Keresztutak

De hi­szen az egész em­be­ri­ség meg­vál­tá­sa be­le­fért 72 órá­ba! – em­lé­kez­te­tett min­den­kit Sza­bó Ist­ván re­for­má­tus püs­pök a 72 óra komp­ro­misszum nél­kül el­ne­ve­zé­sű prog­ram­so­ro­zat or­szá­gos meg­nyi­tó­ján, mint­egy vá­laszt ad­va azok­nak, akik sze­rint ennyi idő alatt nem le­het nagy dol­go­kat vég­hez­vin­ni. Egye­dül va­ló­ban ke­ve­sek va­gyunk ah­hoz, hogy je­len­tős vál­to­zá­so­kat in­dít­sunk el a tá­rsa­da­lom­ban, de együtt sok­ra va­gyunk ké­pe­sek – hang­zott Spá­nyi An­tal ka­to­li­kus püs­pök bá­to­rí­tá­sa ok­tó­ber 15-én ko­ra dél­után a bu­da­pes­ti Szent Ist­ván-ba­zi­li­ka előt­ti té­ren. Kü­lö­nö­sen ak­kor – tet­te hoz­zá Fa­bi­ny Ta­más evan­gé­li­kus püs­pök –, ha ki-ki nem vá­lo­gat a fel­ada­tok kö­zött, ha­nem min­den­ki oda megy, ahol szük­ség van rá, aho­vá a kül­de­té­se szó­lít­ja.

A há­rom tör­té­nel­mi egy­ház kép­vi­se­lői az imént fel­idé­zett gon­do­la­tok­kal nyi­tot­ták meg az Öku­me­ni­kus If­jú­sá­gi Iro­da ko­or­di­ná­lá­sa mel­lett meg­va­ló­su­ló, fe­le­ke­ze­te­ken át­íve­lő, Ma­gyar­or­szág egész te­rü­le­tét le­fe­dő szo­ci­á­lis ak­ci­ót. Ok­tó­ber 15. és 17. kö­zött or­szág­szer­te mint­egy négy­ezer-öt­száz fi­a­tal tel­je­sí­tett köz­hasz­nú fel­ada­to­kat – nem tit­kol­tan az­zal a szán­dék­kal, hogy szol­gá­la­tuk ré­vén ne csak az ön­kén­tes mun­ka el­is­mert­sé­gét nö­vel­jék, ha­nem egy­út­tal bi­zony­sá­got is te­gye­nek hi­tük­ről. (A kez­de­mé­nye­zés hát­te­ré­ről az Evan­gé­li­kus Élet ok­tó­ber 10-ei szá­má­nak 15. ol­da­lán, Há­rom nap a tet­tek me­ze­jén cí­mű cik­künk­ben ír­tunk bő­veb­ben. – A szerk.)

– Igaz, hogy a pro­jekt egy­há­zi kez­de­mé­nye­zé­sű, de nem ki­zá­ró­lag ke­resz­tény fi­a­ta­lok­nak szól; gya­kor­la­ti­lag bár­ki csat­la­koz­ha­tott hoz­zá – mond­ta el la­punk­nak Ja­kab Ri­ta fő­ko­or­di­ná­tor, ami­kor a Szél­ró­zsa Band szol­gá­la­tá­val szí­ne­sí­tett hi­va­ta­los meg­nyi­tó után ar­ról kér­dez­tük, va­jon egy­há­zi ber­ke­ken kí­vül mennyi­re is­me­rik az ak­ci­ót, és van­nak-e vi­lá­gi kö­ve­tő­ik. – Szá­mos ok­ta­tá­si in­téz­ménnyel vet­tük fel a kap­cso­la­tot, és buz­dí­tot­tuk őket, néz­ze­nek szét a kör­nye­ze­tük­ben, és ta­lál­ják ki, ők mi­ként kap­cso­lód­hat­nánk be a prog­ram­ba. Nagy örö­münk­re nem csak egy­há­zi fenn­tar­tá­sú is­ko­lá­kat si­ke­rült meg­nyer­nünk; sok ön­kor­mány­za­ti is­ko­la is je­lez­te rész­vé­te­lét. De pél­dá­ul a ta­va­szi Kö­zöd! – ön­kén­tes fi­a­ta­lok nap­ját szer­ve­ző De­mok­ra­ti­kus If­jú­sá­gért Ala­pít­vány is csat­la­ko­zott a fel­hí­vá­sunk­hoz.

