A hét témája

Ta­vasz vé­gén, nyár ele­jén ol­va­só­ink a Szent­írás két köny­vé­nek re­ví­zi­ós pró­ba­ki­adá­sá­val is ta­lál­koz­hat­tak la­punk ha­sáb­ja­in. A Ma­gyar Bib­lia­tár­su­lat Ala­pít­vány ugyan­is a kö­zel­jö­vő­ben sze­ret­né meg­je­len­tet­ni a pro­tes­táns új for­dí­tá­sú Bib­lia új, re­vi­de­ált ki­adá­sát. Az elő­ké­szü­le­tek­ről két év­vel ez­előtt, a Bib­lia évé­ben ké­szí­tet­tünk in­ter­jút Pe­csuk Ot­tó­val. A szer­ve­zet fő­tit­ká­rá­val most az az­óta el­telt idő­szak ered­mé­nye­i­ről be­szél­get­tünk.

– Úgy fog­tak hoz­zá az új ki­adás el­ké­szí­té­sé­hez, hogy meg­hir­det­ték: a leg­szé­le­sebb kör­ből – kö­zöt­tük lel­ki­pász­tor­ok­tól és bib­lia­ol­va­só hí­vek­től is – vár­ják az ész­re­vé­te­le­ket az új for­dí­tás je­len­le­gi szö­ve­gé­vel kap­cso­lat­ban.

– 2006 ta­va­szá­tól 2008 vé­gé­ig gyűj­töt­tük a hoz­zá­szó­lá­so­kat. Kö­rül­be­lül száz­öt­ven em­ber­től össze­sen kö­zel húsz­ezer meg­jegy­zés ér­ke­zett. En­nek az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok alap­ján kö­rül­be­lül a tíz-ti­zen­öt szá­za­lé­kát fog­juk va­ló­ban ér­vé­nye­sí­te­ni a re­ví­zió so­rán, de a re­vi­zo­rok­nak ah­hoz, hogy el­fo­gad­ja­nak egy-egy helyt­ál­ló meg­ál­la­pí­tást, ter­mé­sze­te­sen min­den ja­vas­la­tot vé­le­mé­nyez­ni­ük kell.

– Sza­bad tud­ni, hogy pon­to­san kik is vég­zik ezt a mun­kát?

– Ma­ga a re­ví­zi­ós bi­zott­ság négy fő­ből áll. Ket­ten az Ó-, ket­ten pe­dig az Új­szö­vet­ség re­vi­de­á­lá­sán dol­goz­nak. Az előb­bit Kus­tár Zol­tán, a Deb­re­ce­ni Re­for­má­tus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Ószö­vet­sé­gi Tan­szé­ké­nek ve­ze­tő­je és To­kics Im­re, az Ad­ven­tis­ta Teo­ló­gi­ai Fő­is­ko­la Ószö­vet­sé­gi Tu­do­má­nyok Tan­szé­ké­nek ve­ze­tő­je, az utób­bit pe­dig Vla­dár Gá­bor, a Pá­pai Re­for­má­tus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mia rek­to­ra, egy­ben az in­téz­mény Új­szö­vet­sé­gi Tan­szé­ké­nek ve­ze­tő­je, il­let­ve Bács­kai Ká­roly, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Új­szö­vet­sé­gi Tan­szé­ké­nek meg­bí­zott tan­szék­ve­ze­tő­je vég­zi. A ki­adás nyel­vi lek­to­ra – aki a ma­gyar he­lyes­írás és a sti­lisz­ti­ka szem­pont­jai alap­ján el­len­őr­zi-ja­vít­ja a szö­ve­get – Szik­sza­i­né Nagy Ir­ma, a Deb­re­ce­ni Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szé­ké­nek tu­do­má­nyos ta­nács­adó­ja. Az én fel­ada­tom a mun­ka ko­or­di­ná­lá­sa: pél­dá­ul köz­ve­tí­tés a re­vi­zo­rok kö­zött – a fo­lya­mat úgy zaj­lik, hogy a re­vi­zor­pá­rok egyik tag­ja a be­ér­ke­zett ész­re­vé­te­le­ket is fi­gye­lem­be vé­ve át­dol­goz­za a szö­ve­get, a má­sik pe­dig el­len­őr­zi és vé­le­mé­nye­zi a mun­ká­ját –, il­let­ve én tar­tom a kap­cso­la­tot a re­ví­zi­ót anya­gi­lag tá­mo­ga­tó Ame­ri­kai Bib­lia­tár­su­lat­tal és a szak­mai el­len­őr­zést vég­ző Uni­ted Bib­le So­ci­eti­eszel.

