Kultúrkörök

Mennyi van még hát­ra a köny­vek­nek? A több mint fél év­ez­re­des Gu­ten­berg-ga­la­xis va­jon át kell hogy ad­ja a he­lyét a Szi­lí­ci­um-völgy­nek? Az ok­tó­ber 5–10. kö­zött meg­ren­de­zett frank­fur­ti könyv­vá­sár egyik hí­vo­ga­tó prog­ram­ja, a Hot-Spot – The Fu­tu­re of Pub­lish­ing (a könyv­ki­adás jö­vő­je) szá­mos új elekt­ro­ni­kai be­ren­de­zést mu­ta­tott be, ame­lyek­re köny­ve­ket le­het fel­töl­te­ni – egy­szer­re akár több szá­zat is –, majd könyv­ol­dal­hoz ha­son­ló for­má­ban ol­vas­ni is. Min­den bi­zonnyal lesz is jö­vő­jük ezek­nek az okos, hasz­nos, vég­ső so­ron kör­nye­zet­ba­rát szer­ke­ze­tek­nek, bár még nem dőlt el, me­lyik for­má­tum ke­rül ki győz­te­sen a ver­seny­ből, és ter­jed el. Mel­let­tük azon­ban to­vább él, sőt fan­tasz­ti­kus mi­nő­ség­ben és mennyi­ség­ben ont­ja ter­mé­ke­it a nyom­ta­tott­könyv-ipar, amelynek a leg­ran­go­sabb se­reg­szem­lé­je ez­út­tal száz or­szág­ból több mint 7300 ki­ál­lí­tó­val és 300 ezer lá­to­ga­tó­val büsz­kél­ked­he­tett.

Aho­gyan a köny­vek­nek, úgy az ol­va­sás­nak sem ál­do­zott le: a leg­na­gyobb pél­dány­szá­mot el­érő mű­faj, a re­gény ese­té­ben fel­tű­nő – ki gon­dol­ta vol­na –, hogy a kiadványok egy­re vas­ta­gab­bak lesz­nek. Nem rit­ka kö­zöt­tük a hat-hét­száz ol­da­las.

És itt rög­tön hadd hív­jam fel a fi­gyel­met Thors­ten Be­c­ker Das ewi­ge Ha­us (Az örök­ké­va­ló ház) cí­mű, 512 ol­da­las, le­bi­lin­cse­lő Lu­ther-élet­raj­zá­ra, amely a nép­sze­rű Ro­wohlt ki­adó­nál je­lent meg. A két sí­kon ját­szó­dó tör­té­net nem­csak a re­for­má­tor éle­tét bont­ja ki, ha­nem em­lé­ket ál­lít Jo­chen Klep­per­nek, egy evan­gé­li­kus lel­kész író fi­á­nak is, aki 1942-ben zsi­dó szár­ma­zá­sú fe­le­sé­gé­vel és lá­nyá­val, Re­na­tá­val ön­gyil­kos­ság­ba me­ne­kült, mert nem lá­tott más ki­utat a kis­lányt fe­nye­ge­tő de­por­tá­lás elől. Ő kezd­te el ez­zel a cím­mel ír­ni „az el­ső né­met pro­tes­táns pa­ró­kia” la­kó­i­nak tör­té­ne­tét.

Ta­lán ma­gyar si­ker­ként köny­vel­het­jük el, hogy a Né­met Könyv­dí­jat idén Me­lin­da Nadj Abon­ji Ta­u­ben fli­e­gen auf (A ga­lam­bok fel­száll­nak) cí­mű re­gé­nyé­nek ítél­te a zsű­ri. Az ön­élet­raj­zi ih­le­té­sű tör­té­net­ben Il­di­kó – a szü­le­i­vel el­len­tét­ben – Svájc­ban nem a le­he­tő­sé­gek or­szá­gát lát­ja, ha­nem a sa­ját ide­gen­sé­gét éli át, és vissza­vá­gyik a szer­bi­ai ma­gyar kö­zös­ség­be, ahol azon­ban dúl a há­bo­rú. Az in­teg­rá­ció és iden­ti­tás­meg­őr­zés kér­dé­se­it fe­sze­ge­tő re­gény dí­ja­zá­sá­val a né­me­tek is­mét bi­zo­nyí­tot­ták ér­zé­keny­sé­gü­ket a tár­sa­dal­mi kér­dé­sek iránt.

