A hét témája

Nem ré­gi, de na­gyon jó szo­kás. Ta­lán így le­het­ne sum­máz­ni a bib­lia­va­sár­nap gya­kor­la­tát. Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban több­nyi­re ja­nu­ár vé­gén tart­ják, Svájc­ban no­vem­ber­ben, Ma­gyar­or­szá­gon, a mi egy­há­zunk­ban min­dig ok­tó­ber­ben, a re­for­má­ció ün­ne­pét meg­elő­ző va­sár­na­pon. Eb­ben az év­ben te­hát ok­tó­ber 24-én.

Né­met nyelv­te­rü­le­ten – az év el­ső hó­nap­já­nak utol­só va­sár­nap­ján – öku­me­ni­kus jel­le­ge van a Bib­lia va­sár­nap­já­nak. Együtt ün­nep­lik a kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tek azt, ami össze­köt, a szent köny­vet, Is­ten Ó- és Új­szö­vet­ség­be fog­lalt igé­jét. Ma­gyar­or­szá­gon a re­for­má­tu­sok már­ci­us ele­jén ün­nep­lik a bib­lia­va­sár­na­pot – utal­va ar­ra, hogy – egyes források sze­rint – már­ci­us­ban je­lent meg az el­ső nyom­ta­tott Bib­lia, az úgy­ne­ve­zett Gu­ten­berg-Bib­lia.

Evan­gé­li­kus gya­kor­la­tunk sze­rint – nem vé­let­le­nül – a re­for­má­ció em­lék­nap­já­hoz esik kö­zel ez az ün­nep, hi­szen re­for­má­tor ele­ink ta­ní­tá­sai kö­zött ott sze­re­pel a so­la scrip­tu­ra el­ve. Esze­rint az Írás hi­tünk is­me­re­tei szem­pont­já­ból dön­tő fon­tos­sá­gú he­lyet fog­lal el. A Bib­lia az a mér­ce, amely­hez mér­jük egyé­ni és kö­zös­sé­gi ke­resz­tény éle­tün­ket. Lu­ther kéz­be vet­te és kéz­be ad­ta a Szent­írást. Nem­csak egy­sze­rű­en le­for­dí­tot­ta, ha­nem „né­me­tí­tet­te”, az­az a né­met gon­dol­ko­dás szá­má­ra ért­he­tő­vé tet­te a Bib­li­át.

Kü­lön li­tur­gi­kus szí­ne nincs en­nek a nap­nak, eb­ből a szem­pont­ból be­le­si­mul a Szent­há­rom­ság ün­ne­pe utá­ni va­sár­na­pok so­rá­ba, te­hát a stó­la, az ol­tár­te­rí­tő s a töb­bi pa­ra­men­tum zöld szí­nű.

A cél­ja, lé­nye­ge és ér­tel­me, hogy az egy­há­zi év sod­rá­ban le­gyen egy va­sár­nap, ami­kor a Szent­írás­ra mint Is­ten aján­dé­ká­ra fi­gye­lünk, to­váb­bá gon­dol­ko­dunk és be­szé­lünk mind­ar­ról, ami a Bib­li­á­val kap­cso­la­tos: a Bib­lia hasz­ná­la­tá­ról, for­dí­tá­sa­i­ról, ter­jesz­té­sé­ről.

Meg­erő­sí­tő jel­le­ge is van e nap­nak, meg misszi­ói is. Meg­erő­sí­tő, hi­szen a ke­resz­tény em­bert em­lé­kez­te­ti, mit is je­lent Bib­li­á­val a kéz­ben, a Szent­írás igé­i­vel a szív­ben él­ni. Misszi­ói is, hi­szen min­den ér­dek­lő­dő szá­má­ra rá­mu­tat ar­ra a pá­rat­lan kincs­re, amely több, mint nagy­sze­rű ol­vas­mány. Ez a könyv ma­gát az éle­tet kí­nál­ja és hoz­za kö­zel a mu­lan­dó em­ber­hez. A bib­lia­va­sár­nap a szó leg­szen­tebb ér­tel­mé­ben rek­lám, hir­de­tés.

Több év­ti­ze­den át ér­le­lő­dött és vált szo­kás­sá, hogy of­fer­tó­ri­um­ként ezen a va­sár­na­pon gyűj­te­nek egy­ház­köz­sé­ge­ink a Bib­lia ter­jesz­té­sé­re. Hosszú időn ke­resz­tül eb­ből a gyűj­tés­ből tud­ták meg­aján­dé­koz­ni a kö­vet­ke­ző év kon­fir­man­du­sa­it egy-egy Szent­írás­sal.

Az egész egy­há­zi év Krisz­tus-év. Az üd­vös­ség ese­mé­nye­it mu­tat­ja be. Azok az ün­ne­pek, ame­lyek nem rég­múlt ese­mé­nyek­re utal­nak, ha­nem va­la­mi­lyen te­ma­ti­kát hor­doz­nak – ilyen a Bib­lia va­sár­nap­ja is –, ugyan­csak vál­hat­nak Krisz­tus-ün­nep­pé. A Szent­írás – így ta­nít­ja Lu­ther – pó­lya, amely­ben ott van Krisz­tus. A Bib­lia igéi szá­munk­ra Krisz­tus­ról ta­nús­kod­nak. Így il­lik be­le ez a va­sár­nap a Krisz­tus-év egé­szé­be.

Dr. Ha­fen­scher Ká­roly (ifj.)