Egyházunk egy-két hete

Bal­da­uf Gusz­táv lel­kész 1917-től ha­lá­lá­ig, 1931-ig szol­gált a pé­csi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben. Ő te­rem­tet­te meg az alap­ja­it a ró­la el­ne­ve­zett sze­re­tet­ott­hon­nak, amely­ben idős em­be­rek gon­do­zá­sa fo­lyik. Az or­szá­gos egy­ház fenn­tar­tá­sá­ban lé­vő ­ott­hon ez év­ben Pécs­ről Po­gány­ba köl­tö­zött. Az új épü­le­tet, mely­nek alap­kö­vét 2008. má­jus 24-én tet­ték le, múlt szom­ba­ton Itt­zés Já­nos, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház el­nök-püs­pö­ke szen­tel­te fel.

Gon­do­zot­tak, gon­do­zók, pé­csi­ek, po­gá­nyi­ak gyü­le­kez­tek össze szom­bat dél­után, hogy ré­sze­sei le­gye­nek a mo­dern, eu­ró­pai szín­vo­na­lú ott­hon – mely­hez szer­ve­sen kap­cso­ló­dik egy gyógy­szer­tár és egy or­vo­si ren­de­lő is – fel­szen­te­lé­sé­nek. Az el­nök-püs­pök ennek ke­re­té­ben egy ró­zsa­fát is el­ül­te­tett. „Nin­csen ró­zsa tö­vis nél­kül – idéz­te fel a mon­dást a püs­pök –, de ad­ja az Is­ten, hogy eb­ben a ház­ban a sze­re­tet tö­vis nél­kül le­gyen je­len.”

Az ünnepélyes ak­tu­st – az ud­va­ron fel­ál­lí­tott ha­tal­mas sá­tor­ban – úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­let kö­vet­te. Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke az ott­hon ud­va­rán el­he­lye­zett em­lék­kö­vön ol­vas­ha­tó jé­zu­si sza­vak – „Men­je­tek, és ta­nul­já­tok meg, mit je­lent ez: Ir­gal­mas­sá­got aka­rok, és nem ál­do­za­tot” (Mt 9,13) – alap­ján hir­det­te Is­ten igé­jét.

„Mi a kü­lönb­ség ir­ga­lom és ál­do­zat kö­zött? Ég és föld! Az ál­do­zat üz­let­kö­tés, be­fek­te­tés: adok, hogy kap­jak. Az ir­gal­mas­ság Krisz­tus sze­re­te­té­nek to­vább­adá­sa. Adok, mert kap­tam. Ezt kell meg­ta­nul­nunk Krisz­tus­tól, ezt kell gya­ko­rol­ni eb­ben a ház­ban is” – mond­ta Gáncs Pé­ter.

Az úr­va­cso­ra szol­gá­la­tá­ban a két püs­pök mel­lett Né­meth Zol­tán és Unyi Ani­kó, a pé­csi gyü­le­ke­zet lel­ké­szei vet­tek részt.

Az is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő ün­nep­ség részt­ve­vői meg­hall­gat­hat­ták a dr. He­ré­nyi Gej­za ve­zet­te sze­re­tet­ott­hon idős la­kó­i­nak éne­két, va­la­mint a po­gá­nyi né­met kö­zös­ség kó­ru­sát.

A kö­szön­té­sek so­rát Itt­zés püs­pök nyi­tot­ta meg. Az egy­há­zi ve­ze­tők mel­lett meg­szó­lalt Var­ga Ká­roly bá­csi, az ott­hon egyik la­kó­ja; Bal­da­uf Gusz­táv uno­ká­ja – Bej­te And­rás –, va­la­mint Dra­govácz Ág­nes, a köz­ség pol­gár­mes­te­re, aki – utal­va az épí­tés ne­héz, sok mun­ká­val já­ró, fe­szült­sé­gek­től sem men­tes idő­sza­ká­ra is – vissza­em­lé­ke­zé­sét az­zal zár­ta, hogy jó dön­tés volt Po­gány­ba hoz­ni a Bal­da­uf Gusz­táv Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hont.

W. A.