Az evan­gé­li­kus is­ko­lák kö­zül – tu­do­má­sunk sze­rint – a De­ák té­ri, a nyír­egy­há­zi és az oros­há­zi gim­ná­zi­um vett ak­tí­van részt az ak­ci­ó­ban, utób­bi rá­adá­sul nem is csak egy­fé­le pro­jek­tet szer­ve­zett.

Mint azt az orosházi Szé­kács Jó­zsef Evan­gé­li­kus Óvo­da, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Gim­ná­zi­um is­ko­la­lel­ké­szé­től meg­tud­tuk, min­den kor­osz­tályt igye­kez­tek be­von­ni. Húsz óvo­dás az Ezüst­fe­nyő Idő­sek Ott­ho­ná­ban Lé­lek gyü­möl­csei cím­mel adott mű­sort a la­kók­nak. Az al­só­sok kö­zül mint­egy fél­szá­zan a he­lyi ku­tya­men­helyet ke­res­ték fel, és se­gí­tet­tek az ál­la­tok gon­do­zá­sá­ban. Ugyan­ennyi fel­sős di­ák az is­ko­la ud­va­rán és az épü­let ut­ca­front­ján se­rény­ke­dett: sze­me­tet szed­tek, gyom­lál­tak, ge­reb­lyéz­tek, gallya­kat és le­ve­le­ket gyűj­töt­tek össze. A nyol­ca­dik osz­tá­lyo­sok a gyo­pár­hal­mi te­me­tő­ben, a gim­na­zis­ták pe­dig az oros­há­zi al­vé­gi te­me­tő­ben tet­ték rend­be hő­si ha­lott ma­gyar, szov­jet és ro­mán ka­to­nák sír­ja­it.

– A 72 óra re­mek le­he­tő­ség volt ar­ra, hogy in­téz­mé­nyünk ta­nu­lói – ter­mé­sze­te­sen ön­kén­tes ala­pon – kö­zö­sen dol­goz­za­nak egy-egy elő­re ki­tű­zött cé­lért, és köz­ben meg­ta­pasz­tal­ják az egy­ség ere­jét – fo­gal­ma­zott Ri­bársz­ki Ákos. – A pe­da­gó­gu­sok és a szü­lők is egy­ér­tel­mű­en po­zi­tí­van áll­tak a do­log­hoz, mond­ván: „Ahol a gye­re­kek ma­guk ta­ka­rí­tot­ták az ud­vart, ott a kö­vet­ke­ző hé­ten biz­to­san nem fog­ják el­dob­ni a sze­me­tet.”

Az is­ko­la­lel­kész a prog­ram­hoz kap­cso­ló­dó­an nem szer­ve­zett rend­ha­gyó áhí­ta­tot, de a ka­to­na­sí­rok­nál – a ko­szo­rú­zás után – egy­per­ces né­ma csend­del és a Mi­atyánk­kal zár­ták az al­kal­mat. – Bár az Öku­me­ni­kus If­jú­sá­gi Iro­da csak két­éven­te ren­de­zi meg az ak­ci­ót, ab­ban már most meg­ál­la­pod­tunk, hogy Oros­há­zán jö­vő­re is meg­ren­dez­zük a sa­ját 72 órán­kat – tet­te hoz­zá Ri­bársz­ki Ákos.

Pong­rácz Má­té nagy­alá­so­nyi be­osz­tott lel­kész már a tan­év meg­kez­dé­se óta ter­vez­te, hogy el­vi­szi ki­rán­dul­ni a gyü­le­ke­zet hit­ta­no­sa­it. Ezt a tú­rát kö­töt­ték össze a 72 óra komp­ro­misszum nél­kül ke­re­té­ben vál­lalt pro­jekt­jük­kel: a fa­lu­tól mint­egy tíz ki­lo­mé­ter­re fek­vő Som­ló he­gyet tisz­tí­tot­ták meg a sze­mét­től. A pá­pai re­for­má­tus gim­ná­zi­um­ból és Som­ló­sző­lős­ről is csat­la­koz­tak hoz­zá­juk, így össze­sen több mint har­minc­öt­en vág­tak ne­ki az út­nak.

