Evangélikusok

Az Evan­gé­li­kus Élet leg­utób­bi szá­má­ban a cím­la­pon tu­dó­sí­tot­tunk az 1992-ben kö­tött ba­jor–ma­gyar test­vér­egy­há­zi szer­ző­dés újabb öt év­vel tör­tént meg­hosszab­bí­tá­sá­ról. Fel­kért mun­ka­tár­sa­ink a Bu­da­pest-Fa­so­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um dísz­ter­mé­ben ok­tó­ber 12-én, ked­den le­zaj­lott ün­ne­pé­lyes alá­írást kö­ve­tő­en be­szél­get­tek a mint­egy negy­ven­fős né­met egy­há­zi de­le­gá­ció két ve­ze­tő lel­ké­szé­vel. Ak­kor, ami­kor múlt he­ti lap­szá­mun­kon már a nyom­da­gé­pek dol­goz­tak… (A szerk.)

– Püs­pök Úr, ho­gyan ju­tott a Ba­jor Evan­gé­li­kus Egy­ház ar­ra az el­ha­tá­ro­zás­ra, hogy to­váb­bi öt év­vel meg­hosszab­bít­ja a test­vér­egy­há­zi meg­ál­la­po­dást?

– Na­gyon fon­tos szá­mom­ra, hogy ba­jor tar­to­má­nyi egy­ház­ként ne csak ma­gunk­ra fi­gyel­jünk, ne csak ma­gunk kö­rül fo­rog­junk, ha­nem vi­lág­szer­te más egy­há­zak­kal is le­gye­nek kap­cso­la­ta­ink, kü­lö­nö­sen evan­gé­li­kusokkal. Így más föld­ré­sze­ken is van­nak test­vér­egy­há­za­ink, de ma a ma­gyar lutheránusokkal van a leg­ele­ve­nebb kap­cso­la­tunk. Ez biz­to­san össze­függ az­zal is, hogy a föld­raj­zi tá­vol­ság nem túl nagy, to­váb­bá hogy itt so­kan be­szél­nek né­me­tül, te­hát a kom­mu­ni­ká­ció is egy­sze­rűbb. A test­vér­kap­cso­lat gyü­le­ke­ze­ti szin­ten is élén­kebb, mint más egy­há­zak­kal. Ezért is örü­lök, hogy most to­váb­bi öt év­vel meg­hosszab­bít­hat­tuk.

– Vé­le­mé­nye sze­rint van­nak új ele­mek a mos­ta­ni meg­ál­la­po­dás­ban, vagy in­kább ar­ról van szó, hogy job­ban ki­tölt­sük a meg­lé­vő ke­re­te­ket?

– Úgy gon­do­lom, hogy mind a ket­tő. Sok min­den be­vált, és ez az új szer­ző­dés ar­ra utal, hogy egy össze­nö­vő, össze­for­ró Eu­ró­pá­ban élünk. Mind­ket­ten eh­hez az Eu­ró­pá­hoz tar­to­zunk, fon­tos te­hát, hogy a né­pek, de az egy­há­zak is mi­nél kö­ze­lebb ke­rül­je­nek egy­más­hoz. Ezt ma­gá­ban a meg­ál­la­po­dás­ban is hang­sú­lyoz­tuk.

– Em­lí­tet­te, hogy más egy­há­zak­kal is van ha­son­ló kap­cso­la­tuk. Me­lyek ezek?

– Na­gyon ré­gi, több mint száz­tíz éves az együtt­mű­kö­dé­sünk a Bra­zí­li­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház­zal. Az el­ső né­met te­le­pe­sek Ba­jor­or­szág­ból ér­kez­tek oda, in­nen a szo­ros kap­cso­lat. A hat­va­nas évek óta Af­ri­ká­ban Tan­zá­ni­á­val van együtt­mű­kö­dé­sünk, ame­lyet a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség ké­ré­sé­re lé­te­sí­tet­tünk. Ke­let-Af­ri­ká­ban a Lip­csei Misszió mű­kö­dött, de az NDK-s idők­ben az ot­ta­ni egy­há­zak­nak nem volt le­he­tő­sé­gük a kap­cso­lat­tar­tás­ra. Utol­já­ra – az­az már a ma­gyar egy­há­zi test­vér­kap­cso­lat lé­te­sí­té­se után – a kö­zép-ame­ri­kai kis evan­gé­li­kus egy­há­zak szö­vet­sé­gé­vel: Hon­du­ras, Ni­ca­ra­gua, Sal­va­dor, Cos­ta Ri­ca evan­gé­li­ku­sa­i­val kö­töt­tünk írá­sos meg­ál­la­po­dást.

