Egyházunk egy-két hete

A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház ren­de­zett ze­nés prog­ra­mot – Csa­lá­di ma­ti­né cím­mel – Eu­ró­pa kul­tu­rá­lis fő­vá­ro­sá­ban, Pé­csett. A vá­ros Nem­ze­ti Szín­há­zá­ban ok­tó­ber 16-án zajlott eseményt Né­meth Zol­tán, a szer­ve­zés­ben is részt vál­la­ló helyi evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség lel­ké­sze nyi­tot­ta meg, hang­sú­lyoz­va, hogy e dél­előtt lé­nye­gé­ben az evan­gé­li­ku­sok aján­dé­ka Pécs­nek. A be­lé­pő­díj nél­kü­li ren­dez­vény­­re nem csak hely­bé­li­ek vol­tak kí­ván­csi­ak, a kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek­ről is szép szám­mal ér­kez­tek ki­csik és na­gyok, hogy meg­tölt­sék a gyö­nyö­rű szín­ház­épü­let né­ző­te­rét.

A mű­sor el­ső szá­ma­ként a pé­csi gyü­le­ke­zet nagy­kó­ru­sa lé­pett fel. Az együt­tes har­minc esz­ten­de­je szer­ve­ző­dött új­já, az­óta ápol­ja és szol­gál­ja hű­sé­ge­sen a kó­rus­mű­vé­szet ügyét. A negy­ven­ta­gú ének­kar ez­út­tal pro­tes­táns ba­rokk szer­zők mű­ve­it ad­ta elő Lo­vász Pé­ter­né Ba­lázs Mag­dol­na kar­nagy ve­ze­té­sé­vel.

A nagy­kó­rust a Pé­csi Gos­pel­kó­rus kö­vet­te. Az Ár­vai Dá­ni­el és Bán­ki And­rás ve­zet­te együt­tes a szi­vár­vány szí­ne­i­be öl­töz­ve vo­nult a szín­pad­ra. A hu­szon­öt fi­a­tal elő­adá­sá­ban ma­gya­rul, an­go­lul és af­ri­kai nyel­ve­ken csen­dül­tek fel az Is­tent di­cső­í­tő éne­kek. A kó­rus­kon­cer­te­ket mél­tán ho­no­rál­ta taps­sal és el­is­me­rő ki­ál­tá­sok­kal a kö­zön­ség.

Szü­net után – a ma­ti­né má­so­dik ré­szé­ben – az or­szág­szer­te is­mert és el­is­mert Ka­lá­ka aján­dé­koz­ta meg mű­so­rá­val a kul­tu­rá­lis fő­vá­ros­ba ér­ke­zet­te­ket. A har­minc éve ala­kult és az idők fo­lya­mán – töb­bek kö­zött – Kos­suth-díj­jal és a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Pró­nay Sán­dor-dí­já­val ki­tün­te­tett együt­tes tag­jai (Be­c­ze Gá­bor, Gryl­lus Dá­ni­el, Gryl­lus Vil­mos, Rad­vá­nyi Ba­lázs) a tő­lük meg­szo­kott vir­tu­o­zi­tás­sal ad­ták elő szer­ze­mé­nye­i­ket (képünkön). Kosz­to­lá­nyi De­zső, Tóth Ár­pád, Jó­zsef At­ti­la, Ká­nyá­di Sán­dor és má­sok meg­ze­né­sí­tett ver­seinek né­me­lyi­két ve­lük együtt éne­kel­ték a né­ző­té­ren he­lyet fog­la­ló idő­seb­bek és fi­a­ta­lok.

„En­nek az al­ka­lom­nak a meg­va­ló­sí­tá­sá­val nem csu­pán a pé­csi kul­tu­rá­lis ese­mé­nyek­hez va­ló csat­la­ko­zás volt a cé­lunk – mon­d­ta Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, aki Len­gyel An­na ke­rü­le­ti fel­ügye­lő­vel együtt kép­vi­sel­te egy­há­zun­kat –, azt is sze­ret­tük vol­na el­ér­ni, hogy le­gyen egy jó dél­előtt­jük mind­azok­nak, akik el­jöt­tek, és va­ló­ban ťsze­re­tetala­púŤ csa­lá­di együtt­lét­ben le­hes­sen ré­szük.”

Wisz­ki­densz­ky And­rás