– Korábban 2010-re tervezték az új ki­adás meg­je­le­né­sét. Tud­ják tar­ta­ni ezt a ha­tár­időt?

– Ere­de­ti­leg egy­sze­rűbb szö­veg­ja­ví­tás­ra ké­szül­tünk; a mun­ka va­ló­di nagy­sá­gá­val, össze­tett­sé­gé­vel csak me­net köz­ben szem­be­sült a szö­veg­gon­do­zó bi­zott­ság. Ahogy egy­re bő­vült az el­vég­zen­dő fel­ada­tok kö­re, úgy lett egy­re vi­lá­go­sabb, hogy a meg­je­le­nés ter­ve­zett dá­tu­ma nem tart­ha­tó. Re­á­li­san néz­ve in­kább 2013-ban lesz kéz­be ve­he­tő az új ki­adá­sú pro­tes­táns Bib­lia.

Ed­dig Mó­zes öt köny­vé­vel, il­let­ve Má­té evan­gé­li­u­má­val és a Ró­mai le­vél­lel ké­szült el a bi­zott­ság. Anya­gi okok­ból ezek kö­zül nyom­ta­tás­ban – az Evan­gé­li­kus Éle­ten kí­vül a Re­for­má­tu­sok Lap­já­ban, a bap­tis­ta egy­ház Bé­ke­hír­nök cí­mű he­ti­lap­já­ban, va­la­mint az ad­ven­tis­ták fo­lyó­ira­tá­ban – csak Mó­zes el­ső köny­ve és a Ró­mai le­vél je­lent meg. Ugyan­ak­kor ha­ma­ro­san az összes már el­ké­szült szö­veg meg­ta­lál­ha­tó lesz – il­let­ve már most is fo­lya­ma­to­san pub­li­kál­juk – a hon­la­pun­kon, a www.bib­lia­tar­su­lat.hu ol­da­lon és tag­egy­há­za­ink hon­lap­ja­in, így az evan­gé­li­kus egy­há­zén is, a Teo­ló­gia me­nü­pont­ban.

– Kap­tak vissza­jel­zé­se­ket?

– Elég so­kat. Jel­lem­ző­en kri­ti­kai meg­jegy­zé­se­i­ket küld­ték el a le­vél­írók – több tu­cat­nyi üze­net­ről be­szél­he­tünk –, de ez ért­he­tő is, mert azért ál­ta­lá­ban rit­káb­ban ra­gad az em­ber tol­lat, hogy azt mond­ja, ez úgy jó, ahogy van. A pró­ba­ki­adá­sok még min­dig nem a vég­le­ges­nek szánt szö­ve­get tar­tal­maz­zák – nyel­vi lek­to­rá­lá­suk­ra pél­dá­ul még csak ez­után ke­rül majd sor –, to­vább­ra is vár­juk az ol­va­sók ész­re­vé­te­le­it, me­lye­ket szin­tén egye­sé­vel mér­le­gel­ni fo­gunk.

– Az ok­tó­ber 10-ei Evan­gé­li­kus Élet 13. ol­da­lán Ga­rai And­rás nyír­egy­há­zi pres­bi­ter ol­va­sói nyílt le­ve­lé­ben azt ja­va­sol­ja: ne­vé­ben is le­gyen új­ra szent a pon­to­sí­tott for­dí­tá­sú Bib­lia.