És most néz­zük a ke­resz­tény könyv­pi­a­cot! A leg­na­gyobb stan­don a ki­sebb pro­tes­táns ki­adó­kat fel­vá­sár­ló, di­na­mi­ku­san nö­vek­vő SCM (Ke­resz­tény Mé­dia Ala­pít­vány) ál­lít ki – ők adják ki a német Fa­mily ma­ga­zint, amelynek ma­gyar vál­to­zat­át a Har­mat Ki­adó jelenteti meg. Az SCM el­ső­sor­ban nép­sze­rű ta­nács­adó kiadványokkal, val­lá­sos re­gé­nye­kkel és gye­rek­köny­ve­kkel van jelen a piacon, de hoz­zá­juk tar­to­zik a klasszi­kus CD-ket ké­szí­tő Hänss­ler is, amely Bach összes mű­vét árul­ja dísz­do­boz­ban. Ha len­ne rá igény – mondta a ke­res­ke­dő­jük –, Ma­gyar­or­szág­ra is el­hoz­nák.

Az evan­gé­li­kus Ch­ris­mon Ki­adó stand­ján ka­rá­cso­nyi han­gu­lat ural­ko­dik. Ve­ze­tő szer­ző­jük az egy­ház ko­ráb­bi – egy köz­le­ke­dé­si ki­há­gás mi­att le­mon­dott –, de még min­dig igen nép­sze­rű püspöke, Mar­got Käß­mann, ám a bé­ké­ről és a re­mény­ség­ről szó­ló köny­ve­i­nél is job­ban fogy­nak ki­lincs­re akaszt­ha­tó ad­ven­ti nap­tá­rai. A ki­adó Ch­ris­mon cím­mel meg­­je­le­nő, tár­sa­dal­mi és val­lá­si kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zó ma­ga­zin­ját ha­von­ta be­húz­zák – egy­mil­lió-hat­száz­ezer pél­dány­ban – a leg­na­gyobb né­met la­pok­ba, töb­bek kö­zött a Frank­fur­ter All­ge­mei­né­be, a Tag­esspie­gel­be és a Süd­deu­tsche Zei­tung­ba.

Pro­tes­táns teo­ló­gia ki­adá­sá­ra a Van­den­ho­eck & Rup­recht ki­adó vál­lal­ko­zik, ám – ahogy kép­vi­se­lő­jük el­mond­ta – ná­luk is ke­len­dőb­bek a nép­sze­rű élet­raj­zok, de leg­in­kább a val­lás­pe­da­gó­gi­ai, a hit­ok­ta­tást, gye­rek- és if­jú­sá­gi órák mód­szer­ta­ni szí­ne­sí­té­sét szol­gá­ló ki­ad­vá­nyok, mint pél­dá­ul a 12 kre­a­tív is­ten­tisz­te­let fi­úk­nak és lá­nyok­nak vagy a 20 perc a temp­lom­ban óvo­dá­sok­kal, azért is, mert sok olyan ön­kén­tes dol­go­zik a gyü­le­ke­ze­tek­ben, aki­nek nincs hit­ok­ta­tói vég­zett­sé­ge.

Kis köny­vet ve­szek kéz­be Áb­ra­hám­ról – de ez­út­tal új­sze­rű­en, a há­rom nagy mo­no­te­is­ta val­lás be­mu­ta­tá­sá­ban. Bár a nagy­ará­nyú né­met­or­szá­gi musz­lim je­len­lét a köz­be­szé­det és a szép­iro­da­lom egy ré­szét is meg­ha­tá­roz­za, a ki­adó sze­rint ezek a köny­vei in­kább elé­be men­nek még a ke­res­let­nek.

A té­má­ban mér­ték­adó a Ber­tels­mann Ki­adó ál­tal a fel­nőtt­ok­ta­tás szá­má­ra ké­szí­tett, CD-ROM-mal is ki­egé­szí­tett, öt lec­ké­ből ál­ló tan­könyv, a Ch­ris­ten und Mus­lime (Ke­resz­té­nyek és musz­li­mok). A ki­ad­vány mind a sa­ját, mind az ide­gen hit meg­győ­ző­dé­se­it gór­cső alá ve­szi; nem­csak in­for­má­ci­ó­kat kí­ván át­ad­ni, ha­nem – kér­dé­se­i­vel – el is gon­dol­kod­tat.