– Néz­zünk az evan­gé­li­kus egy­há­za­kon kí­vül­re is. Ho­gyan lát­ja az öku­me­né mai hely­ze­tét, és mi­lyen vá­ra­ko­zás­sal te­kint a re­for­má­ció meg­in­du­lá­sá­nak öt­szá­za­dik év­for­du­ló­já­ra?

– Örü­lök, hogy már most efe­lé te­kint­he­tünk, és hogy Né­met­or­szág­ban az egy­há­zak 2017-ig min­den év­ben egy fon­tos té­mát ha­tá­roz­nak meg ez­zel kap­cso­lat­ban. Eb­ben az év­ben a re­for­má­ció és az ok­ta­tás áll a kö­zép­pont­ban, Me­lanch­thon ha­lá­lá­nak négy­száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból, jö­vő­re a re­for­má­ció és a ke­reszt­ség, 2012-ben a re­for­má­ció és a ze­ne, majd ké­sőbb 2015-ben vagy 2016-ban az év­for­du­ló kö­ze­led­té­vel a re­for­má­ció és a Bib­lia lesz a té­ma, 2017 pe­dig ma­ga az em­lék­év lesz.

Úgy gon­do­lom, hogy ezt az év­for­du­lót csak öku­me­ni­ku­san ün­ne­pel­het­jük. Nem te­he­tünk úgy öt­száz év­vel ké­sőbb, mint­ha a re­for­má­ció csak a mi egy­há­zunk­ra vo­nat­koz­na. A va­ló­ság­ban a re­for­má­ció, il­let­ve ha­tá­sa az az­óta el­telt idő­ben min­den – leg­alább­is min­den nyu­ga­ti – egy­há­zat érin­tett, a ka­to­li­kus egy­há­zat is re­for­mál­ta, messze túl­mu­tat­va azon az egy­há­zon, amely­ben Lu­ther Már­ton élt. Kö­zös fel­ada­tunk, hogy át­gon­dol­juk, ho­gyan ke­rül­he­tünk kö­ze­lebb egy­más­hoz. Ezért a re­for­má­ció ün­ne­pe nem fog­lal­koz­hat csak ön­ma­gá­val, ha­nem öku­me­ni­kus for­má­ban, öku­me­ni­kus part­ne­rek­kel kell al­kal­mat te­rem­te­ni az ün­nep­lés­re.

– Vé­gezetül egy tel­je­sen más kér­dés. Egész Ma­gyar­or­szá­got meg­ráz­ta az ok­tó­ber 4-i vö­rö­siszap-ka­taszt­ró­fa. A mos­ta­ni ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let of­fer­tó­ri­u­ma is az érin­tett gyü­le­ke­ze­tek meg­se­gí­té­sét szol­gál­ta. Há­lá­sak len­nénk, ha szól­na né­hány szót ez­zel kap­cso­lat­ban la­punk ol­va­só­i­hoz, kö­zöt­tük azok­hoz is, aki­ket súj­tott ez a csa­pás.

– Ott­hon a saj­tó­ból ér­te­sül­tünk er­ről a ka­taszt­ró­fá­ról. Bor­zasz­tó volt lát­ni – teg­nap itt az or­szá­gos iro­dá­ban is mu­tat­tak ne­künk ké­pe­ket –, hogy mi­lyen nagy mér­té­kű és tö­me­ges volt a rom­bo­lás. Pusz­tul­tak há­zak, fal­vak, em­be­rek, ál­la­tok, az egész te­rem­tett­ség pusz­tult ezen a te­rü­le­ten… Szó­val na­gyon-na­gyon meg­döb­ben­tett. Örü­lök, ha leg­alább egy ki­csit se­gít­he­tünk, vagy leg­alább itt-ott a leg­na­gyobb szük­sé­get eny­hít­het­jük. El­mond­ha­tom a lap ol­va­só­i­nak, hogy Ba­jor­or­szág­ban na­gyon is fi­gye­lem­mel kí­sér­jük az ese­mé­nye­ket, imád­ság­ban hor­doz­zuk az érin­tet­te­ket, és ke­res­sük a le­he­tő­sé­ge­it an­nak, ho­gyan se­gít­he­tünk a to­váb­bi­ak­ban.

Dr. Szent­pé­tery Pé­ter