– Nem is­me­ret­len előt­tünk ez a fel­ve­tés; ne­künk is töb­ben je­lez­ték már, hogy hi­á­nyol­ják a szent szót az új for­dí­tá­sú Bib­lia bo­rí­tó­já­ról. Ugyan­így so­kak szá­má­ra len­ne fon­tos az is, hogy a ma­gyar nyel­vű pro­tes­táns Bib­lia Ká­ro­li Gás­pár ne­vét vi­sel­je – ha­son­ló­an a Lu­ther-Bib­li­á­hoz, ame­lyet bár már szám­ta­lan­szor re­vi­de­ál­tak és mo­der­ni­zál­tak, és mai for­má­já­ban na­gyon más, mint az ere­de­ti szö­veg volt, újabb és újabb vál­to­za­ta­it még­is kö­vet­ke­ze­te­sen to­vább­ra is Lu­ther­hez kap­csol­ják.

Mi azon­ban úgy gon­dol­juk, hogy a Bib­lia ér­té­két vagy te­kin­té­lyét nem an­nak az em­ber­nek a ne­ve ad­ja meg, aki­hez a for­dí­tás köt­he­tő. Az új for­dí­tá­sú pro­tes­táns Bib­lia is Ká­ro­li-re­ví­zi­ó­ként in­dult, de vé­gül új for­dí­tás­ként de­fi­ni­ál­ták, hi­szen szö­ve­gé­ben már va­ló­ban messze áll a vi­zso­lyi Bib­li­á­tól. An­nak ide­jén az új for­dí­tás ké­szí­té­se­kor elő­de­ink ta­lán ezért dön­töt­tek úgy, hogy a cím­ben is je­lez­ni kell: itt már nem a Ká­ro­li-for­dí­tás­ról van szó.

Hogy a szent szót mi­ért hagy­ták el a bo­rí­tó­ról, azt nem tu­dom pon­to­san. Az is le­het, hogy azért dön­töt­tek így, mert nem ki­zá­ró­lag bel­ső egy­há­zi hasz­ná­lat­ra szán­ták, ha­nem a szé­le­sebb, sze­ku­la­ri­zált ol­va­só­kö­zön­sé­get is sze­ret­ték vol­na el­ér­ni. Egyéb­ként ha kör­be­né­zünk a külföldi bib­lia­ki­adá­sok kö­zött, azt ta­pasz­tal­hat­juk, hogy bi­zo­nyos ki­adá­sok bo­rí­tó­ján sze­re­pel a szent szó, bi­zo­nyos ki­adá­so­kén nem – no­ha sok­szor ugyan­ar­ról a szö­veg­vál­to­zat­ról van szó.

– Az új for­dí­tás, il­let­ve ki­adás meg­ha­tá­ro­zá­sán Önök­nek is tör­ni­ük kell majd a fe­jü­ket.

– Ez tény­leg fon­tos kér­dés, és so­kat gon­dol­ko­dunk raj­ta. Az va­ló­ban túl bo­nyo­lult len­ne, ha „az 1975-ös új for­dí­tá­sú Bib­lia 1990-es ja­ví­tott ki­adá­sá­nak 2013-as re­ví­zi­ó­ja­ként” de­fi­ni­ál­nánk a maj­dan el­ké­szü­lő szö­ve­get. Le­het­sé­ges, hogy egy jól meg­je­gyez­he­tő, új ne­vet adunk majd az új, re­vi­de­ált Bib­li­á­nak. Va­ló­szí­nű­leg meg­je­le­né­sé­ben is vál­toz­ni fog az új bib­lia­ki­adás, de hogy pon­to­san mi­ként akar­juk majd for­má­já­ban is meg­kü­lön­böz­tet­ni a most is el­ér­he­tő Szent­írá­sok­tól, azon még van időnk gon­dol­kod­ni – so­kak­kal, így az evan­gé­li­kus bib­lia­ol­va­sók­kal együtt is.

Vi­tá­lis Ju­dit