Amíg a ka­to­li­kus stan­dok fe­lé igyek­szem, nem hagy­ha­tom ki a Lo­sun­got, amely a Herrn­hu­ti Test­vér­kö­zös­ség­ből ke­rül az asz­ta­lunk­ra – 2008 óta kü­lön a fi­a­ta­lok­nak is. Kü­lön­bö­ző szí­nek­ben és több mé­ret­ben, CD-n és nap­tá­ron – né­me­tül – már kap­ha­tó a so­kak ál­tal ked­velt ige­ol­va­sá­si Út­mu­ta­tó 2011-re.

Jelen van az öku­me­né iránt el­kö­te­le­zett ki­adó is, na­gyon szim­pa­ti­kus ki­né­ze­tű, idő­sebb ki­ál­lí­tók­kal, de va­ló­já­ban csak ma­guk­kal be­szél­get­nek – saj­nos ér­dek­lő­dőt nem lá­tok ná­luk, pe­dig az Ot­to Lem­beck Ki­adó stand­ján po­li­ti­ká­ról, teo­ló­gi­á­ról szó­ló igé­nyes köny­ve­ket ve­he­tünk kéz­be, és az egész vi­lág­ra ki­ter­je­dő misszi­ót meg­vi­ta­tó cik­ke­ket tar­tal­ma­zó In­ter­kul­tu­rel­le Theo­lo­gie cí­mű fo­lyó­irat leg­újabb szá­mát is oszt­ják.

A ka­to­li­ku­sok ha­tal­mas vál­lal­ko­zás­sal ruk­kol­tak elő, to­lon­ga­nak is az ér­dek­lő­dők a Her­der Ki­adó stand­ján ren­de­sen. „A ke­resz­tény Eu­ró­pa in­tel­lek­tu­á­lis sum­má­za­ta” – hir­de­tik ti­zen­négy kö­tet­ből ál­ló, ti­zen­négy­ezer nyom­ta­tott ol­dalt és több mint ezer­öt­száz il­luszt­rá­ci­ót tar­tal­ma­zó so­ro­za­tu­kat. A mo­nu­men­tá­lis mű Au­gus­tus ko­rá­tól a 20. szá­zad vé­gé­ig mu­tat­ja be az egye­te­mes ke­resz­tény­ség esz­me-, tár­sa­da­lom-, teo­ló­gia- és kul­túr­tör­té­ne­tét több mint száz ne­ves szak­ér­tő tol­lá­ból.

Itt ál­lít ki a Kre­uz Ki­adó is, amely­nek tö­ret­len nép­sze­rű­sé­gű és ter­mé­keny szer­ző­je a bo­zon­tos sza­kál­lú ben­cés apát, Ans­elm Grün. A Grün és Jo­chen Zeitz, a Pu­ma cég me­ne­dzse­re ál­tal jegy­zett, Gott, Geld und Ge­wis­sen (Is­ten, pénz és lel­ki­is­me­ret) cí­mű kö­tet­tel ez­út­tal a köz­gaz­da­sá­gi könyv­díj­ra pá­lyáz­tak, de a dí­jat vé­gül az egy­ko­ri kan­cel­lár, Hel­mut Sch­midt lá­nya, Su­sanne zse­bel­te be, na­gyon ha­son­ló té­má­jú, az üz­le­ti eti­ká(tlan­sá­go)t fir­ta­tó, szin­tén al­li­te­rá­ló cí­mű mű­vé­vel: Markt oh­ne Mo­ral (Er­kölcs nél­kü­li pi­ac).

A könyv­vá­sár utol­só két nap­ja nép­ün­ne­pély is – az el­ma­rad­ha­tat­lan sör­csa­pok­kal és ren­ge­teg fi­a­tal­lal, akik Win­net­o­u­nak vagy ép­pen Ha­mu­pi­pő­ké­nek öl­töz­tek. Ta­lán ki­tart még ez a ga­la­xis egy ide­ig…

Na­szá­di Krisz­ta