Egyházunk egy-két hete

Hogy töb­bé ne le­gyünk kis­ko­rú­ak (Ef 4,14a) mot­tó­val szer­ve­zett ta­lál­ko­zót az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let a te­rü­le­tén mű­kö­dő ti­zen­két evan­gé­li­kus ok­ta­tá­si in­téz­mény pe­da­gó­gu­sai szá­má­ra. Az ok­tó­ber 16-i együtt­lét el­sőd­le­ges cél­ja nem a szak­mai to­vább­kép­zés volt, in­kább a ta­lál­ko­zás­ra és a lel­ki táp­lá­lék „fo­gyasz­tá­sá­ra” ke­rült a hang­súly.

Az al­ka­lom az 1994 óta mű­kö­dő Vá­ci Evan­gé­li­kus Óvo­da nagy­cso­port­já­nak tán­cos-éne­kes mű­so­rá­val kez­dő­dött. A nap so­rán el­hang­zott éne­ke­ket a Hu­szák Zsolt ve­zet­te Szél­ró­zsa Band kí­sér­te.

Det­re Já­nos­nak, a ven­dég­lá­tó Vá­ci Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség lel­ké­szé­nek nyi­tó­áhí­ta­ta és Ben­czúr Lász­ló ke­rü­le­ti fel­ügye­lő kö­szön­tő sza­vai után dr. Gaál Sán­dor re­for­má­tus es­pe­res, teo­ló­gi­ai ta­nár elő­adá­sa kö­vet­ke­zett A vál­to­zó tár­sa­dal­mi kör­nye­zet, in­téz­mé­nye­ink és a csa­lád egy­más­ra ha­tá­sa cím­mel. Sze­mé­lyes, gyer­mek­ko­ri él­mé­nye­ken ke­resz­tül ju­tott el az elő­adó a haj­dan volt tár­sa­dal­mi kör­nye­zet­től a má­ig; e kor em­be­re – az es­pe­res meg­lá­tá­sa sze­rint – sok­kal ke­vés­bé ápol­ja a sze­mé­lyes kap­cso­la­to­kat, lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb a ro­kon- és csa­lád­lá­to­ga­tás. Ilyen hely­zet­ben a haj­szolt, ma­gát túl­vál­la­ló em­ber­nek még in­kább szük­sé­ge van mind­ar­ra, amit a kö­zös­sé­gek tud­nak nyúj­ta­ni – be­le­ért­ve az egy­há­zi kö­zös­sé­ge­ket is. Így az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­nek – me­lyek na­pon­ta akár há­rom­szor annyi em­ber­rel érint­kez­nek, mint amek­ko­ra a ta­nu­lói lét­szá­muk – rend­kí­vül meg­nőtt a fe­le­lős­sé­gük a rá­juk bí­zott – mond­hat­juk azt is: rá­juk ha­gyott – gyer­me­kek ne­ve­lé­sét il­le­tő­en.

A dél­utá­ni szek­ci­ó­ban négy elő­adó osz­tot­ta meg gon­do­la­ta­it a je­len­lé­vők­kel a ke­resz­tény ér­té­kek meg­őr­zé­se és át­adá­sa té­má­já­ban: Fo­dor­né Pecz­nyik Zsu­zsa, a nagy­tar­csai Szi­vár­vány Evan­gé­li­kus Ke­resz­tyén Óvo­da ve­ze­tő­je, Tar Já­nos­né, a Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­ja, Dubs­ky Mer­cé­desz, az Aszó­di Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um kol­lé­gi­u­má­nak ve­ze­tő­je és Tóth Ka­ta­lin, a nyír­egy­há­zi gim­ná­zi­um is­ko­la­lel­ké­sze. A kü­lön­bö­ző szem­szög­ből el­hang­zott re­fe­rá­tu­mok egy­be­hang­zó­an meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy az egy­há­zi in­téz­mé­nyek ké­pe­sek olyan pluszt ad­ni eb­ben a tel­je­sít­mény-köz­pon­tú vi­lág­ban, ame­lyet más in­téz­mé­nyek nem; oly­annyi­ra, hogy sok eset­ben csa­lád­pót­ló kö­zeg­ként szol­gál­nak.

A ta­lál­ko­zó is­ten­tisz­te­let­tel zá­rult a temp­lom­ban. Dr. Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke Mt 22,1–14 alap­ján tar­tott pré­di­ká­ci­ó­já­ban az úr­va­cso­rai kö­zös­ség sú­lyát emel­te ki: „Bol­dog, aki Is­ten or­szá­gá­nak ven­dé­ge. A meg­hí­vás el­fo­ga­dá­sá­nak van kö­vet­kez­mé­nye: új élet­ben já­rás.” Egy­há­zi in­téz­mény­ben ok­ta­tók szá­má­ra kü­lö­nö­sen fon­tos minden­nek a meg­élé­se, hogy hi­te­le­sen tud­ja­nak szól­ni ró­la a rá­juk bí­zott di­á­kok­nak.

– HHÁ –