Egyházunk egy-két hete

2003 óta min­den év­ben őszi gyü­le­ke­ze­ti hét­vé­ge ke­re­té­ben ad­nak há­lát a ke­len­föl­di evan­gé­li­ku­sok az 1928 ok­tó­be­ré­ben fel­szen­telt temp­lo­mu­kért. Az együtt­lét fé­nyét az idén emel­te finn test­vér­gyü­le­ke­zetük ti­zen­nyolc fős de­le­gá­ci­ó­já­nak négy­na­pos lá­to­ga­tá­sa is, me­lyet ép­pen er­re a hét­vé­gé­re idő­zí­tet­tek. Ku­lo­saari – Hel­sin­ki egyik vá­ros­ré­sze – evan­gé­li­ku­sa­i­val 1982 óta tart a kap­cso­lat. A min­den kor­osz­tályt meg­moz­ga­tó és a kö­zös­sé­gi al­kal­mak szé­les ská­lá­ját kí­ná­ló há­rom­na­pos ün­nep­ség­so­ro­zat ese­mé­nye­i­be ol­va­só­ink ez al­ka­lom­mal az egy­ház­köz­ség­ben szol­gá­ló ha­tod­éves teológushallgató sze­mé­vel pil­lant­hat­nak be­le.

Az ün­nep­ség­so­ro­zat ok­tó­ber 15-én, pén­te­ken es­te Blázy Ár­pád nyi­tó­áhí­ta­tá­val kez­dő­dött. Az új mun­ka­év té­má­já­hoz (re­for­má­ció és sza­bad­ság) kap­cso­lód­va az egy­ház­köz­ség igaz­ga­tó lel­ké­sze Gal 5,1 alap­ján a ke­resz­tény sza­bad­ság sa­ját­sá­ga­i­ról szólt.

Ez­után fó­rum­ra ke­rült sor a test­vér­gyü­le­ke­zet tag­ja­i­val Egyé­ni és gyü­le­ke­ze­ti hit meg­élé­se a sza­bad­ság­ban (fin­nek) és kor­lá­tok közt (ma­gya­rok) cím­mel, Joób Má­té lel­kész mo­de­rá­lá­sá­val, Pap Kin­ga Mar­jat­ta tol­má­cso­lá­sá­val. A köz­vet­len lég­kö­rű be­szél­ge­tés­ben a sok sze­mé­lyes él­mény kö­zött szó esett rend­szer­vál­tás­ról, egy­há­zi stra­té­gi­á­ról, imád­ko­zás­ról, tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok­ról, múlt­ról, je­len­ről. A je­len­lé­vők meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a két nem­zet­nek ha­son­ló ki­hí­vá­sok­kal kell szem­be­néz­nie, és hogy ar­ra kell te­kin­te­ni, aki meg­szó­lít és meg­sza­ba­dít: Krisz­tus­ra.

Ikon – Bib­li­ás ké­pek cím­mel ki­ál­lí­tás nyílt a ta­nács­te­rem­ben La­dócsy Lász­ló fes­tő­mű­vész ké­pe­i­ből. A tár­la­tot Pet­rő­czi Éva köl­tő, mű­for­dí­tó nyi­tot­ta meg.

Szom­ba­ton a gye­rek­dél­után vár­ta ven­dé­ge­it, me­lyen Ben­ce Zsó­fi a Ke­nyá­ban vég­zett misszi­ói mun­ká­ját mu­tat­ta be Blázy Ár­pád­né lel­kész se­gít­sé­gé­vel, majd a temp­lom­ban gyűlt össze a két gyü­le­ke­zet. Itt­zés And­rás gyü­le­ke­ze­ti fel­ügye­lő ké­pes be­szá­mo­ló­ban ele­ve­ní­tet­te fel az el­múlt ti­zen­két hó­nap ese­mé­nye­it. A nap zá­rá­sa­ként egy­ház­ze­nei kon­cer­tet adott a gyü­le­ke­zet ének- és ze­ne­ka­ra Ben­ce Gá­bor (képünkön) ve­zényletével, az egy­ház­köz­ség el­nök­sé­ge pe­dig kö­szö­ne­tet mon­dott az or­go­nis­ta-kán­tor, kar­nagy har­minc­éves szol­gá­la­tá­ért. (A kon­cer­ten töb­bek kö­zött el­hang­zott – az egy­ház­köz­ség­ben öt­ven évig szol­gá­ló – Su­lyok Im­re Hoz­zád ki­ál­tok, Uram, Is­te­nem cí­mű mű­ve, a 28. zsol­tár fel­dol­go­zá­sa is.)

A va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­let­nek szin­te min­den moz­za­na­ta fin­nül és ma­gya­rul is zajlott. Igé­vel Lk 14,25–34 alap­ján Mark­ku Rau­ti­a­inen, a finn test­vér­gyü­le­ke­zet igaz­ga­tó lel­ké­sze szol­gált. A Joób Má­té tol­má­cso­lá­sá­ban el­hang­zott üze­net kez­dő gon­do­la­tai Jé­zus kö­ve­té­sé­nek ne­héz fel­té­te­le­i­ről szól­tak, me­lyek „nem fel­tét­le­nül kedv­csi­ná­lók, in­kább ta­szí­tó­ak”.

Jé­zus ne­héz­sé­gek­kel te­li útra hív el ben­nün­ket, me­lyen azon­ban ő ve­zet, ő megy elöl, sőt ő vi­szi éle­tünk ter­he­it. Eb­ben az ígé­ret­ben bíz­va fel­sza­ba­dul, aki er­re a jé­zu­si út­ra tér, hi­szen bé­kes­ség­gel te­he­ti le ke­reszt­jét, mely­nek ci­pe­lé­sé­be be­le­fá­radt tes­te-lel­ke.

A va­sár­nap egyik igé­jé­nek, a 143. zsol­tár 5. ver­sé­nek sza­vai mél­tán szól­tak az együtt ör­ven­de­ző ke­len­föl­di gyü­le­ke­zet­hez: „Vissza­em­lé­ke­zem a ré­gi na­pok­ra…” Az egész kö­zös­sé­get meg­moz­ga­tó hét­vé­ge élő pél­dá­ja le­het an­nak, hogy az Is­ten­től ka­pott min­den újabb év – le­gyen ke­rek vagy nem – ok a há­la­adás­ra és a mél­tó ün­nep­lés­re.

Hor­váth-He­gyi Áron