Élő víz

„Ne győz­zön le té­ged a rossz, ha­nem te győzd le a rosszat a jó­val.” (Róm 12,21)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 21. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi fel­szó­lí­ta­nak: jár­junk el­hí­vá­sunk­hoz mél­tó­an – a hit har­cá­ban! A har­cok­ban erő­sö­dő hit jó fegy­ve­re a Szent­írás. „De min­den ke­resz­tyén is fegy­ve­rez­ze fel ma­gát! Hit- és tan­be­li bi­zo­nyos­sá­gát ala­poz­za meg úgy az Is­ten igé­jé­ből, hogy el­len­áll­has­son az ör­dög­nek, s tud­jon vé­de­kez­ni, mi­kor va­la­ki el akar­ja té­rí­te­ni.” (Lu­ther) Is­ten igé­je élő s ha­tó! A Szent Bib­lia ün­ne­pé­nek üze­ne­te: Jé­zus­ban az élet igé­je je­lent meg, hogy át­ve­zes­sen a ha­lál­ból az élet­be, ezért tu­da­koz­zuk, ku­tas­suk az Írá­so­kat, mert azok ró­la tesz­nek bi­zony­sá­got, s a mi ta­nul­sá­gunk­ra szol­gál­nak (lásd Lk 24,27). De hogy is ké­szül­jünk a rossz el­le­ni harc­ra? „Íz­lel­jé­tek és lás­sá­tok, mily jó az Úr! Bol­dog az az em­ber, aki hoz­zá me­ne­kül.” (GyLK 698,8) „Akik az Úr­ban bíz­nak, azok­nak ere­je meg­újul, szárny­ra kel­nek, mint a sa­sok, fut­nak, és nem lan­kad­nak el, jár­nak, és nem fá­rad­nak el.” (Ézs 40,31 LK) Is­ten örök élet­tel ko­ro­náz­za meg az áll­ha­ta­to­sa­kat. Urunk mond­ja ne­künk He­gyi be­szé­dé­ben: sze­res­sük el­len­sé­ge­in­ket, s imád­koz­zunk ül­dö­ző­in­kért, mert mennyei Atyánk „fel­hoz­za nap­ját go­no­szok­ra és jók­ra”. „Ti azért le­gye­tek tö­ké­le­te­sek, mint ahogy mennyei Atyá­tok tö­ké­le­tes.” (Mt 5,45.48) Pál pe­dig a rossz el­le­ni győz­tes harc­hoz az Is­ten tel­jes fegy­ver­ze­té­nek fel­öl­té­sé­re ösz­tö­nöz: „Mert a mi har­cunk nem test és vér el­len fo­lyik, ha­nem (…) a go­nosz­ság lel­kei el­len…” Az öt rész­ből ál­ló vé­dő­fel­sze­re­lés mel­lett, az egy (!) tá­ma­dó fegy­vert is fel kell ven­nünk, „a Lé­lek kard­ját, amely az Is­ten be­szé­de” (Ef 6,12.17). He­ti igén­ket ez­zel in­do­kol­ja: „Ne fi­zes­se­tek sen­ki­nek rosszal a rosszért. Ar­ra le­gyen gon­do­tok, ami min­den em­ber sze­mé­ben jó.” (Róm 12,17) A bosszú­ál­lást hagy­juk az Úr­ra, és kép­mu­ta­tás nél­kül sze­res­sük el­len­sé­ge­in­ket, ami­ként Dá­vid is­mé­tel­ten meg­kí­mél­te az őt ül­dö­ző Saul ki­rály éle­tét: „…az Úr a ke­zem­be adott ma té­ged, de én nem akar­tam ke­zet emel­ni az Úr föl­kent­jé­re.” (1Sám 26,23) És meg­ta­pasz­tal­hat­juk: „Az em­be­rek­től va­ló ret­te­gés csap­dá­ba ejt, de aki az Úr­ban bí­zik, az ol­tal­mat ta­lál.” (Péld 29,25) „Is­ten a mi ol­tal­munk és erős­sé­günk, min­dig biz­tos se­gít­ség a nyo­mo­rú­ság­ban.” (Zsolt 46,2) Az Ószö­vet­ség evan­gé­lis­tá­ja így szólt az el­jö­ven­dő Mes­si­ás­ról: „Igaz­sá­go­san fog ural­kod­ni a ki­rály…” (Ézs 32,1) S az ő fegy­ve­re a meg­bo­csá­tó, hű sze­re­tet. El­fo­ga­tá­sa­kor Jé­zus meg­til­tot­ta ta­nít­vá­nya­i­nak a fegy­ver hasz­ná­la­tát: „Hagy­já­tok ab­ba!” „Úgy vo­nul­tok ki el­le­nem kar­dok­kal és bo­tok­kal, mint va­la­mi rab­ló el­len.” (Lk 22,51.52) Az ő hű vi­té­ze min­den­kor az üd­vös­ség re­mény­sé­gé­ben küzd, meg­erő­söd­ve a ke­gye­lem­ben; így le­het misszi­o­ná­ri­u­sa, evan­gé­li­u­má­nak hi­te­les to­vább­adó­ja. „Éb­redj, bi­zony­ság­té­vő lé­lek!” S így bá­to­rít Pál: „Vál­lald ve­lem együtt a szen­ve­dést, mint Krisz­tus Jé­zus jó ka­to­ná­ja.” (2Tim 2,3) Ezt tet­ték a hű re­for­má­to­rok is a hit har­cá­ban. S az­óta is „hány hí­vő ér­te el az égi célt, / Hű volt, ki­tar­tott, har­ca vé­get ért (…). Mert már itt hall­juk har­con, éjen át / Győ­zel­mi ének tá­vol dal­la­mát…” (EÉ 454,1.4)

Ga­rai And­rás