– Húsz ki­lo­mé­ter vá­laszt­ja el Nagy­alá­sonyt De­ve­cser­től, il­let­ve Ko­lon­tár­tól; a hegy pont fél­úton emel­ke­dik. Vagy­is elég messze van a vö­rö­si­szap­pal el­ön­tött te­rü­let­től ah­hoz, hogy nyu­godt szív­vel oda­vi­gyem a gye­re­ke­ket. A szü­lők is meg­ér­tet­ték, hogy kö­rül­be­lül annyi ve­szélyt je­lent rá­juk néz­ve, mint ami­kor az ut­cá­ra en­ge­dik ki őket.

(A 72 óra hét­vé­gé­jén egyéb­ként – or­szá­gos pro­jekt­ként – kü­lön csa­pat uta­zott De­ve­cser­re. A száz­húsz ön­kén­tes a ka­taszt­ró­fa óta a hely­szí­nen tar­tóz­ko­dó Ka­to­li­kus Ka­ri­tász mun­ká­já­ba kap­cso­ló­dott be. – A szerk.)

Meg­is­mer­ked­nél egy moz­gás­sé­rült fi­a­tal­lal? Nem tu­dod, ho­gyan vi­szo­nyulj hoz­zá? Nem tu­dod, ho­gyan se­gít­sél? Ne­héz el­kép­zel­ni, hogy ő is le­het a leg­jobb ba­rá­tod? A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus If­jú­sá­gi Szö­vet­ség (Me­visz) Bár­ka szak­cso­port­ja ezek­kel a kér­dé­sek­kel hí­vo­gat­ta a vál­lal­ko­zó szel­le­mű­e­ket de­monst­rá­ci­ós (be­mu­ta­tó) hét­vé­gé­jé­re. A rész­le­tek­ről Ben­ce Or­so­lya té­ma­fe­le­lőst kér­dez­tük.

– Öt moz­gás­sé­rült­tel utaz­tunk le Csák­vár­ra, az evan­gé­li­kus pa­ró­ki­á­nál mű­kö­dő, jól be­vált tá­bor­hely­re. Olyan bár­ká­so­kat vit­tünk ma­gunk­kal, akik vál­lal­ják hely­ze­tü­ket, és fel­ada­tuk­nak ér­zik, hogy má­sok­kal is meg­is­mer­tes­sék, mit je­lent ke­re­kes szék­ben él­ni. Nyolc szé­kes­fe­hér­vá­ri, il­let­ve sop­ro­ni fi­a­tal „vál­lal­ta be” az ot­t­al­vós prog­ra­mot. Nem szer­vez­tünk kü­lön­le­ges dol­go­kat; ugyan­azt csi­nál­tuk, mint a ha­gyo­má­nyos tá­bo­ra­ink­ban, il­let­ve (tá­bor)ta­lál­ko­zó­in­kon: ebé­del­tünk, sé­tál­tunk, ját­szot­tunk, be­szél­get­tünk – és köz­ben az „újon­cok” nem­csak fi­gyel­tek ben­nün­ket, ha­nem ma­guk is be­kap­cso­lód­tak. Jó volt lát­ni, hogy nem­csak az ét­ke­zés­ben és az ágy­ne­mű fel­hú­zá­sá­ban se­gí­tet­tek, ha­nem a já­ték so­rán azt is meg­ér­tet­ték: épek és moz­gás­sé­rül­tek jól érez­he­tik ma­gu­kat egy­más tár­sa­sá­gá­ban. Az egyik moz­gás­sé­rült fi­a­tal bú­csú­zás­kor oda­súg­ta ne­kem: sze­rin­te a fi­a­ta­lok nem úgy men­tek el, mint akik vég­re ki­sza­ba­dul­nak, ha­nem mint akik kap­tak va­la­mit a hét­vé­gén…

Hogy mit kap­hat­tak az ön­kén­te­sek akár az idő­sek­kel va­ló be­szél­ge­tés, akár sze­mét­sze­dés, akár ágy­ne­mű­hú­zás köz­ben? A Bé­res Ta­más evan­gé­li­kus lel­kész ál­tal még a meg­nyi­tón ki­osz­tott „há­zi fel­adat” sza­va­i­val él­ve: ész­re­vet­ték a szen­ve­dést, ugyan­ak­kor meg­lát­ták az örö­möt és a szép­sé­get is – és ami a leg­fon­to­sabb: meg­ta­pasz­tal­ták a Lé­lek ere­jét.

V. J.