö­zös­sé­gi for­mák élet­re hí­vá­sá­ban, ze­nei ha­gyo­má­nyok ápo­lá­sá­ban je­les­ke­dett.

Ma­ga a gyü­le­ke­zet is több lel­készt adott egy­há­zunk­nak. (Az egy­ház­köz­ség élén je­len­leg – 2003 óta – Tóth At­ti­la szol­gál.)

A múlt va­sár­nap dél­előt­ti úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­le­ten Itt­zés Já­nos püs­pök a nap igé­je, Lk 14,25–35 alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben el­mond­ta, hogy Jé­zus kö­ve­té­se tel­jes oda­szá­nást igé­nyel. A temp­lom­re­no­vá­lás még nem ta­nít­vány­ság. A szív­nek kell vál­toz­nia. Is­ten azért cse­peg­te­ti be­lénk üze­ne­tét al­ka­lom­ról al­ka­lom­ra, mert rest a szí­vünk – zár­ta sza­va­it a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let lel­ké­szi ve­ze­tő­je.

A gyü­le­ke­zet tör­té­ne­té­ről Bor­bás Zol­tán ta­ní­tó tar­tott elő­adást az is­ten­tisz­te­let utá­ni köz­gyű­lé­sen, ve­tí­tett ké­pek­kel is fel­idéz­ve a múl­tat.

A két év­ti­zed­del ez­előtt meg­nyi­tott óvo­dá­ért há­lát adó dél­utá­ni együtt­lét az in­téz­mény ap­ró­sá­ga­i­nak „szol­gá­la­tá­val” kez­dő­dött (képünkön), majd – újabb ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben – Itt­zés Já­nos 1Kor 3,11 alap­ján hir­de­tett igét. „Úgy ül­je­nek az óvo­dát vég­zett gye­re­kek az is­ko­la­pad­ba, hogy a fun­da­men­tum, Jé­zus már a szí­vük­ben le­gyen” – fo­gal­maz­ta meg a kö­zös­ség vá­gyát a püs­pök.

Az is­ten­tisz­te­let li­tur­gi­á­já­ban Tóth At­ti­la he­lyi, va­la­mint Isó Do­rottya veszp­ré­mi lel­kész, az óvo­da igaz­ga­tó­ta­ná­csá­nak el­nö­ke se­géd­ke­zett. Ez­után Lam­pért Gá­bor, a gyü­le­ke­zet egy­ko­ri se­géd­lel­ké­sze Ézs 41,18–20 alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben a név­adás je­len­tő­sé­gé­re, teo­ló­gi­ai hát­te­ré­re hív­ta fel a fi­gyel­met, kü­lö­nös te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a vár­pa­lo­tai in­téz­mény ne­ve 2011. ja­nu­ár el­se­jé­től For­rás Evan­gé­li­kus Ke­resz­tyén Óvo­da lesz.

Las­sú Ta­más­né meg­ha­tot­tan idéz­te fel a kez­de­te­ket. Az in­du­lást 1990-ben – két cso­port­ban, hat­van fé­rő­hellyel – a kül­ső kö­rül­mé­nyek tet­ték le­he­tő­vé. Az óvo­da­ve­ze­tő sze­rint in­du­lá­su­kat az is mo­ti­vál­ta, hogy mi­nél több gye­rek­nek sze­ret­ték vol­na el­mon­da­ni az evan­gé­li­u­mot. Új épületük­be, amelybe 2001-ben költöztek, már nyolc­van­öt kis­gyer­meket ve­het­tek fel, és meg­kez­dőd­hetett a sa­já­tos ne­ve­lési igényű ki­csi­nyek­­kel va­ló fog­lal­ko­zás is. Ün­ne­pi be­szé­de vé­gén Las­sú Ta­más­né ki­osz­tot­ta az óvo­da örö­kös tag­sá­gát ki­ér­de­melt csa­lá­dok em­lék­lap­ja­it azok­nak, akik az el­múlt két év­ti­zed­ben há­rom vagy több gyer­me­ket já­rat­tak az in­téz­mény­be.

A kö­szön­tők so­rá­ban – töb­bek kö­zött – Sza­bó György egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lő kért szót. El­mond­ta, hogy az óvó­nők mun­ká­já­ról egy­ér­tel­mű­en po­zi­tív a vissza­jel­zés, s hogy az evan­gé­li­kus óvo­dá­ba szin­te fel­vé­te­liz­ni kell. Hesz Er­zsé­bet óvo­dai szak­re­fe­rens egy­há­zunk or­szá­gos iro­dá­ja igaz­ga­tó­já­nak, Ká­kay Ist­ván­nak és az ok­ta­tá­si osz­tály­nak a kö­szön­té­sét tol­má­csol­ta, Kiss­né Ká­rász Ró­zsa egy­ház­ke­rü­le­ti má­sod­fel­ügye­lő pe­dig a gyü­le­ke­zet­ből el­szár­ma­zot­tak ne­vé­ben kö­szön­tött, egy fa­li­táb­lán a sze­re­tet him­nu­szá­nak so­ra­it nyújt­va át a ju­bi­lá­lók­nak. Vé­gül Itt­zés Já­nos püs­pök az egy­ház­ke­rü­let aján­dé­ka­ként adott át esz­köz­be­szer­zés­re, já­ték­vá­sár­lás­ra for­dít­ha­tó száz­ezer fo­rin­tos utal­ványt az ün­nep­lő óvo­dá­nak.

Me­nyes Gyu­la